Mi a szexuális szürkezóna? És miért vergődünk benne?
Kisebb és nagyobb hülyeségekbe is belemegyünk azért, hogy boldoggá tegyük, megszerezzük vagy megtartsuk a másikat. Fokozottan igaz ez, ha szexről van szó. Előfordul, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyre a legkevésbé sem vágytunk, ezt nevezi a szakirodalom szexuális szürkezónának.
Ezeket láttad már?
Kezdjük el, legyen már vége, menj már el
Hangsúlyozottan fontos, hogy a szexuális szürkezónában csak olyan szexuális érintkezésekről beszélhetünk, amelyekbe mindkét fél beleegyezett. Minden egyéb a szexualitás fekete zónája: zaklatás, visszaélés vagy erőszak. Felmerülhet a kérdés, ugyan mi a csodának kell problémának tekinteni az olyan együttléteket, amelyek két ember konszenzusán alapulnak. A válasz pedig az, hogy a beleegyezés önmagában elég problematikus dolog, hiszen beleegyezni valamibe és vágyni valamire, nem mindig jelenti ugyanazt. Anális szex, hármas egy másik nővel, egy pornófilmből szerzett fantáziakép megvalósítása, egy swinger klub meglátogatása, ezek a szürkezóna jellegzetes terepei, de a leggyakoribb és leghétköznapibb helyzettel szinte mindenki találkozott már: amikor a másik akarja, mi meg nem annyira, de belemegyünk, és még színleljük is az orgazmust, hogy a másiknak ne menjen el az önbizalma és a kedve tőlünk. Szóval minden olyan helyzet szürkezóna, aminek már a kezdetén a végét várjuk. Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus szerint annak, hogy ezekben a helyzetekben találjuk magunkat első számú oka, hogy nem akarjuk elveszíteni párunkat, félünk a megcsalástól, megelégeljük a vitákat, esetleg az élet más területein elszenvedett verbális agressziót, zsarolást szeretnénk vele legalább átmenetileg csillapítani.
A társadalom a hálószobánkban
A szocializációnk meghatározza az ízlésünket, a gondolkodásunkat, a döntéseinket. Majd épp a hálószobánkban ne lenne ott! Bizony, hogy ott van, és gondolom az sem meglepő, hogy a társadalomban tapasztalt női és férfi esélyegyenlőségbeli különbség valamelyest a szexuális életünkben is tükröződik. Kis Kata pszichológus és genderkutató szerint a szexuális szürkezónák problémája a társadalmi alá-fölérendeltség következménye, és ebben a tekintetben a nők sokkal inkább érintettek, mint a férfiak.
"Szexuális szürkezónák jellemzően akkor alakulnak ki, ha az egyik fél úgy érzi, bizonyos jogokkal rendelkezik a másik fölött, illetve előjogai vannak arra, hogy az ő vágyai és igényei – akár a másik vágyaival és igényeivel szemben - ki legyenek szolgálva"
Persze, mint szinte mindennek, úgy ennek a kérdésnek sem csak színe, hanem fonákja is van, amennyiben "előfordul olyan is, hogy valaki a saját igényeit háttérbe szorítva, minden áron ki akarja szolgálni a másik igényeit, mert kiszolgáltatva érzi magát, vagy (nem feltétlen tudatosan) az a félelem vezérli, hogy elhagyják, nem szeretik, nem értékes és a többi, ha nem elégíti ki a másik lehetőleg minden kívánságát. Így mind az empátia, mind az önszeretet, illetve ezek hiánya is szerepet játszanak abban, hogy az emberek szexuális szürkezónákban mozognak-e."
De hogyan kapcsolódik ez a női-férfi szerepekhez pontosan? – merülhet fel a teljesen jogos kérdés. Kis Kata válasza pedig, hogy "az önérvényesítés határozott összefüggésben áll a normatív genderszerepekkel. A férfiaknál ugyanis inkább elvárja, jobban értékeli vagy kevésbé tartja problematikusnak a társadalom az érdekérvényesítésre való törekvést, a saját vágyaik követését. A nőknél ezek ambivalensebb vagy negatívabb megítélés alá esnek. Másrészt még mindig uralkodik az a nézet – szerencsére már egyre kevésbé -, hogy a szex, az olyasmi, amit a nő "ad" a férfinak intimitásért cserébe, mint valami javat, azaz a nő teste jószág, alku tárgya."
