Mélypontok kezelése - másként

Reggelente szoktunk pár üzenetet váltani arról, hogy várható-e aznapra látogatása a tánc suliban, számítsak-e rá az edzéseken. Mostanság igen gyakran voltak megfigyelhetőek telefonomon a "bocs, ma sem tudok menni" féle üzenetek. Tudjátok pár hónapja még teljesen máshogy reagáltam volna az ilyenre. Előhúztam volna tarsolyomból pár motivációs kártyát, bejátszom a "kifogás STOP lapjaim", és úgy ahogy van –némi prédikációval sózva-borsozva persze - ráolvasom, ráveszem, rábeszélem, meggyőzöm, és munkám jól manipulált gyümölcse - láss csodát - délután már ott is pörög a rúd körül. De hát mindenki változik – én is. Úgy döntöttem, hagyom. Hagyom, hogy a saját tempójában, a saját kis életéhez igazítva ő maga hozhassa meg a döntéseket arról, hogy mikor, mennyit tud jönni edzeni, mennyi időt tud rászánni a mozgásra, a rúdra, rám, ránk, a közös projectünkre. Hallgatva arra a bizonyos kis hangra a fejében, ha fáradtnak érzi magát, ne jöjjön, ha túl sok volt neki a feladat aznapra, maradjon csak otthon.

Eleinte nem volt könnyű szó nélkül hagyni az egyre ritkuló alkalmakat, de amit tapasztaltam az órákon, elkezdett szépen-lassan kárpótolni.

Azt vettem észre Krisztin, hogy a megritkult számú órákon sokkal tudatosabban, sokkal teljesebben van jelen. Nem a kötelességtudat, a muszáj érzése irányította, hanem a vágy, hogy VALÓBAN ott legyen. Nehéz szavakba önteni ezen tapasztalást, de biztosan értitek, érzitek miről is beszélek. Veletek is biztos megesett, hogy mikor hirtelen felhagytatok a görcsös önmagatoknak való megfeleléssel, és picit engedtetek a gyeplőn, hirtelen teljesen már színben kezdett el tetszelegni a világ és a közepén ti magatok is.

Kriszti órai teljesítménye is ennek fényében tündökölt. Néztem csak nagyokat, annyival pontosabban, precízebben, szebben és legfőképpen koncentráltabban hajtotta végre a gyakorlatokat. Se perc alatt győztük le az oly annyira rettegett mumusukat, játszi könnyedséggel szökkentünk át azon akadályokon melyekkel hosszú hetek óta küzdöttünk.

Tudom, hogy a legtöbb motivációs cikk, kép, tanács arra az elméletre épül, hogy mikor a béka popsijánál is fél méterrel lejjebb érzed magad, az egyetlen célravezető dolog, amit tehetsz, hogy veszel egy nagy levegőt, és minden kifogást elvetvén kőkeményen ráparancsolod magad a folytatásra. És noha ezzel semmi baj sincs – nálam is rengetegszer működött – én most mégis más alternatívát ajánlok nektek kipróbálásra.

Mikor legközelebb azt érzitek, hogy közelít az a bizonyos semmihez semmi erőm/kedvem/kitartásom inger, az eddigi megszokott "de akkor is össze kell szednem magam" hozzáállás erőszakolása helyett adjátok csak meg magatokat neki. Ne akarjatok ellenállni, letagadni, leküzdeni, csak figyeljétek. Figyeljétek, mintha egy filmben játszó színész érzéseit vizsgálgatnátok. Holmi kívülállóként, minél részletesebben, ítélkezés nélkül. Tegyétek fel a kérdést magatoknak: mi is van most bennem valójában? Mi az, amit érzek, és mennyire erősen érzem azt? Fáradtság, rosszkedv, nyűg, bármi is legyen az uralkodó érzelem, nem kell megfejtenetek, sőt, ez elkerülendő feladat! Nem kell nevet adni neki, csupán figyelgetni.

Ha így tesztek, az érzés elkezd kikerülni az irányító szerepből, és már nem ő lesz, aki a napirendet írja helyettetek.

Ezzel az egyszerű kis trükkel ki lehet kerülni a mélypontokat, az eddig oly monumentális akadályozó tényezők pedig pikkpakk szertefújható homokszemcsékké válhatnak. Mint minden önsegítő magatartás, ez a "gyakorlat" is azt a célt szolgálja, hogy megismerjük önvalónkat, hogy ne felesleges szélmalomharcokat vívjunk életünkkel, hanem teljes jogú irányítóként elkezdjük élvezni és ÉLNI azt.

Semmi gond nincs a bal lábbal indított napokkal, az esős, kedvetlen reggelekkel, és nyűgös, fáradt, inkább ágyban kuckósodós délutánokkal. A lényeg, hogy mikor edzésre, mozgásra adjátok a fejeteket, akkor valóban tegyétek azt, teljes lényetekkel, jelenlétetekkel. Tapasztalni fogjátok, hogy az eredmény nem marad el, ahogy Kriszti esetében is láthattuk ezt. Többet ésszel, mint erővel, és többet szívvel, mint elmével. Ez az én szívből jövő, kipróbálásra érdemes tanácsom nektek!

És, hogy ne csak a szavak beszéljenek, a következő bejegyzésemben készülünk egy "in progress" videóval, hogy továbbra is nyomon követhessétek Kriszti útját, kalandját.

Gyönyörű őszi napokat nektek!