Miért tennénk úgy, mintha nem is menstruálnánk?

Egyébként tényleg van, aki jól viseli. Sok nő számol be arról, hogy enyhe a vérzése és szinte egyáltalán nem jár fizikai tünetekkel, sőt, vannak, akik a könnyebbséget az anyává váláshoz kapcsolják. Így van ezzel Noémi (35) is, aki egy három éves kislány anyukája. "Tinédzserkorom óta iszonyú görcsökkel küzdöttem. Volt, hogy mentőt hívtam, mert egyedül voltam otthon és nem bírtam felállni a földről kínomban. Olyan fájdalmaim voltak, hogy a kórházban méhen kívüli terhességre gyanakodtak. A szülésem után azonban minden megváltozott. A rendszeres betétcserén kívül semmiben nem befolyásolja már az életem a menstruáció."

A kínzó PMS

A harminckét éves Juli nem ilyen szerencsés. Erős premenstruációs tünetekkel is küzd és a ciklusa második napján elmondása szerint a falat kaparja. "Már sok vizsgálatot végigcsináltam, de sosem derült ki semmi kóros. Egyszerűen csak ilyen a szervezetem. El kell fogadnom, én ezt kaptam a természettől, vannak, akiknek sokkal nagyobb egészségügyi problémáik vannak, ezt szoktam mondogatni magamnak, amikor nagyon rosszul vagyok. Egyébként az az érdekes, hogy amikor véget ér a vérzés, olyan, mintha kicseréltek volna."
Juli nincs egyedül ezzel a tapasztalattal: a huszonnyolc napos ciklus első felében a nők köztudomásúlag sokkal energikusabbak, sőt, a hangulatuk is jobb. Azonban ahogy közeledik a ciklus vége, a premenstruációs tünetegyüttes sokuknál komoly gondokat okoz (megdöbbentő adat: a nők 85 százaléka tapasztalja a PMS tüneteit élete során). A puffadás, vizesedés, fejfájás, szédülés, depressziós gondolatok akár külön-külön, akár egyszerre jelentkeznek, befolyásolják a napi teljesítményt, sőt, sokuknál a munkaképességet is. "Tavaly négy ilyen alkalommal kellett beteget jelentenem a munkahelyemen - meséli a 25 éves Virág. – Az azért elég sok. Migrénes fejfájásom volt és hánytam. Ráadásul nem mertem beismerni, mi van velem."

Virág azért nem beszélt erről a főnökének, mert a menstruáció a munkahelyeken sokszor még mindig tabutéma, ha pedig a menzeszt megelőző gondokról beszél, talán még ki is nevetnék.

Kivéve persze akkor, ha poénkodni lehet vele: "biztos menstruál", szokás a "hisztis", rosszkedvű kolléganőre mondani, akiben ettől, teljesen jogosan, csak még jobban felmegy a pumpa. Természetesen az ember lánya nem szívesen köti mások orrára, hogy éppen mikor jön meg neki, de ha szükség van rá, hogy kinyilvánítsuk, miért kérünk betegszabadságot, igenis lehet róla beszélni.

Itt az ideje annak, hogy ne szégyelljük magunkat azért, akik vagyunk! A menstruáció azt jelzi: termékenyek vagyunk, egészségesek vagyunk, nők vagyunk. Ha éppen betegnek érezzük is magunkat.

Még a sportolók is lelassulnak

A menzesz ugyanis meglehetősen visszavesz a teljesítményünkből. A nagy vérveszteséget nem lehet egy-egy bekapkodott vastablettával pótolni. Bele szoktunk vajon gondolni abba, egészen prózaian mi történik ilyenkor velük? Bizony, napokon keresztül intenzíven csordogál belőlünk a vér. Egy hosszútávfutó például nemrégiben 15 másodperces különbséget állapított meg egy átlagos napján és havi vérzése idején mért teljesítménye között.

A régi kultúrák még elismerték, hogy a havi vérzés nem olvad össze a hónap többi napjával, hanem kiemelt helye van.

Az indián nők külön sátrakban elvonulva ünnepelték a "holdnapot", sok nő ciklusa ugyanis igazodik a Hold ciklusához, s teliholdkor kezdődik a vérzésük. Ezek a nők itt táncoltak, énekeltek, kímélték magukat. Nem véletlen az sem, hogy a hastánc, melynek története egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza, szintén jótékony hatással van a női hormonháztartásra, a belső szervekre, visszafogott verziója pedig enyhítheti a menstruációs fájdalmakat is. Ezek a nők tehát bölcsen tudták, hogyan segítsenek magukon, amikor eljött a havi tisztulás ideje. Ezzel szemben mi próbálunk úgy tenni, mintha minden ugyanolyan lenne, mint más napokon.

