Miért hízunk el?

Az egészségtudatosságnak köszönhetően sokat javultak az emberek táplálkozási szokásai, azonban ezzel egyidejűleg rengeteg tévhit is szárnyra kapott. Ilyen a szénhidrátoktól való kóros félelem. Kórost mondok, mert nem minden szénhidrát rossz, sőt akad közöttük kifejezetten egészséges is. Nem véletlenül mondják, hogy a tápanyagok 45-55%-át szénhidrátokból kellene fedezni. Összességében azonban mégis igaz, hogy többnyire a szénhidrátoktól hízunk el. De hogyan válik egy kanál kristálycukor zsírrá?

Ez egy jó kérdés, és viszonylag egyszerűen megválaszolható, tehát nem kell attól tartani, hogy unalmas orvosi okfejtésekbe bonyolódom. Szóval annyi történik, hogy a cukor hatására beindul az inzulintermelés, amelynek egyik hatása, hogy a szervezet elkezdi szépen lassan feltölteni a raktárait. A test fogja a cukrot, és először glikogénné alakítja, de ha ezek a raktárak megteltek, akkor elkezd zsírt termelni belőle. Az inzulin arra ösztönzi a zsírsejteket, hogy felvegyék ezt a többlet zsírt, és tessék, máris beindult a folyamat, amitől mindenki retteg, vagyis az elhízás.

Nagyon nagy cukorterhelésre – amit mondjuk a kristálycukor okoz – a szervezet indokolatlanul magas inzulinválasszal védekezik. Ez azt jelenti, hogy sokkal több inzulint termel, mint amennyire szüksége lesz. Teszi ezt, mert biztosra akar menni. Ugyanis nem tudja, hogy mennyi ételt szándékozunk még megenni, ahogy azt sem, hogy mennyit fogunk elfogyasztani az elkövetkező napokban. Egy kicsit úgy van vele, mint a mókusok, jobb mindent szépen elraktározni ínségesebb időkre. Azonban ez az ínséges idő a modern társadalomban általában nem jön el, hisz a boltok polcai roskadoznak az élelmiszerektől.

Óvakodjatok a kristálycukortól, az édességektől, a cukrozott italoktól, de bátran fogyasszatok teljes kiőrlésű kenyeret, barna rizst, sőt akár krumplit is, azonban épp a krumpli esetében vannak jelentős különbségek az okozott cukorterhelésben aszerint, hogy miként készítjük el, de erről majd többet a következő bejegyzésben.