Ingyenes buli nőknek - Lovagiasság? Manipuláció?

A női egyenjogúság jelentése és céljai még a mai napig sem mutatnak egységes képet. Erre tökéletesen rávilágít az utóbbi napokban megindult, belépő körüli hajcihő, amely mostanra már teljesen elfajult. Talán kevesen gondolnák, de az ilyen témák is hozzátartoznak az orvosláshoz és egészséghez, ezért is fogok vele foglalkozni.

A diszkrimináció szót általában negatív értelemben használják, és figyelmen kívül hagyják, hogy a megkülönböztetésnek van pozitív változata is. Leegyszerűsítve pozitív diszkriminációról akkor beszélünk, mikor valakit előnyben részesítünk valamilyen tulajdonsága miatt. Egyesek szerint ez hosszútávon elősegítheti egy adott csoport emancipálását, míg mások szerint ezzel csak bebetonozzák az egyenlőtlenséget azáltal, hogy eltérően bánnak velük. Ebben még a szakértők sem értenek egyet.

Míg a negatív diszkrimináció egyértelműen kártékony, addig a pozitívról nem mindig olyan könnyű eldönteni ugyanezt. Ehhez segítséget nyújthat, ha megvizsgáljuk a háttérben fellelhető esetleges szándékokat. Ugyanúgy elképzelhető, hogy a szórakozóhely pusztán csak lovagias akart lenni azzal, hogy a lányokat ingyen engedte be, mint az is, hogy ezzel az intézkedéssel valami egészen mást szeretett volna elérni, tegyük fel, jobb forgalmat. Az utóbbi esetben kicsit visszás az egész, hisz a lovagiasság mögé bújva eszközként kezeli a nőket, hogy nagyobb bevételre tegyen szert. Hogy mik a szórakozóhely valódi szándékai, arra nem tudom a választ, csak felvázoltam két eshetőséget.

Nem most fordul elő először ilyesmi, és a mostani eset nagyvonalakban hasonlít egy másik történetre. A dohánygyárak már a női egyenjogúságért folytatott harc legelején felismerték az akkor még feltérképezetlennek számító, hölgyközönségben rejlő vásárlói potenciált, ezért előszeretettél jelenítették meg őket különböző reklámokban. Az újságok hasábjain visszakacsintó cigarettázó nők az egyenjogúság szimbólumává váltak. A dohánygyárak látszólag fontosnak tartották a nők emancipálását, de céljuk ennél több volt. Ebben az esetben a nők egyértelműen eszközök voltak a gyárak kezében.

Érdemes elgondolkodni, hogy vajon egy adott szituációban lovagiasak-e velünk szemben, vagy valamilyen egyéb érdek vezérli őket. Nem mindig könnyű észrevenni a különbséget, mert nem feltétlenül látunk túl az előttünk lebegő rövid távú hasznon. Én személy szerint nem hiszem, hogy kihalt volna a lovagiasság. Próbálok figyelmes lenni a másikkal, és a környezetemben is ezt tapasztalom, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsés.