Környezettudatosan egészséges!

Az utóbbi években látványos fejlődés vette kezdetét a környezettudatosság terén. Ez igen pozitív, de mégsem elegendő ahhoz, hogy gátat szabjon a bolygó egyre súlyosbodó "egészségi állapotának". De ahelyett, hogy a mulasztásokkal és hiányosságokkal foglalkoznék, most inkább a pozitív eredmények egyikére szeretnék összpontosítani, méghozzá a szelektív hulladékgyűjtésre, hisz egyre többen adják erre a fejüket. Ez azért igen nagy eredmény, mert annak ellenére, hogy a hagyományos módszerhez képest több fáradozást és időt igényel, mégis egyre népszerűbbé kezd válni.

(– Nem tudom, minek töröd magad – mondja Cici, miközben a körmeit tisztogatja nagy elánnal. – Én nem foglalkozom ezzel, minek tenném, hisz a lakosság többsége se csinálja, akkor én sem fogom. Egyébként sem változtat túl sokat az erőfeszítésem, hisz csak egy lusta cicus vagyok csillapíthatatlan étvággyal. Ráadásul mi előnyöm származik ebből az egészből?)

(– Most kivételesen örülök a kedves megjegyzésednek, mert rátapintottál a legnagyobb hátráltató tényezőre, ugyanis a környezetvédelemnek valóban nagyon kevés rövidtávú haszna van. Az eredmények általában több évtizeddel/évszázaddal később nyilvánulnak meg. Tehát, ha más nem, rövidtávú haszon az a tudat lehet, hogy jót tettünk az elkövetkező

generációkkal.)

(– Hát, az nem valami sok…)

(– Egyébként is, Cici, ha mindenki azt várja el, hogy a másik cselekedjen először, akkor senki sem fog tenni soha semmit.)

(– Hú, de okos vagy – mondja Cici, és elindul a hálószoba felé.)

(– Várjál! – üvöltök utána. – Te magad vagy a változás forrása!)

(– Már meg sem hallom ezt a nyálas dumáááááát!)

(– Ezek szerint mégis hallottad… – suttogom, de csak magamnak.)

Térjünk is rá a lényegre. Évente körülbelül 4 millió tonna szemetet termelünk, és ebből mindössze 0,85 millió tonnát hasznosítunk újra. Ez a teljes települési hulladék 20%-a. Ez tök jó, de lehetne sokkal jobb is, hisz egyes adatok szerint az újrahasznosítás mértéke akár az 50%-ot is elérhetné. A helyzet annál bonyolultabb, hogy ezt az alacsony arányt pusztán azzal lehessen magyarázni, hogy a magyar lakosság lusta és felelőtlen. Itt számos egyéb probléma áll a háttérben. Sok helyen például egyáltalán nincs szelektív hulladékgyűjtő, vagy a legközelebbi a lakóhelytől több száz méterrel arrébb található. Tehát, amíg ez nincs megoldva, nem kell csodálkozni, ha ilyen alacsony az arány. Az igazán szomorú az, amikor olyanok nem gyűjtenek szelektíven, akiknek a kapualjban ott áll a szelektívkuka, a hagyományos kuka közvetlen közelében.

Az összeszedett hulladékból aztán számos használati cikket készítenek. A papírból például kartont állítanak elő, de meg kell említeni az újrapapírt is, amelyet a különböző környezettudatos cégek alkalmaznak nyomtatásra vagy fénymásolásra. Sőt, már rendelkezésre áll újraboríték is, amely a hagyományos borítékot helyettesítheti. A műanyagból számos kertészeti (pl. cserepeket, vödröket), illetve ipari terméket (pl. csöveket, zsákokat) állítanak elő. A kínaiak előszeretettel vásárolják fel Európa-szerte műanyaghulladékot, amelyből később textilt, papucsokat és esernyőt készítenek. A fehérüveg

újrahasznosítása legfőbb színtere Orosháza, ahol öblítő üvegeket állítanak elő. A színes üveg újrahasznosítása viszont jelenleg nem megoldott Magyarországon, így elsősorban külföldről vásárolják fel, ahol ismét üveget állítanak elő belőle, vagy aszfalt készítésére alkalmazzák. A fémhulladékot többnyire ipari termékek előállítására használják. Érdekes, hogy az épülő

londoni metró ventillátorlapátjai Magyarországról származó alumíniumból készültek.

Az új rendelkezéseknek és intézkedéseknek köszönhetően egyre több helyen lesznek elérhetők a szelektívkukák. Idővel remélhetőleg el fogjuk érni, hogy nem kell száz métereket gyalogolni a legközelebbi szelektívgyűjtőhöz. A környezetünkért felelősséggel tartozunk, ezt nem kell épeszűnek magyarázni. A folyton elégedetlenkedőket és lázadozókat pedig le kell hangolnom, mert ha a nyugati országok mintáját követjük, akkor hamarosan nálunk is kötelezővé fogják tenni a szelektívgyűjtést.