Illés Fanni: ˝Műtét jár annak, aki annyira béna, hogy képes leesni az ablakpárkányból¨

Nos, az ember képes mindig olyan dolgokat produkálni, amin sokszor maga is meglepődik. Ez nekem már szokásommá vált, és mindig sikerül valami maradandót alkotnom, amire borzasztóan büszke a környezetem. (Na jó, ezzel a kijelentéssel lehet kissé túloztam.)

Íme a legfrissebb mutatványom:

Műtét jár annak, aki annyira béna, hogy képes leesni az ablakpárkányból. Mázli, hogy nem kifelé zuhantam.

A csont ugyan kiugrott a könyökömből, nyugi, pánikra semmi ok, némi segítséggel, de visszakerült a helyére.

Műtét előtt és után.

Illés Fanni

A sebem 1 nappal és 7 nappal a beavatkozás után.

Itt meg kell köszönnöm Dr. Béres Györgynek és a Kastélypark Klinika dolgozóinak a kiváló munkáját. Csak ajánlani tudom doktor urat, hiszen már 2 éve járok Hozzá és mindig a segítségemre volt. Egész egyszerűen profi!

Egyébként egy lábak nélkül élőnek - személyes tapasztalat alapján - nem túl egyszerű mellőzni az egyik karját. Aki ismer az tudja, az otthonomban mindig a földön mászva közlekedem. Mindenhova felmászok, igen, oda is ahova nem kéne. Ezekután el tudja mindenki képzelni, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben voltam a maradék kezemmel az esést követően. Ez első napokban, amikor egy kézzel tudtam csak hajtani magam a kerekesszékben, akkor csak körbe-körbe forogtam. Nem sokat haladtam, na.

A történet pikantériája az az, hogy a riói Paralimpia előtt nem ez a könyököm sérült le, így annak a helyrehozatala még várat magára. Szerintem mire 40 leszek, addigra az összes ízületem ki lesz cserélve. Basszus, még jó, hogy nincsenek lábaim.

A műtétet követően két héttel már a hódmezővásárhelyi edzőtáborban "rehabilitálódtam", ahol nagyjából helyre is jött a kezem. Megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a testem mikre volt képes és milyen gyorsan fel tudott épülni. Nemsokkal utána már Dániában próbálkoztam a versenyzéssel - erről hamarosan írok…

Illés Fanni