Győzd le önmagad, és valóban nyertes leszel?

Már az elején szeretném leszögezni, hogy magam is azt gondolom, hogy fontos a komfort zóna elhagyása, hiszen a csodák azon túl várnak ránk, de érdemes tisztába tenni pár dolgot e téren, különben a siker várt beteljesülése pillanatok alatt csaphat át egy rémálomba.

Bizonyítasz, de kinek?

Javasolt megvizsgálni, hogy ki az kinek bizonyítani szeretnél? Mi az, mely (sokszor) rejtve arra ösztökél, hogy a belső hangra nem figyelve, űzd azt a célt mely valójában nem is a tied.

Sokat írtam már arról, hogy hitem és tapasztalatom szerint az Univerzum mindig segítségünkre siet, hogyha valódi Sorsfeladatunkat teljesítjük, amennyiben az Igaz Utunkat járjuk, lépten-nyomon támogatottság kísér majd minket, - még akkor is, ha ez első látásra/érzésre korántsem tűnik annak - de tudnod kell, az ellenkezője is igaz. Ha egy hibás hitrendszer hajt téged, a cél sokkal messzibb és elérése hatványozottan nehezebb, akadályokkal, buktatókkal, teli.

Nincs ezzel semmi baj, sőt, érdemes ezen nehézségekre segítő jelként tekinteni, mint egy üzenet mely azt sugallja, hogy vedd már észre, ez nem TE vagy!

Az egyik legrégebbi program bennünk a megfelelés kényszere. Kifelé, a környezetnek, az iskolának, anyósnak, a munkahelynek… a lista végtelen, a hitrendszer üzenete pedig az, hogy csináld amit várnak tőled, különben nem fognak elfogadni, szeretni, támogatni, stb.

Mit ne mondjak, elképesztően nehéz egy ilyen programot elengedni, de nekünk elég csak az első lépcsőfokot látni, ami pedig nem más, mint a tudatos figyelem, felismerés, nyakoncsípés. Hogy TUDOD, igen, a fene se vágyik lefutni még azt a plusz 3 kilométert 8 óra munka után egy forró napon, nem esne jól, nem a saját boldogságomért tenném, csupán azért mert én egy kemény csaj vagyok, ezt szokták meg tőlem, ezt várják el, és mivel minden ember tükröt mutat, általuk én is ezt várom el magamtól.

Felismered az adott szituáció mögött húzódó késztetést, megengeded magadnak, hogy ne legyen kedved hozzá, és – ha úgy érzed - folytatod a futást, csinálsz mindent ugyanúgy, ahogy eddig, de már TUDATOSAN. Figyeled MAGad, figyeled a felbukkanó érzéseid.

Itt zárójelben jegyezném meg, hogy ideje elkezdeni barátkozni azzal a gondolattal, hogy ha valaki csak a saját elképzelései elvárásai alapján "szeret" téged, annak köze sincs a valódi szeretethez. Az csupán elvárás, az illető önnön igényeinek kielégítése, melyeket rád vetít ki. Köze sincs hozzád, ahhoz aki valóban TE vagy. Neked egyetlen egy embernek kell megfelelned, az pedig te magad vagy! Ha azt érzed, hogy szüksége van a lelkednek arra a plusz 5, 50 vagy 500km lefutására, hát tedd! De csakis magadért!

Ne hasonlítgass!

Teljesen felesleges másokhoz mérned magad, a teljesítményed. Ahogy 2 hópihe, úgy 2 ember sem lehet ugyanolyan. Te ebben vagy jó, más abban. Lehet, hogy a szomszéd lánynak játszi könnyedséggel megy a félmaraton lefutása esténként, de semmire nem mégy azzal, ha önmagad ostorozod azért, mert neked sehogy sem jön össze a heti kétszer egy szigetkör sem.

Légy türelmes, vedd finomabbra a célt, legyen fél kör, és közben növeld magadban azt, ami a te erősséged! Hidd el nekem, más ugyanúgy csodál téged kitartásodért és önfegyelmedért, amivel rendre elkerülöd a hívogató egészségtelen ételeket, nekik pont ez okoz fejfájás. Érted már? Egyikünk sem jobb a másiknál, csupán különbözőek vagyunk!

Mindig az érzésre figyelj!

Az érzések segítenek nekünk a tudatosság útján maradni. Az öröm a mi kis aranytojást tojó tyúkocskánk, mely jelenlétével világítja be az utat. Ha kétséged van afelől, hogy valóban magadért csinálod-e azt, amit, figyeld meg, mit érzel közben! Ha könnyű a lelked, ha a nehézségek mellett is mosolyogni tudsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy minden a helyén van. Ha a lényed szárnyal egy olyan teljesítménytől, mire mások minimum a képtelenség szót használják, akkor hajrá, adj bele mindent, amíg öröm a társad közben!

A félelem, az aggodalom, a frusztráció viszont mindig intő jel, ha ezeket tapasztalod magadban, vesd be a figyelem eszközét. Próbálj ne a gondolataidra, helyette inkább az érzésekre koncentrálni. Rossz napok, holtpontok mindig vannak és ez teljesen bele is fér, éld meg őket is nyugodtan, csupán légy résen! Az érzéseidre koncentrálj az egód kreálta gondolatok helyett! Figyelj befelé, hagyd, hogy vezessenek! Bízz magadban, bízz a belső hangban!

Mi történhet, ha nem így teszel?

