Lehet, hogy Te is rossz melltartót hordasz

Van egy praktikusnak tűnő ruhadarabunk, a neve: melltartó. Hordjuk, mert megszoktuk. Hordjuk, mert megtanítottak minket arra, hogy hordanunk kell. Valójában meglehetősen ritkán tesszük fel azt a kérdést, hogy miért és hogyan kellene hordanunk, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ez szexiségünk és nőiességünk egyik záloga. Bevallom, én is csak hordtam a saját melltartóimat a vakvilágba, amíg meg nem hallgattam Laura Tempesta amerikai fehérnemű-tervező erről szóló TEDX-előadását, amelynek címe: You’ll never look at a bra the same way again. Nos, azóta én is gyanús szemmel méregetem a melltartós fiókom, és azt latolgatom, melyek azok a darabok, amelyektől meg kellene válnom egy életre.

A melltartó innovációtól mentes története

Laura Tempesta előadása miatt utánanéztem kissé, hogy is volt ez a melltartó-dolog a történelemben. A kutatás eredményeként pedig megtudtam, hogy civilizációnkban jóval hosszabb volt az az időszak, amikor a nők nem használtak semmit a melleik egy helyben tartására. Érdekes, hogy az ókorban volt melltartó, habár nem olyan, mint amilyennek ma ismerjük, ám a középkortól a XIX. század végéig ez a ruhadarab elfelejtődött.

„A melltartó feltalálójaként a XIX. század végén élt Caresse Crosbyt tartjuk számon, – eredeti nevén Mary Phelps Jacobot. A nem mindennapi életúttal rendelkező nagyvilági dáma leleményes üzletasszonynak bizonyult. Caresse egy nap, mikor az általa rendezett bálra készülődött, sehogy sem tudott megbékülni a fűzőjével, mely tönkretette ruhája esését. Elszalasztotta hát komornáját két keszkenőért és néhány szalagért, a kendőket háromszögletűre hajtogatta, majd tűt és cérnát ragadott és hopp! Meg is született az első igazi melltartó! Találmányát Caresse szabadalmaztatta, s vállalkozásba kezdett, amit férje nem nézett jó szemmel. Rávette feleségét, hogy adja el a szabadalom használati jogát egy fűzőgyártó cégnek, potom ezerötszáz dollárért, mely vállalat a következő harminc évben tizenötmillió dollárt keresett” – írja Budai Lotti Rizsporos hétköznapok nevű blogján.

Ahogy ebből a történetből is látszik, és Laura Tempesta is megállapítja, a melltartót, abban a formájában, ahogy ma, kicsit több mint száz éve ismerjük. Ebből több dolog következik. Egyrészt az, hogy valószínűleg nincs elemi szükségünk rá, másrészt az, hogy úgy gondoljuk, ha már mégis hordjuk, száz év alatt nyilván sokat fejlődött a gyártási technológia. És itt érkezünk el a TEDX-előadás első izgalmas pontjáig, ugyanis Tempestától megtudjuk, hogy a gyártás a kezdetek óta gyakorlatilag semmit nem változott. Sőt fotókon megmutat nekünk egy a XX. század első felében és a XXI. század első felében készült melltartót, amelyek szabásukban, anyagukban és színükben majdhogynem tökéletesen megegyeznek, majd felteszi a kérdést: valóban olyan nagyszerű a melltartó, hogy száz év alatt alig kellett változtatni a dizájnt?

Véleménye szerint nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy a ruhagyártó cégeknek egyszerűbb és olcsóbb megtartani az egyes ruhadarabok státusát, mint új ötletekkel előállni. Ezért ahhoz szoktatják a fogyasztókat, hogy ne érdekelje őket a termékek modernizálása, sőt elhitetik, hogy nem is lehet őket fejleszteni, úgy jók, ahogy vannak. Mi pedig ezt elfogadjuk, pedig – érvel Tempesta – kevés olyan termék van a világon, amely ennyire befolyásolná hétköznapi komfortérzetünket.

Mit csinál a melltartó a női mellekkel?

