A nő, aki szép arccal és zsírleszívással támogatta társait - Ő Suzanne Noël, a világ első női plasztikai sebésze
Gondoltad volna, hogy a világ első női plasztikai sebésze már az 1910-es években megkezdte működését, ráadásul a tudását nemcsak kozmetikai célokra fordította? Ismerd meg közelebbről Suzanne Noëlt.
Ezeket láttad már?
Nem véletlenül van a szépségkultusznak olyan sok hangos kritikusa, és nem véletlen a törekvés sem, hogy folyamatosan kiszélesítsük azt, amit hagyományosan szépnek gondolunk, látunk, vagy láttat velünk a társadalom. De ha visszaugrunk az időben mondjuk 100 évet, akkor egy olyan nő történetével találkozhatunk, aki a plasztikai beavatkozásokon, így gyakorlatilag a szépségen keresztül igyekezett bebiztosítani a nők helyzetét és boldogulását a férfiközpontú társadalomban, ahol a szépség egy olyan eszköz, ami igenis minden nőt megillet.
Suzanne Noël 1878-ban született a franciaországi Laonban, arisztokrata házaspár egyetlen gyermekeként. Tizenkilenc évesen hozzáment a nála kilenc évvel idősebb Henri Pertat párizsi orvoshoz. Egy ideig a gazdag feleségektől elvárt életet élte: varrogatott, háztartást vezetett, hobbiként műtárgyakat gyűjtött és festegetett. Mindezt unalmasnak találta, ellenben a férje munkája iránt élénken érdeklődött. Az angol szüfrazsettek hatására felismerte, hogy a nőknek ugyanúgy joguk van a felsőfokú tanulmányokhoz és az értelmiségi hivatás gyakorlásához, mint a férfiaknak. Onnantól fogva a kalapszalagján követelt szavazati jogot a nőknek, sőt később, a „nem adózunk képviselet nélkül” szlogen jegyében adósztrájkra is felszólította nőtársait.
1903-ban érettségi vizsgát tett, majd, hazájában az első nők egyikeként és az évfolyamban az egyetlen nőhallgatóként, orvostudományi tanulmányokba kezdett, melyeket lánya születése után sem hagyott abba. Ez volt az a pont, ahol a környezete már helytelenítette a dolgot: rossz anyának tartották, és férje is neheztelt rá. 1911-ben különváltak, és Suzanne szeretőjéhez, a szintén orvostanhallgató André Noёlhez költözött. 1912-ben a sok nehézség ellenére sikeres vizsgát tett, a bőrgyógyászatra szakosodott.
1912-ben Sarah Bernhardt hirtelen „megfiatalodása” láttán kezdte el érdekelni a plasztikai sebészet, ezért kísérletekbe fogott. Hamarosan saját rendelőt nyitott, az általa kifejlesztett ráncfelvarró „kisműtét” iránt igen nagy volt az érdeklődés művészek és arisztokraták részéről. Az első világháború alatt arcsérülést szenvedett katonákat operált - ezek a sebesültek nemcsak, hogy megrémítették a környezetüket, de sokszor még enni sem tudtak, és többen közülük öngyilkosságot fontolgattak. Suzanne helyreállító műtétekkel segített rajtuk, melyek után haza mertek menni a családjukhoz, és lehetőséget kaptak arra, hogy folytathassák a korábbi életüket. 1919-ben személyes tragédiák sora érte: első férje, majd (valószínűleg Noёltől született) lánya is meghalt, Noёl pedig ezután a szeme láttára öngyilkos lett.
A feminizmus ezer arca
A két világháború között ismét kozmetikai beavatkozásokat végzett, a ráncfelvarrás mellett mellplasztikát vagy zsírleszívást is. Az otthonukon kívül elhelyezkedni akaró nőktől addig nem kért pénzt a szolgálataiért, amíg nem találtak munkát. A „csúnya arc” vagy „megalázó test” megváltoztatását ugyanolyan női jognak tartotta, mint a szavazati jogot. A mai feministák már nem értenének egyet vele, és hangsúlyosabban kritizálják a szépségkultuszt, Suzanne Noël azonban, a maga sajátos módján, még úgy fogta fel a kozmetikai beavatkozásokat, hogy ezek a szépségközpontú, patriarchális világban stabilabb megélhetéshez segítik a nőket, és megóvják a kiszolgáltatottságtól.
Az értelmiségi nők mozgalma, a szoroptimizmus iránt 1923-ban kezdett el érdeklődni, maga is szoroptimista klubot alapított, és a második világháború idején az ellenállási mozgalomban a klub fontos szerepet játszott. Titkos hálózatot hoztak létre az üldözöttek és az ellenállók megsegítésére, akiket Noël megoperált, hogy ne ismerjék fel, így ne ejtsék foglyul őket. Addigra már nagy híre volt, így a németek feleségei rendelőjében keresték fel, és miközben kezelte őket, kulcsfontosságú információkat kotyogtak el neki. A háború után a koncentrációs tábort túlélőkön segített hegeik és tetoválásaik eltüntetésével. Szolgálataiért Franciaország legmagasabb állami kitüntetésével, a Becsületrenddel tüntették ki. Megérte, hogy hazájában törvénybe iktatták a nők szavazati jogát, ez 1944-ben történt.
