Mi a helyzet a női testi autonómiával egy olyan korban, amikor szigorítják az abortusztörvényeket?

Mi a legnagyobb probléma a lengyel abortusz törvény legújabb módosításával?

Tisztázzuk: már eddig is sok probléma volt vele. De a friss módosítások a súlyosan károsult, vagy már a méhben halott magzatok megszülésére kényszerítik a nőket. Mindezt azért tartja létfontosságúnak a kormány, hogy így az erőszakkal világrahozatott magzatokat az egyház megkeresztelhesse, majd a katolikus vallásnak megfelelően eltemessék.

Hogyan befolyásolja majd az anyák és a születendő gyermekek életét?
Egyrészt, ez egy szörnyű tortúra a nőknek: hiszen ebben az esetben főleg olyan terhességekről beszélünk, amiket ezek a nők akartak, de mégsem egészséges a magzat, nem képes az életre. Ez eleve egy nagy fájdalom a családok számára – most viszont a terhes nőket köteleznék, hogy hordja ki a terhességet, tekintet nélkül arra ez milyen traumát okoz számukra.
Emellett fontos szempont az is, hogy a másik esetben, a nem halvaszületett vagy a szülést követően pár napig életben maradó, hanem életképes, de súlyosan beteg, magatehetetlen gyermekek ellátására nem áll rendelkezésre megfelelő és korszerű állami támogatás, intézmény vagy infrastruktúra, így ezek az anyák és családok segítség nélkül maradnak.

Minek köszönhető, hogy az utóbbi években megnőtt a női autonómiát támogatók tábora itthon és nemzetközi szinten is?
A tábor nem nőtt meg látványosan, a rendszerváltás óta van egy erős támogatói tábor Magyarországon. Több közvélemény kutatás is kimutatta, hogy az emberek túlnyomó többsége nem szigorítaná a magyar abortuszszabályozást – amely nem különösen szigorú, nemzetközi viszonylatban majdhogynem átlagosnak mondható. Viszont az utóbbi években hangosabb lett az abortuszellenesek kisebbsége, így egyre inkább muszáj a csendes többségnek is felszólalnia. Ezzel magyarázható, hogy előtérbe kerültek a női reproduktív autonómiát érintő viták.
Amiről érdemes még beszélni, és amit sokan összekevernek azok a pozitív és negatív jogok. A pozitív jog például az oktatáshoz való jog. Negatív jog például, hogy jogod van "nem kínozva lenni". Az abortuszt sokan pozitív szabadságjogként keretezik, de én ezt is a negatív jogok csoportjába sorolom, hiszen alapvetően arról van szó, hogy a nőknek legyen joga nem kényszerítve lenni egy terhesség kihordására és a szülésre.

Miért sokkal elterjedtebb a női fogamzásgátlás, mint a férfi?
A válasz egyszerű: a gyógyszeripar a női fogamzásgátlást részesíti előnyben. Vannak előrelépések a férfi fogamzásgátlás terén is, viszont ezeket mindig félresöprik, mondván "túl sok és erős mellékhatással járnak". Mindeközben a hormonális fogamzásgátlót használó nők milliói szenvednek évtizedek óta, világszerte, épp az ilyen mellékhatásoktól. Nem beszélve arról, hogy nem áll rendelkezésre semmilyen állami támogatás a tabletták és spirálok beszerzésére, így a fogamzásgátlással kapcsolatos egészségügyi kockázatok és az anyagi teher is a nőket sújtja.
Ez abból a társadalmi szemléletből fakad, hogy a nő "felelőssége", hogy ne essen teherbe, ő figyeljen oda a fogamzásgátlásra. Ideális esetben a felek közösen vállalnák a felelősséget, például óvszer használatával.

Több olyan esetről is tudunk, ahol szegényebb vidéki települések környékén roma nőkön hajtottak végre sterilizációt – a tudtuk vagy beleegyezésük nélkül. Félreértés ne essék, a kényszeres sterilizáción nem szabadna sem nőnek sem férfinak átesnie; ez a jelenség is csak arra példa, hogy a születésszabályozás radikális eszközei szintén a nőkön csattannak.

Mivel lehetne lehetne ténylegesen csökkenteni az abortuszok számát?
Minden alkalommal elmondjuk, hogy az abortuszok számát csakis a hatékony szexuális felvilágosítással, a fogamzásgátló eszközökhöz való könnyű hozzáféréssel, és a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek visszaszorításával lehetséges csökkenteni. Rengeteg ország politikája igazolja ezt az érvet, például az északi régió országaiban. A fiataloknak nagyon fontos lenne megtanítani a kölcsönös beleegyezés fogalmát, hogy senki sem tartozik a másiknak szexszel, s csakis ezek mentén érhető el a férfi és női hatalmi különbségek egyensúlyba hozása, hogy ne a nők egyedül cipeljék a terheket.
A felilágosításba még belevenném a szexualitás és a párkapcsolatok megélését is. Rendkívül fontos lenne beszélni a felelősségteljes gyermekvállalásról és a bántalmazó, erőszakos kapcsolatokról is. Sok esetben egy bántalmazó kapcsolatból kiszabadulni kívánó terhes nő azért megy abortuszra, mert a jelenlegi jogi körülmények lehetetlenné tennék, hogy a láthatási jogok által védett bántalmazó apukától elszakadhasson az anyuka a gyerekkel.

Létezik-e bármilyen jogi helyzet, ahol ennyire radikálisan korlátoznák a férfiak testi autonómiáját?
Nincs, és nem is lehet. Egyszerűen a teherbeesés az alapja a férfiak és nők közötti hatalmi egyenlőtlenségeknek.

Mit mondanál arra, amikor azzal vádolják az abortuszhoz való jogért kiállókat, hogy halál-pártiak?
A nők jogainak következetes szem előtt tartása és az a cél, hogy a kívánt gyerekek születhessenek meg – akkor, amikor az adott nő és a család a leginkább felkészültnek érzi magát a gyerekvállalásra, amikor a tőlük telhető legjobbat tudják majd nyújtani a születendő gyereknek – az nem a "halál kultúrája". Az emberek fejében él egy kép egy fiatal, karrierista, csapongó életmódot folytató lányról, aki jókedvéből megy abortuszra, ám ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. Senki sem gondolná, de többségükben olyan nők választják az abortuszt, akiknek már vagy van egy, vagy több gyereke, vagy a későbbiekben lesz.
Ezenfelül a PATENT Egyesület együtt dolgozik a szabad szülést követelő mozgalommal is, hogy minden nő számára biztosítva legyen a számára ideális szülési körülmény. Egyrészt ez is egy negatív jog, hogy a nőket az egészségügyben ne érje kínzás, kényszerítés, és a szülés kapcsán a kiszolgáltatott helyzetükkel ne lehessen visszaélni. Másrészt a pozitív szülésélmény rengeteg erőt képes adni, segíthet megélni, hogy a sok hátrány mellett mégis mennyire erős a női test és akarat.

Szöveg: Csibra-Kaizler Tamara