Az egészség és a fittség útján

Íme Marcsi története:

Andor Marcsi vagyok, kb. másfél-két éve kezdtem a változtatás útjára lépni, amikor is kiderült, hogy a ma már szinte népbetegség PCO (policisztás ovárium szindróma, azaz elcisztásodott petefészek) és IR (inzulinrezisztencia) áldozata vagyok. Ez az egész nagyon hamar átcsapott egy prediabetes (kezdődő cukorbetegség) állapotba. Amit nagyon sokáig gyógyszerrel tartottunk kordában. Ebben az évben kétszer is csökkentettek a gyógyszeradagomon, és jelen pillanatban a gyógyszer nélküli állapotot tesztelem, alig várom a nagy labort, hogy kiderüljön, búcsút vehetek-e végre a félelmetes gyógyszertől.

A kezdeti versenysúlyom 107 kg volt, amiben igazából nagyon jól is éreztem magam, amíg nem kellett felfele gyalogolni lépcsőn, vagy nem trollkodtam el egy kirándulást pánikszerű fuldoklással.

Elhatároztam, hogy szembemegyek a rémisztő kórral, nem akarok cukorbeteg lenni! Nem akarom inzulinnal szurkálni magam naponta többször. Nem akarom, hogy a cukorbetegség mellékhatásai utolérjenek, harmincpár éves vagyok! Szakítanom kellett a hedonista életemmel, a sztrapacskával, a Nutellás palacsintával és a mozgásszegény életmóddal.
Arra hamar rájöttem, hogy csodadiéták nem léteznek, hiszen előtte évekig mindent kipróbáltam, és nagyszerű tanulmányt lehetne írni belőlem a jojó effektusra. Ezért tudatosan és fokozatosan elkezdtem felépíteni és beleépíteni az életembe az életmódváltást. Kidobáltam a konyhából, ami nem oda való, fehérlisztes és a cukrot tartalmazó dolgokat. Elkezdtem megtölteni a konyhát olyan alapanyagokkal, amikkel ezeket tudom helyettesíteni. Bevezettem az életembe a mindennapi mozgást.

Az első évben le is szaladt rólam 20-25 kiló, viszont a karácsonyi kocsonyához hasonlítható habtestemmel nem voltam kibékülve. Ekkor kerültem a MyBodyba, ahol nagyszerű szakemberek, (elsősorban Németh Dorottya) fogják a kezem és vezetnek a változás útján, és elkezdtek egy Wonder Womant faragni belőlem. Lett vállam, fenekem, előkerült a rég nem látott, vagy talán még soha nem látott derekam. Jelenleg 32-35kg mínusznál tartok. 73 és 75kg között táncolok, és a célom a 65kg elérése, és ezt az állapotot fenntartani, az életmódot folytatni, hogy arról az ijesztő inzulinról ne is halljak vagy 15-20 évig!

Ez a cél ahhoz képest, hogy eddig mekkora utat tettem meg apróságnak tűnik, viszont óriási meló ez még, főleg úgy, hogy miközben fogyok, rengeteg izmot szedek fel, ami néha nem mínusz, hanem plusz kilókban jelentkezik. Ez néha megőrjít, de a cm-ek nem hazudnak és mindig mutat valami biztatót a mérleg is.

Az elkövetkezendő hónapokban nyomon követhetitek az utam az álom 65 kilóig. Harcomat a mérleggel, a centikkel, a kajával, a súlyokkal, a lefutott vagy legyalogolt kilométerekkel, a reggeli kardiókkal, az esőben biciklizéssel és a defektekkel, a délutáni edzésekkel, és az esti "azonnal lefekszem aludni, mielőtt éhes leszek" helyzetekkel, valamint a megereszkedett vagy éppen helyreállt bőrfelülettel.

Remélem, meg fogjátok látni, hogy semmi sem lehetetlen, és hogy neked is, a szomszéd néninek is, a sógornődnek is, a barátnődnek, a kollegádnak is sikerülhet fogyni, életmódot váltani, formálódni. Nem szabad ráfogni korra, genetikára, időhiányra vagy semmi másra. Csak rá kell lépni erre az útra! Én mondhatom már, hogy ez egy nagyon szép út! Rengeteg meglepetést tartogat.