„Így szabotálom tudattalanul, hogy kisbabám legyen, pedig tényleg nagyon szeretném”
Hiszem, hogy a baba megérkezése sokunk számára egy döntésen múlik. Egy valódi döntésen, amire a testünk és lelkünk minden porcikája rábólintott, és ami addig nem is tud megszületni, amíg az anyasággal kapcsolatos aggodalmainkat fel nem számoltuk. Ha befelé figyelsz, rátalálhatsz, mivel akadályozod, hogy megfoganj.
Ezeket láttad már?
Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk a babaprojektbe, azt gondoltam, egyből terhes is leszek. Mindig is akartam gyereket, az egészségem is egyre jobbnak éreztem, a párom is alig várta, hogy a porontyokkal játszhasson. Így azt feltételeztem, ez nekünk könnyen fog menni, hiszen mi tényleg várjuk azt a gyermeket! Pár hónap elteltével azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy ez nem megy olyan könnyen, mint szerettem volna.
De miért nem foganok meg?
Számba vettem hát, mi minden miatt lehet az, hogy csak nem jön a baba. Hozzáteszem, nem vagyok meddőségi szakértő, se dúla, csak egy olyan lány, aki hiszi, hogy nem csak a legtöbb betegségnek vannak lelki okai, hanem a teherbe(nem)esésének is. Főként akkor nehéz szerintem megfoganni, ha valamitől nagyon félünk. Az aggodalom nem serkenti a termékenységet, hiszen ezzel folyamatosan azt üzenem a petefészkemnek, hogy „jajjaj, nehogy beengedj egy spermiumot, mert akkor…” – ő pedig könnyen lehet, hogy szót fogad. Persze tudom, hogy az emberek a lehető leglehetetlenebb és akár legalkalmatlanabb helyzetekben is teherbe tudnak esni, de ettől én még hiszem, hogy ha (akár tudattalanul is) azt akarom, hogy ne legyek termékeny, akkor az úgy is lesz. Tehát a legfontosabb okok, amiért nem foganok meg:
Az életkorom
Az volt az álmom, hogy még 30 éves korom előtt megszületik az első gyermekem. Ehhez képest lassan 40 leszek, ami több szempontból aggasztó. Közeleg a menopauza. Mi van, ha már nem is vagyok termékeny? Előre félek a kudarctól. Ha pedig előre félek attól, hogy nem fog sikerülni, akkor meg is nő ennek az esélye. Gondolj csak bele, ha át akarsz ugrani egy patakot, miközben attól félsz, hogy vízbe esel, valószínűbb, hogy belecsúszol, mint ha fel sem merülne ez benned.
Egy védőnőtől hallottam egyszer, hogy 40 feletti szülés esetén fokozottan nő (többek között) az autizmus kockázata is. Konkrétan azon háborgott, hogy felelőtlenek, akik „későn” szülnek. Ezzel pedig beleültette a fülembe azt a bogarat, hogy rossz ember vagyok, ha 40 felett leszek várandós. Ráadásul minél idősebb vagyok, annál rugalmatlanabb. Annál kevésbé értem meg a fiatal generációkat. „Te jó ég, milyen szülő leszel így!?” – mondja a kisördög a vállamon. Ráadásul lehet, hogy én leszek majd a legidősebb a szülői értekezleten! Az milyen már?
„Túl fontos” a munkám
Imádom a munkám! Szex-edukátorként a saját vállalkozásom építem már évek óta, ami most kezd csak belendülni, de még nincs abban a fázisban, hogy el tudjam engedni a kezét pár hónapra, amíg „rájövök, mit is kell csinálni egy csecsemővel” és kitapasztalom, hogyan tudok dolgozni mellette. Már ha ez egyáltalán lehetséges, mert sok szülőt látok, aki ki se látszik a gyerek körüli teendőkből, és arról panaszkodik, hogy még hajat mosni sincs kapacitása. Ha ilyen az anyaság, akkor esélytelen, hogy a vállalkozásommal is tudjak foglalkozni. Ha pedig hónapokra magára hagyom a céget, akkor lehet, ezzel tönkre teszem minden addigi munkámat.
Ráadásul most van az, hogy végre beindultak a dolgok, most nagyon nehéz lenne leállni. Minden hetem úgy telik, hogy azt mondom magamnak: „ezt még jól megtolom”, és éjszakába nyúlóan folytatom a munkát. Ettől pedig nem sok másra jut időm. Alig sportolok, nincs mindig időm főzni, keveset kapcsolódok ki. Még a párommal is kevesebb időt töltök, ami a libidómra sincs jó hatással, mint ahogy az sem, hogy túl sok időt töltök „fejben”, és keveset a „testemben”. Csak arra leszek figyelmes, hogy be van feszülve a vállam és a hátam, tapintható bennük a stressz. Folyamatosan vészhelyzeti üzemmódban tartom a testem, ebben pedig az együttlétet megkívánni is nehéz, és az se megy, hogy megnyissam a petefészkem egy új élet számára. Persze mondhatnám, hogy elengedem a munkám, de egész eddig ez volt az életem értelme. Fontos hivatásom van, amit imádok, ami számít nekem. Nagyon nehéz akkor visszavenni a tempóból, amikor már épp a csúcs felé közelítek.
Mi lesz a szexszel?
Hosszú évekig élvezni se tudtam a szexet, ami leginkább a szexuális traumáimra vezethető vissza. Sok-sok terápiával a hátam mögött ma már nem ez a helyzet. Ma már végre tudok örömmel kapcsolódni a páromhoz, végre nem úgy vagyok kapcsolatban, hogy állandó konfliktust jelent a szex! Végre jó. Csakhogy tudom, hogy a szülés utáni hónapokban (években) a legtöbb nőnek nem sok kedve és energiája van a szeretkezésekhez. Egy részem retteg, hogy visszaesek abba a nehéz helyzetbe, amiben voltam, és újra megjelenik a konfliktus a szex hiánya miatt.
Mi lesz a megoldás?
Sorolhatnám még a további témákat, például: hogy fogjuk eltartani, hol fogunk élni? Hogy fogok tudni felkelni kora reggel, hogy elvigyem az óvodába? Utálok szendvicset készíteni! Onnantól semmi időm nem lesz magamra? Fogok tudni járni kirándulni? Hogy fogom tudni kezelni a hisztirohamokat? A gyerekvállalás előtérbe hoz egy sor olyan témát, amit még meg kell oldanom, fel kell dolgoznom magamban, helyre kell tennem az életemben. Hogy mi rájuk a megoldás, azt még nem tudom pontosan, de minden utazás az első lépéssel kezdődik. Enélkül lehetetlen célba érni. Azaz, ha te is ugyanúgy nehezen fogansz meg, vagy bármi más nehezen születik meg az életedben, az első lépés az, hogy felismerd a te akadályaidat, amik miatt nem tudsz célba érni. Ha tudatosítod a célt, a megoldandó feladatot, akkor hidd el, a megoldást is meg fogod találni!
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
