Honnan ered a menstruáció tabusítása és hogyan lehet feloldani azt?

A menstruáció esetén a tabusítás számos negatív következménnyel jár: kihívásokat állít elénk azoknak a napoknak a menedzselésében, igyekszünk észrevétlenül elintézni a vele kapcsolatos teendőinket, de akár ennél komolyabb problémák is felléphetnek. A tabusítás következtében nagyobb eséllyel alakulhatnak ki vagy maradhatnak kezeletlenek a reprodukciós szervekhez köthető betegségek, egyes kultúrákban pedig ma is megbélyegzik a menstruáló nőket.

Ezek a belénk rögzült tabuk arra kondicionálnak minket, hogy elrejtsük, eltitkoljuk, ha menstruálunk, mintha valamilyen szégyenletes dologról lenne szó. Amikor pedig az M betűs szó kimondása helyett virágnyelvhez folyamadunk, csak tovább erősítjük mindezt.

De vajon mindig ilyen körülírásokkal illették a vérzést? Honnan eredhet ez a szokás, titkolózás? Vajon mindig negatív állapotnak, történésnek tartották a menstruációt? Nálunk a virágnyelv nagyon régóta jelen van a témával kapcsolatban és a tabuk is ősrégiek, de nem minden társadalomban ez a helyzet.

A nyugati kultúrkörben a menstruáció első, ma ismert feljegyzése 73-ban született. Idősebb Plinius gyakorlatilag boszorkányként hivatkozott a menstruáló nőkre, szerinte a menstruációs vér mindenféle környezeti csapást idéz elő. A negatív viszonyulás ennél is régebbi, a kutatók szerint már a földművelés kialakulása előtt elindult a tabusítás. A korai emberek életének középpontjában a túlélés, a reprodukció és más biológiai funkciók álltak: születés, halál, szex és vadászat. Ezek mentén alakult ki a beszéd és a nyelvek is, így már ekkor is jelen lehetett valamilyen, a vérzéshez való viszonyulás.

A menstruációs tabuk és hiedelmek ugyan változatosak a Föld különböző részein, de megfigyelhetők egyezések. Ez alapján feltételezhető, hogy a negatív megítélés egyidős a beszéddel. Ugyanakkor egyes kultúrákban pozitív tartalmak társulnak a vérzéshez. Ma is léteznek olyan vadászó-gyűjtögető törzsek, ahol a menstruáció erőt jelképez, szent és gyógyulást szimbolizál. Ezekben a közösségekben a nemi egyenlőség is erőteljesen megjelenik, nem a nyugati társadalmakra jellemző patriarchális rendszer szerint működnek. Menstruációhoz köthető szokások pedig függetlenséget, társadalmi erőt és munka alóli mentességet adnak a nőknek. Egyes afrikai törzseknél például ma is az a legnagyobb kunyhó, ahova a menstruáló nők vonulnak vissza azokra a napokra.

Ezekkel a tradíciókkal szemben sokkal elterjedtebb, hogy a menstruációt tabusították. A kutatók ma sem tudják biztosan, hogy mi ennek az oka. Freud a jelenséget a vértől való általános félelemre vezette vissza, Allan Coult antropológus szerint pedig a korai emberek tisztátalannak tartották a menstruációs vért, ami rossz hatással van a szerves anyagokra. Shirley Lindenbaum antropológus úgy vélte, egy korai népességszabályozásról van szó: a vér tisztátalannak való beállítása arra szolgált, hogy elrettentse az embereket az azokon a napokon való közösüléstől. Robert S. McElvaine történész elmélete szerint pedig a férfiak tabusították a menstruációt kontrollszerzés céljából. A negatív megítélés kialakításával igyekeztek kompenzálni, hogy ők nem menstruálnak és nem képesek gyermeket szülni.

Ennek a hozzáállásnak a bebetonozásához a legtöbb nagy vallás (kereszténység, hinduizmus, iszlám, judaizmus) is hozzájárult, mivel tisztátalannak tartják a menstruációt és egyes esetekben a menstruáló nők elszeparálását is előírják. Emiatt a tabuk évezredekig velünk maradtak.

Egészen az 1950-es évekig kellett például arra várni, hogy laboratóriumi vizsgálatok bebizonyítsák, semmi mérgező nincs a menstruációs vérben. Egy 1974-es kísérletben pedig 44 közösséget vizsgáltak. A kultúrák ekkor már többségében úgy tekintettek a menstruációra, ami: a reprodukciós készség jeleként. A kutatás azt is megállapította, hogy a tabuk erősebben éltek azokban a társadalmakban, ahol a férfiak kevésbé voltak jelen szülésnél vagy kevésbé vették ki a részüket a csecsemők gondozásában.

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a menstruáció tabusítása olvad a nyugati társadalmakban, ugyanakkor a folyamat lassú, hiszen mélyen gyökereznek a kultúránkban, történelmünkben, hiedelmeinkben.

Szerző: Dózsa Kamilla