A tuti elhízás titka: passzív kikapcsolódás

A szabadidő-eltöltésnek két formája ismert: az aktív és a passzív. Mindkettő egyaránt fontos a testi és lelki egészségünk megőrzésében. Az aktív szabadidő-eltöltéshez tartozik a szociális (barátokkal, ismerősökkel történő akár közvetett, akár közvetlen érintkezés), a kognitív (hobbik, játékok, olvasás) és fizikai (sport, testmozgás) időeltöltés. Gondolom, nem okoz senkinek meglepetést, hogy az utóbbi években a közösségi oldalaknak köszönhetően a szociális került az első helyre.

A passzív szabadidő-eltöltés alá ezzel szemben olyan tevékenységek tartoznak, mint a tévézés, a rádiózás vagy a zenehallgatás, de ide sorolható a céltalan böngészés is, aminek a hibájába oly sokan beleesünk. Fontos megjegyezni, hogy a tévézéssel eltöltött idő erős kapcsolatban áll az elhízás gyakoriságával. Ez különösen gyermekkorban igaz. Azon gyermekek között, akik saját tévével rendelkeztek, és ezáltal többet is tévéztek, jóval gyakoribb volt a túlsúly és elhízás előfordulása azon társaikhoz képest, akik nem rendelkeztek ilyennel.

( – A semmittevésben én aztán igazán profi vagyok – jegyzi meg a macskám.)
(– Na, ebben végre egyetértünk – felelem. – Ilyenkor télen még akkor sem mozdulsz el a radiátorról, mikor az már olyan meleg, hogy majd lefolysz róla, igaz? Miket beszélek, a kajás tálkádhoz is nehezedre esik elvánszorogni. Sokszor határozottan az az érzésem, mintha egyenesen elvárnád, hogy odahozzam neked. Jól látom?)
(– Na, ebben meg én tudok veled egyetérteni, kedves gazdám. Milyen jó is lenne…)

Az utóbbi évtizedben mind a passzív, mind az aktív kikapcsolódással eltöltött órák száma csökkent. Ez önmagában véve aggasztó, de még elkeserítőbb, hogy az aktív kikapcsolódás sokkal nagyobb mértékben zuhant a passzívhoz viszonyítva.

Napunk során igyekezni kell időt keríteni mindkettőre, még akkor is, ha ez sokszor kivitelezhetetlen. A másik kihívás, hogy át kell alakítani a pihenésről alkotott elképzeléseinket. A saját példámat figyelembe véve azt látom, hogy a szabadidő-eltöltés számomra egyenlő a semmittevéssel, és a mozgás pedig pontosan ennek az ellentétje. Ezt megváltoztatni felnőttkorban nehéz, így már gyermekkorban el kellene kezdeni a megfelelő szemlélet kialakítását.