Van egy közkeletű vélekedés a melltartóval kapcsolatban, mégpedig az, hogy megvédi mellünket a megereszkedéstől. Laura Tempesta ugyanakkor felhívja a figyelmünket, hogy erre semmiféle tudományos bizonyíték nincs. A melleink például a terhességtől, az életkortól vagy a gravitációtól ereszkednek meg, nem pedig azért, mert nem hordunk melltartót. Mire való akkor ez a ruhadarab? Nos, a tervező szerint a melltartó egyetlen funkciója az, hogy tartsa a mellünket! És hogy miért kell a melleinket tartani? Főképp a kulturális és szociális normáink miatt. Ha nem fedjük el megfelelő módon a mellünket, ha hagyjuk szabadon mozogni, az szégyenkezésre ad okot.

Van erről egy sztorim! Mikor általános iskolába jártam, a hatodik és a hetedik osztály közötti nyáron hirtelen megnőtt a mellem. Elmentem a szünetre, mint egy kis deszka, és visszatértem két nagy léggömbbel. Ezzel nem nagyon foglalkoztam, gondoltam, ez így normális. Ám egy testnevelés óra után odajött hozzám a tanár, és azt mondta, a legközelebbi órára szerezzek magamnak egy sportmelltartót, mert egyfelől leng a mellem, ami nem való, másrészt a fiúk ezen röhögnek. Ennek pedig az lett a következménye, hogy majdnem a középiskola végéig szoros sportmelltartóban jártam mindenhova.

A másik kedvencem, amikor azért kell melltartót viselni, hogy a mellbimbó ne látsszon ki a ruha alól. Ez az oka annak, hogy azok a kis mellű nők – akiknek biztosan sokkal könnyebb és kellemesebb lenne az élete e nélkül – is melltartóba kényszerítik magukat. A melltartó elsődleges funkciója esztétikai: uniformizálja a melleket. A kicsiből nagyobbat csinál, a nagyobból kisebbet, a megfelelőnek gondolt helyen rögzít, és nagyjából ugyanazt a helyesnek vélt formát alakítja ki az összes nő mellkasán.

Rossz melltartót hordunk

Hiába mindez, nagyjából biztos vagyok abban, hogy életem hátralévő részében is melltartót fogok hordani. Köt hozzá a megszokás, a társadalmi megfelelési vágyam. Ám a TEDX-előadás legfontosabb része az, hogy nem mindegy, milyen melltartót veszünk fel. Laura Tempesta két fontos kutatási eredményt említ. Az egyik, hogy a melltartót hordó nők 59 százaléka panaszkodik hát-, váll- és nyaki fájdalmakra, a másik pedig, hogy a nők 80 százaléka rossz melltartóméretet használ. Ugye, ti is azt hiszitek, hogy az A, B és a többi jelzés a kosárméretet jelentik? Én is ezt hittem, és hatalmasat tévedtem.

A melltartók méretezése igen bonyolult és időszerűtlen. A számok (70, 75, 80…) a viktoriánus kori ingméreteket jelzik (amelyeket már senki sehol nem használ az ingeknél), a betűk pedig azt, hogy hogy a mellrész hány inchcsel nagyobb, mint az adott ingméret. Tehát a 70C és a 80C kosár között óriási különbségek vannak. „Jelenleg a globális melltartópiac 25 milliárd dollárt termel évente, a vásárlók 80 százaléka pedig rossz méretet vesz. Ez 20 milliárd dollár kiadás évente nem megfelelő termékekre. Nincs más olyan piac, ahol a fogyasztók 80 százalékban rossz terméket vásárolnának, és ezt mindenki teljesen normálisnak tekintené. Az eredmény pedig, hogy egy csomó nőnek kényelmetlen, fájdalmas dolog melltartót viselni” – mondja Tempesta.

Szerinte olyan méretezési rendszert kell létrehozni, amiből mindenki ki tudja választani a neki megfelelőt. Az egyforma kosárméreteket egyformán kell felcímkézni, és meg is oldódik a probléma. Úgy, ahogy amúgy is van: a kosárméretet betűkkel, a szalagméretet pedig számokkal kell megkülönböztetni. Érdemes végignézni Tempesta előadását a Youtube-on, ahol elmondja, hogyan tudjuk megállapítani, hogy jó melltartó van-e rajtunk.

A cikk eredetileg a GLAMOUR 2022-es áprilisi számában jelent meg.

Szöveg: Puskás Panni, az Üvegplafon - Meddig tart a nők szabadsága blog szerzője

Illusztrátor: Ruszina Katalin