Mi a helyzet a menstruációs szegénységgel Magyarországon és miért nehéz erről beszélni?

Átlagosan tízből egy iskolás lány nem jut hozzá a menstruációhoz szükséges higiéniai eszközökhöz, és egyes felmérések szerint az összes magyar nő 30% érintett lehet. A kisebb falvakban, az ország szegényebb részein ez az arány még jobban eltorzul. S ha nincsen se tampon, se betét, se semmi, akkor inkább kimaradnak az iskolából a menstruáció alatt, vagy pedig az otthon fellelhető anyagokkal, törölközőkkel, zoknikkal igyekeznek valahogyan felfogni a vérüket. Van, hogy esetleg használt pelenkába véreznek, ha nincs más. És akkor még nem beszéltünk a nem iskoláskorú lányokról, akiknek mondjuk a munkájukból kell hiányozniuk, ha éppen nem engedhetnek meg maguknak tampont vagy betétet. Vagy a hajléktalan nőkről, akik csak segélyekből reménykedhetnek menstruációs eszközök beszerzésére. Erről a fajta szegénységről nagyon nehéz beszélni, mert sokaknak még magáról a menstruáció is kellemetlen téma. De hála pár civil szervezet fáradhatatlan munkájának, már országszerte eljutottak higiéniai csomagok a nehéz helyzetbe szorult lányokhoz és nőkhöz.

Hogyan is néz ki a menstruációs szegénység egy olyan országban, ahol uniós szinten a legmagasabb az a bizonyos Tamponadó?

Őszinte leszek: egészen addig, ameddig meg nem találtam Lili egyik cikkét a menstruációs szegénységről, addig még sose hallottam erről a jelenségről. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy lányok és nők nem juthatnak hozzá a szó szerint létfontosságú eszközökhöz – és akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez milyen mértékű probléma ma Magyarországon.

Miért nehéz erről a témáról beszélni?

Lilit a Leedsi Lányok című dokumentumfilm óta foglalkoztatja a menstruációs szegénység. Akkor meglepte, hogy először hall egy ilyen égető problémáról, s bár azóta jobban bekerült a köztudatba ez a téma, viszont az átlagember még mindig nem tud róla – vagy szimplán nem akar. Azóta több cikket is írt az Átlátszó Vidékicsajok rovatába, a LazyWomen blogra és a youngfeminist.eu-ra. Munkája során több olyan esettel találkozott, ahol felnőtt emberek nem hajlandóak beszélni a menstruációról és az ehhez kapcsolódó felvilágosításról a menstruáló gyerekükkel, vagy nem hajlandóak elhinni, hogy a menstruációs szegénység probléma lenne. A tradicionális roma kultúrában végtelenül tabusított a tamponhasználat. S az, hogy esetleg egy hajléktalanszálláson élő nő nem jut betéthez már egy duplán stigmatizált topik. Jelenleg a budapesti nők és a feministák privilégiuma, hogy erről beszélhetnek, mondja Lili. Érdemi változást csak akkor érhetünk el, ha elindul egy társadalmi párbeszéd. Amikor már nem lesz ciki a ciklusról beszélni.

A beszédet pedig rendszerszintű, átfogó és hiteles felvilágosítás kell, hogy kövesse. Abszurd, hogy egy teljesen természetes biológiai folyamat megértését (melyen a Föld népességének legalább a fele havonta egyszer átesik) olyannyira elhanyagolja az oktatás, hogy a néhány nő ne tudja, hogy mennyi ideig lehet bent tartani egy tampont, vagy hogy a nem megfelelő eszközök használata milyen egészségügyi szövődményekhez – például meddőséghez – vezethet. Ez az alaptudás része kellene, hogy legyen.

A magyar helyzet

Angliában idén januárban törölték el az alapvető női higiéniás termékeket súlytó áfát – ami Magyarországon még mindig 27%. Összehasonlításként, itthon a „luxuscikknek” számító termékeket, mint például az alkoholos italokat és a cigarettát, szintén 27% áfával árusítják, míg például a tej, a hús és a könyvek után lényegesen kevesebbet kell adózni. Skóciában minden iskolás korú lány ingyen kapja a betétet és tampont. S bár Angliában még rengeteg nő él menstruációs szegénységben (is), ott a Red Box Project, önkénteseken alapuló szervezet segít rajtuk. Itthon a Vöröskereszt – Lányból nővé programja, a #nemluxustáska projekt és a Period Poverty Hungary tevékenykedik, melyek a Red Box-hoz hasonlóan önkéntesek és adományok útján igyekszik segíteni a lányokon és nőkön, mégis, Lili szerint abszurd, hogy a társadalom egy jelentős részét (és kifejezetten kiszolgáltatott részét) érintő problémával csak civil szervezetek foglalkoznak, s teljes egészében adományokra hagyatkoznak, amíg a törvény szintjén nem történik változás, mintha a menstruációs szegénység nem is létezne.

Hogyan segíthetünk?

Nagy öröm, hogy a civil szervezetek elkötelezettek a menstruáló nők életének megkönnyítésére. A Vöröskereszt – Lányból nővé programja helyi iskolákba szállít betéteket, illetve női higiéniás kurzusokat is tart – ami, mint már említettem, elengedhetetlen a menstruációs egészség elsajátítása érdekében. A #nemluxustáska pedig minden év januárjában (2021-ben a járványügyi helyzetre való tekintettel csak később) indít adománygyűjtő akciót; látszik, hogy a menstruációs szegénység kezd beépülni a köztudatba, hiszen harmadik alkalommal is sikerült rekordmennyiségű táskát összegyűjteni a rászoruló nőknek. Kovács-Pálffy Anna, a #nemluxustáska egyik koordinátora, egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a menstruációs szegénység korunk egy nagy problémája, érintett lehet a nő mellettünk a buszon, a fiatal lány a boltban. Talán csak évek múltán jutunk el oda, hogy csökkentsék a női higiéniás termékek áfáját, vagy hogy egyáltalán eltöröljék azt, s lehet még sokáig kell várni, amíg az országban mindenki hozzáférhet a számára legkényelmesebb és legbiztonságosabb eszközökhöz; de ameddig beszélünk erről a fajta szegénységről, és figyelünk a másikra, máris tettünk azért, hogy többé ne legyen tabu a menstruáció.

Cikk: Csibra-Kaizler Tamara