Miért a 30. szülinap a legrémisztőbb a nőknek? Hogy lehet megküzdeni ezzel?

Miért a 30. szülinap a legrémisztőbb a nőknek? Hogy lehet megküzdeni ezzel?

Menjek vagy maradjak?

Mintha valami változásnak lehetnénk mégis szemtanúi mostanság. A 2017-es év kifejezetten rekordernek számít ebből a szempontból. Több kínai tartományban is bejelentették, hogy ezentúl havi két nap fizetett szabadságot vehetnek ki a nők arra hivatkozva, hogy épp menstruálnak és annyira rosszul vannak, hogy emiatt munkaképtelenek. A lehetőséggel azonban sokan nem mernek élni, mert attól tartanak, hogy ez rossz irányba befolyásolhatja a megítélésüket a munkahelyükön. Tehát még mindig félnek. Olaszországban is fontolgatják, hogy törvénybe iktatják a három nap fizetett menstruációs szabadságot. Japánban és Dél-Koreában is van lehetőségük a nőknek otthon maradni, ha fájdalmas a havi vérzésük. Kis lépésenként tehát történik valami.

Pedig ha belegondolunk, olyan evidens maga a helyzet: ha valakinek elviselhetetlen fájdalmai vannak egyéb okból, magától értetődően megy betegszabadságra. Vajon van esélyünk rá, hogy egyszer itthon mi is megtehessük ugyanazt, amit egy kínai nő egy gyengélkedő napon?

Bea (37) egy bankban dolgozik. Azt kérdeztem tőle, volt-e rá példa, hogy menstruációs rosszullét miatt kellett otthon maradnia. "Igen. A munkahelyem elég rugalmas ilyen szempontból, csak betelefonálok, hogy nem érzem jól magam és elfogadják. Még soha nem volt ebből probléma." A fiatalabb generáció jobban nyit afelé is, hogy mi, nők egymással megosszuk a csak minket érintő problémákat. "Egy irodában dolgozunk, egymással szemben ülünk. Mindig tudjuk, hogy a másiknak mikor jön meg – magyarázza a 28 éves Judit. – Még olyan is szokott lenni, hogy átvállalunk a másiktól feladatokat, amikor az nincs jól. Én sokkal lassabb vagyok, ha menstruálok, körülbelül a felére csökken a teljesítményem. Ha ellene megyek, túlpörgök és rosszul leszek, úgyhogy inkább nem is szoktam rágörcsölni."

Az ünnepléstől még messze vagyunk

Az azonban még mindig ritkaságszámba megy, hogy felvállaltan menstruációs rosszullétre hivatkozva menjen valaki betegszabadságra. Egy pest megyei rendelőintézet évtizedek óta ott dolgozó asszisztensét kérdeztem erről. "Felnőttek egyáltalán nem íratják ki magukat ilyen problémával, csak a tinédzser lányok jönnek hozzánk erős menstruációs fájdalmakra panaszkodva. Az a meglátásom, hogy Magyarországon nem szokás ezzel orvoshoz menni." A szokás pedig nagy úr, egészen el kell rugaszkodnunk a minket megelőző generációkhoz képest, akik inkább tabuként kezelték a témát. "Mi soha nem beszéltünk erről a kolléganőimmel – vallja be a 64 éves Mária. – Valahogy soha nem jött szóba. Azt sem tudtuk, kinek mikor jön meg a menzesze." A 63 éves Nóra is hasonlóan volt ezzel: "Maximum céloztunk rá egymásnak, mi az oka, hogy éppen nagyon nyomorultul érezzük magunkat. Akkor tört meg a jég, amikor valamennyien a menopauza közelébe értünk. Akkor annyira felborul a hormonháztartás és sokféle tünettel jár, hogy ezt már mindenképpen meg kellett osztanunk egymással." Pedig a változatos menstruációs tünetek is képezhetnék a kommunikáció tárgyát. Vagy akár ünnepelhetnénk is a ciklust, ahogy azt az indián nők tették. De ettől még nagyon messze vagyunk.

Szajki-Vörös Adél

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2018. áprilisi lapszámában jelent meg.