A többség támogatja, mégis tabu az abortusz

Az Ipsos tavalyi, 27 országot bevonó reprezentatív felmérése szerint Magyarországon igen magas az abortuszjog támogatottsága. A hazai megkérdezettek 59 százaléka támogatta, hogy a terhességmegszakítás az érintett nő kérésére elvégezhető legyen, további 20 százalék pedig bizonyos körülmények fennállása esetén, részben támogató.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az abortusz ne lenne továbbra is tabutéma: az általános közvélekedés szerint aki kényszerhelyzetbe kerül, „intézze el”, de ne verje nagy dobra, sőt, ha lehet, ne is beszéljen róla. Feltételezik, hogy a nő felelőtlen volt, „nem vigyázott” – holott (noha a mai eszközök már elég jó hatásfokúak) esetenként fogamzásgátlás mellett is bekövetkezhet nem kívánt terhesség. Az, hogy a férfi is tehet a történtekről, ritkán merül fel: sajnos társadalmunk még ma is elsősorban, vagy kizárólag a nőt hibáztatja, amiért teherbe esett. (Holott Magyarországon az abortuszra jelentkezők többsége házas nő.) Éppen ezért, az ítélkezést elkerülendő, az érintett nők többsége nem osztja meg környezetével, hogy abortuszon esett át, sőt egyes esetekben ők is saját magukat hibáztatják.

Ezáltal teret kap egy sor további sztereotípia: sokan például azt gondolják, hogy az abortusz minden nő számára feldolgozhatatlan tragédia. Az abortuszt ellenzők gyakran hivatkoznak egy ún. „posztabortusz-szindrómára”, olyan állítólagos tünetekkel, mint alvás- és evészavarok, pánikrohamok, levertség. A pszichiátriai szakmai szervezetek azonban (pl. az Amerikai Pszichiátriai Társaság) a kapcsolódó kutatási eredményekre hivatkozva nem ismerik el a „posztabortusz-szindrómát” mint létező betegséget. A Guttmacher Intézet megállapítása szerint „a legmagasabb színvonalú tudományos bizonyítékok szerint, ha egy nő az első trimeszterben saját elhatározásából megszakítja a nem tervezett terhességét, nem nagyobb a lelki betegség kialakulásának a veszélye, mintha kihordja azt.”

Az abortuszon áteső nők érzelmi reakciói valójában sokfélék. Leggyakoribb a megkönnyebbülés, mert nem kell többet aggódni a nem kívánt terhesség miatt. Nem bizonyosodott be, hogy a „posztabortusz-szindrómának” vélt tüneteket valóban az abortusz okozza (és nem pl. már a teherbeesés előtt is fennálló depresszió, melynek tünetei igen hasonlóak).

Az abortuszon áteső nők egy része valóban tapasztal negatív érzéseket, és, mivel az egészségügyi személyzet nem részesül ilyen irányú képzésben, sokszor magukra maradnak ezekkel. A dolgot az esetleges szégyenérzet tovább nehezíti: az érintett nők úgy érzik, nincs joguk segítséghez, mivel úgy vélik, ők maguk tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Esetleg szerintük „meg is érdemlik” a szenvedést, így önkéntes vezeklésre kárhoztatják magukat. A bűntudatnak hosszú távú következményei lehetnek, ezért ilyen esetben indokolt, hogy a nő szakirányú pszichológiai segítséget kapjon. Sajnos azonban ilyen támogatáshoz egyelőre kevés helyen lehet hozzáférni.

A pszichológusok azt tanácsolják az érintett nőknek, hogy ne vegyék át környezetük áldozathibáztató attitűdjét. Ha nincs senki, akivel beszélhetnének a dologról, készítsenek írásban naplószerű számvetést önmagukkal. Gondolják végig, és írják le döntésük okait, saját életüket pedig gondolják tovább.

Jogi tudnivalók

A jelenleg hatályos magyar törvény szerint az abortusz elvégezhető a 12. hétig, ha:

• az anya életét veszélyezteti,
• az anya egészségét veszélyezteti,
• a magzatnak genetikai illetve egyéb károsodása van,
• bűncselekmény (erőszak, vérfertőzés) következménye,
• az anya súlyos válsághelyzetben van (anyagi helyzet, családi állapot stb.).

A 18. hétig kiadható az engedély a fentiekben foglalt feltételek esetén, ha:

• az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen,
• terhességét neki fel nem róható ok miatt nem ismeri fel korábban

A 20. hétig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig - szakítható meg a terhesség, ha a magzat genetikai ártalmának valószínűsége meghaladja az 50 százalékot.

A terhesség bármely szakaszában elvégezhető az abortusz:

• a várandós nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt,
• magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.

A törvény azt is megszabja, hogy a szándékbejelentést követő 3 napon belül a műtét nem végezhető el, valamint előírja a Családvédelmi Szolgálat munkatársával folytatott beszélgetésen legalább kétszeri alkalommal való részvételt.