Mindehhez, na meg az igazságoz hozzátartozik, hogy bár össztársadalmilag a szürkezóna inkább érinti a nőket, Hevesi Krisztina szerint bizony:
"rengeteg férfi is szorong szexuális teljesítménye miatt, ezért aztán nehezebben is kezd hozzá az intim együttléthez. Ha azonban a partner erőlteti, becsmérlően szóvá teszi ezt, akár teljesen meg is szűnhet a szex a kapcsolaton belül"
A diabulímia életveszélyes étkezési rendellenesség, mégis csak kevesen ismerik
A diabulímia életveszélyes étkezési rendellenesség, mégis csak kevesen ismerik
Kilépni a szürkeségből
Szexuális szürkezónában tartózkodni nem jó, és mint a nem jó dolgok általában, ez is következményekkel jár. Hevesi Krisztina szerint kompromisszumokat kötni szexuális téren nem ajánlott, mivel a nem kívánt aktus – épp úgy, mint a nem kívánt étel – nem esik jól a szervezetnek, ezért ellenérzést válthat ki, így hosszú távon negatív hatása lehet a pár viszonyára. A kényszer folytán egyre inkább eltávolodunk a párunktól, s még kevésbé kívánjuk vele a szexet.
"Hisz vágyakozni csak olyan dolog iránt tudunk, ami nincs, amit nem erőltetnek ránk."
A szürkezónából való kiszabadulásra egyéni és társadalmi megoldások is léteznek. Strukturális megoldás lehet Kis Kata szerint, ha a problémát nevelés-szocializáció oldalról közelítjük meg: a szexuális autonómiára való neveléssel, és a másik szexuális autonómiájának elfogadására való neveléssel mindkét nem részéről.
"A nőkben kevésbé fejlett és elősegített a szexuális autonómia érzése, míg tipikusan a fiúkban jobban kéne erősíteni mások szexuális autonómiájának tiszteletét. Persze, az egyének nagyon eltérőek tudnak lenni a nemük "átlagához" képest."
Párkapcsolaton belül a megfelelő kommunikáció sokat segíthet a probléma kezelésében.
"A szex visszautasítása sokkal többet jelent, mint hogy ma nem vágyom rá. Ezzel a másik önértékelését is sértem, hisz azt üzenem ezzel, hogy nem kívánom a testét, nem tud nekem örömet okozni, nem jó szerető"
Ezért feltétlenül fontos, hogy inkább játékosan, hozzábújva és szeretettel tolmácsoljam felé, ne pedig tényszerűen, ridegen – állítja Hevesi Krisztina, aki szerint a visszautasító fél is szenved többnyire a visszautasítástól, és legtöbb esetben nem is tudja megfogalmazni, mi okozza benne a gátat. Ezért fontos szexuálpszichológushoz fordulni, ha hosszú időn keresztül az egyetlen érvünk az együttléttel szemben a fáradtság.
Eszter története a szürkezónától az a szexualitásig
Eszter története speciális, hiszen az aszexualitás nem általános kérdés, hanem egy szexuális kisebbség sajátja. Ugyanakkor története mégis felmutat mintázatokat, amelyek talán általánosabban is értelmezhetők, sokak számára ismerősek, még ha nem pont így és nem pont ennyire történnek meg velünk. Eszter öt éve aszexuálisként éli az életét, azóta nem érez igényt a szexuális együttlétre. Esetében nehéz megmondani, hogy szexuális szürkezónában tett kirándulása okozta a szextől való elfordulását, vagy az ébresztette rá aszexualitására, ami viszont biztos: története erősen kötődik a cikkben felvetett problémához.
A volt párom nagyon kívánta velem a szexet, napszaktól, helyszíntől függetlenül, megállás nélkül. Nem vágytam rá, így sokszor előfordult, hogy nem akartam ugyan, de belementem a szexbe. Ezeket a helyzeteket – bár nem álltam ellen – erőszaknak éltem meg minden alkalommal. Szerettem a páromat, úgyhogy eleinte próbáltam leszoktatni őt a szexről. Azzal érveltem, hogy anélkül is lehet boldog, teljes értékű kapcsolatban élni. De aztán az állandó nyüstölés miatt mindig beadtam a derekam. Legyünk már túl rajta, gyorsan csinálja, és hagyjon aludni…
"Olyan is volt, hogy tüntetőleg tévét néztem közben, amin természetesen nagyon kiakadt. Sokszor kifejezetten olyan dolgokat csináltunk az ágyban, amelyek nekem nem estek jól, úgy éreztem, hogy rám kényszeríti a saját szükségleteit."
Ezt is mondta mindig, hogy egy férfinak szükségletei vannak, az pedig heti x alkalom. Emellett pedig folyton féltékenykedett, hogy nem hiszi el, hogy egy nőnek nincs szüksége szexre, és hogy biztos csinálom is valaki mással. Úgy gondolta, hogy a szex az egyetlen biztosíték arra, hogy az egyik ember szereti a másikat. Négy évig voltam együtt a párommal, és miután szétmentünk elhatároztam, hogy nem költözöm össze többet senkivel. Persze, ismerkedem azért, de ha a szex akár csak témaként előkerül, én azonnal elillanok. Nem akarom senki tulajdonának érezni magam többször.
Az Üvegplafon blog 2017-ben megkapta a GLAMOUR Women of the Year Az év hősnői díját . Azóta rendszeres rovatuk van a GLAMOUR-ban, amiben a nőket érintő kérdéseket feszegetik. - szerző: Puskás Panni - az írás eredetileg a GLAMOUR magazin 2018 márciusi számában jelent meg