Az esetleges fizikai sérülések, betegségek mellett – melyekkel a tested jelzi, hogy elég volt, állj meg végre egy kicsit és gondolkodj el, hogy valóban az utadon vagy-e, hogy valóban azt éled azt teszed-e, ami TE vagy, ami téged szabaddá és boldoggá tesz – egy végtelen lelki ördögi körbe is zavarhatod magad, amennyiben süket maradsz éned kéréseire. Lássuk, mi történhet, ha nem tudatosan éled meg a folyamatokat.

Megfogadod, teljesítesz, erős leszel, harcba szállsz magaddal, a (vélt) gyengeségeddel, legyőzöd a határaid, a fáradtságot, a fájdalmat – ahogy azt a sok motiváló plakát, reklám, cikk stb. tanácsolja neked – megteszel mindent, hogy ne vallj kudarcot. Hisz mindenki így csinálja, nem? Biztos neked is menni fog.

Mivel mélyen belül utálod, amit csinálsz, fáradt és kimerült, vagy, csak nem jön össze az a heti x alkalom, amit elvártál magadtól, csak nem megy le az a 3 kiló, ami elválaszt téged a beteljesedett boldogságtól.

A folyamatos kudarc frusztrálttá tesz, elkezdesz haragudni magadra, gyengének, lustának, majd végül szerethetetlennek érzed magad. Miért csak te vagy ilyen alulmotivált, mi a baj veled? Mivel félted magad a további kudarc élménytől, felhagysz a próbálkozásokkal, hagysz mindent annyiban, elveszítvén ezáltal azt, amiért VALÓBAN érdemes tenni, dolgozni, mozogni.
Csodálatos érzés mikor egy jól eső edzés után kisétál az ember leánya a teremből, mikor előadja a prezentációját leküzdvén a lámpalázat, vagy mikor a tériszonynak fityiszt mutatva megéli régi álmát és ugrik egyet egy lábra kötött kötéllel.

Ne feledd, a kudarc csak akkor tud azzá válni, ha te így döntesz. Különben csak egy bátorító momentum egy új(ra) kezdéshez, próbálkozáshoz..
MINDIG te döntesz.

Maradj a jelenben!

A legnagyobb öngól melyet rúghatunk magunknak a tudatosság pályáján, az az, ha egy jövőben majd (vélhetőleg) bekövetkező dolog megszerzésétől tesszük függővé boldogságunk. (Gyakran használom a boldogság szót, de mintegy gyűjtőként teszem ezt, itt elégedettség, megengedés, béke, nyugalom, egység stb. tartoznak alá. Helyettesítsd mindig azzal, amit számodra jelent).

Az emberi ego egyik legjellemzőbb tulajdonsága a birtoklási kényszer, vágy. Mikor azt hisszük, hogy azok vagyunk, amit birtoklunk. A testünk, a munkánk, az autónk, sajnos sok esetben az élettársunk, gyermekünk, stb.
Ezzel sincsen semmi baj, hiszen tanulni, tapasztalni jöttünk ide, a Föld nevű játszótérre, együtt élünk az egónkkal, de igen javasolt tisztában lennünk működésünkkel, ezzel kerülvén el, hogy játékosok helyett a játékszer legyünk.

Ha mindig csak "majd akkor, ha" elvét követed a boldogság megélésében, egyetlen egy dolgot veszel magadtól, az pedig maga az Élet. Az ugyanis itt történik, a mostban veled. A jövő fikció, kár oda pazarolni a boldogságot, hidd el nekem, arról nem is beszélve, hogy így az öröm mindig csak kárászéletű lesz. Boldog leszek MAJD HA lemegy az az 5 kiló, addig viszont szenvedek, megvonok, megbukom, csalódom, haragszom, nélkülözök, aggódom, félek. Aztán nagy munka árán oké, megvan, de már több kell, még így sem tetszem magamnak, picit most keményítsünk be, de aztán már tényleg boldog leszek! Ha lemegy az az utolsó 2 is a fenekemről. Rohanunk bele a semmibe és észre sem vesszük, hogy az élet maga az út, nem pedig a végállomás.

Hidd el nekem – de inkább tapasztald meg -, mekkora varázsa van az adott pillanat megélésének. Mikor eszedbe jut, hagyd abba, amit éppen csinálsz, fejezd be, amin agyalsz, állj meg egy pillanatra és csak figyelj a légzésedre. Csukd be a szemed, és ÉREZD, ahogy áramlik a levegő az orrodon keresztül, a tüdődbe, feltölti oxigénnel az összes sejtedet. Érezd, ahogy emelkedik a mellkasod, ahogy bizsereg pár perc múlva mindened a figyelmed energiájától. Vedd észre mekkora csoda vagy te magad, anélkül, hogy ezért tenned, küzdened, bizonyítanod kellett volna. Mondj hálát a létezésedért, érezz szeretetet lényed irányába, csupán azért mert VAN. Utána folytatódhat minden tovább, húzhatod a futócipőt, mászhatsz hegyeket, dolgozhatsz napi 25 órát, feszegetve a határaidat, amennyiben ez tesz téged boldoggá. A figyelmed vidd csak magaddal, légy befogadó a saját belső hangodra, légy türelmes, megbocsájtó, szeretettel teli önMAGadhoz, légy jelen, légy egész. Én ehhez kívánok nektek sok örömteli megtapasztalást! 