Mit kell tudni a tűcsereprogramról?

Az elmúlt hetekben sokszor szerepelt a sajtóban, hogy bezárták az egyik tűcsereközpontot valamelyik budapesti kerületben. A cikkek hozzászólásait végigpörgetve (öreg hiba!) láttam, hogy sokan egyrészt nincsenek tisztában a tűcsere program lényegével, másrészt képtelenek megérteni a másik oldal aggályait, ezért is gondoltam, hogy megpróbálok tiszta vizet önteni a pohárba.

Ugye első körben felmerül a kérdés, hogy mire is szolgál ez az egész program. A központokba betérő intravénás droghasználók tiszta tűt kapnak ingyen, aminek következtében kevésbé fognak osztozkodni a tűkön, így pedig csökken többek között a Hepatitis B, a Hepatitis C és a HIV átvitele. Ezt az egész folyamatot nevezik ártalomcsökkentésnek. Tehát nem szünteti meg a függőséget, de legalább megelőzi a tű útján terjedő fertőző betegségeket.

Sokakban felmerülhet, hogy minek foglalkozunk a kábítószerezők egészségével, nem a mi bajunk. A válasz egyszerű. Azon túl, hogy emberségből kell így tennünk, ezeknek a betegségeknek a kezelése nagyon drága, és ezt tulajdonképpen a társadalombiztosítás révén maga a lakosság fogja kifizetni. Ebből is látható, mindenkinek érdeke, hogy megelőzzük ezeknek a betegségeknek a terjedését.

Minden évben akad legalább egy olyan hallgató, aki ilyenkor felteszi nekem a kérdést, hogy ezzel tulajdonképpen nem segítjük-e elő a kábítószer-használatot. Erre azt szoktam mondani, hogy nem, hisz az illető nem azért lövi magát, mert van tiszta tűje, ezért nem is fogja abbahagyni, ha esetleg nem kap. Egész egyszerűen elkéri valakitől a már egyszer (de általában többször) használt tűt.

Rövidre fogva ez a tűcsereközpontok lényege. A program tényleg jó, tényleg hatásos, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a környéken lakók aggodalmát. Tehát olyan helyen kellene ilyen központokat nyitni, ahol lehetőleg nem zavarják a környező lakók nyugalmát.