A Szolgálat munkatársa ekkor elmondja a terhesség-megszakítás jogi feltételeit. A jelentkezőket megpróbálják rábeszélni a magzat megtartására, ezért felvilágosítanak a terhesség kihordása esetén elérhető állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről. Adnak egy listát azokról a szervezetekről és intézményekről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a terhesség kihordása esetén. Felvetik az örökbeadás lehetőségét is. Ezek után elmondják a terhesség-megszakítás körülményeit, mikéntjét, veszélyeit és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatását. Felsorolják a terhesség-megszakítást végző egészségügyi intézményeket, és a terhesség-megszakítás anyagi vonzatait. A terhességmegszakítás térítési díja 2022-ben 41.667 Ft – rászorultsági alapon kérelmezhető az összeg csökkentése vagy elengedése.

Ez a tanácsadás sok esetben formális, időnként azonban lelkileg megterhelő lehet a nők számára. E tanácsadások hatékonysága nem bizonyított: a szándék bejelentése után nagyon kevés nő gondolja meg magát, és esetükben sem bizonyítható, hogy a tanácsadás hatására tesznek így.

Nemzetközi körkép

Bár valamennyi ország alkotmánya védi a magzatot, a jogalkotás és joggyakorlat országonként erősen eltérő.

Spanyolország: A katolikus egyház és az orvosi szervezetek erős ellenállása miatt az Alkotmánybíróság csak 1985. április 11-én fogadta el azt a határozatot, melynek értelmében néhány esetben lehetséges az abortusz. További liberalizáció történt 2010-ben. A közelmúltban betiltották az abortuszt választó nők zaklatását.

Finnország: A mienkhez hasonló a szabályozás. Megengedhető az abortusz a nő életveszélye és egészségkárosodása, bűncselekmény, súlyos genetikai károsodás, valamint bizonyos szociális illetve életkori indikáció esetén is.

Írország: A közelmúltig nagyon szigorú volt a törvényi szabályozás. Csak a nő életveszélye, valamint súlyos egészségkárosodása esetén engedélyezték a terhesség megszakítását. 2018-ban azonban az ország népszavazással az első trimeszteres abortusz engedélyezését választotta.

Svédország, Dánia, Norvégia, Görögország törvényei az első trimeszterben a nők alkotmányos jogának tekintik a terhesség-megszakításról való döntést.

Kínában, Japánban, Észak-Koreában, a terhesség művi megszakítását a születésszabályozás egyik fontos eszközének ismerik el, ezért a lehető leginkább megkönnyítik azt a nők számára. (Azonban különösen Észak-Koreában, de Kína egyes részein is nehéz, vagy lehetetlen a fogamzásgátló szerekhez, eszközökhöz való hozzájutás.)

USA: Az egyes államok szabad döntésére bízza a kérdést. Néhány államban kizárólag a nő életveszélye esetén engedélyezik a terhesség-megszakítást, a legtöbbjükben azonban az életképességi határ előtt még mindig a nők jogának tekintik az abortuszt. Az USA-ban igen erős „pro life” (életpárti) és „pro choice” (szabad választás párti) mozgalom működik.

Hét nő megtörte hallgatását, és megosztotta a GLAMOUR-ral abortuszának történetét.

Megnyílás

„Az abortuszom óta eltelt kilenc hónap rendkívül nehéz volt számomra. Nemrég a bátyám azt mondta: nem tudom, mi van veled, de ha sokat vársz, elevenen felemészt. Komolyan vettem, amit mondott, és azóta könyveket olvasok a témában, beszélgetek róla a barátaimmal és tájékozódom egy segítő honlapon. Sokkal jobban érzem magam. Nem akarom, hogy ez határozza meg a hátralevő életem.”

A döntés

„Soha nem voltak kétségeim az abortuszomat illetően. Iskolába jártam, mellette hat napot dolgoztam egy héten. Anyagilag és érzelmileg sem voltam felkészülve az anyaságra, arról nem is beszélve, hogy napi egy doboz cigit szívtam és a reggelim egy szelet csokiból és egy üdítőből állt. Határozottan hiszem, hogy a felelős gondolkodás fontos része, hogy felmérjük, mikor állunk készen egy gyerek fogadására.”

„Nyolcvan százalékban azért hoztam ezt a döntést, mert mindketten ezt akartuk. De a párom már nincs velem, egyedül maradtam. Vicces, hogy részben azért választottam az abortuszt, mert úgy gondoltam, ez majd összetart bennünket. Mit tanácsolok másoknak? A saját meggyőződésed legyen az első. Ne az alapján dönts, hogy más mit gondol helyesnek, hanem aszerint, amit te magad valóban akarsz.”

A folytatás

„Mindaddig nem tudtam feldolgozni a döntésemet, amíg az első gyermekem meg nem született, öt évvel az abortuszom után. Gyönyörű baba volt, és azon gondolkodtam, hogy ha nem tettem volna meg, most mivel lennék gazdagabb. Ettől teljesen depressziós lettem, végül elkezdtem egy szülés utáni tanácsadóhoz járni. Amikor az abortuszról esett szó, ráébredtem, hogy a döntést az akkori élethelyzetem alapján hoztam meg. A lehető legjobb döntés volt, hiszen nem volt más, mint önfenntartás.”

„A döntéshelyzet ébresztett rá, hogy a saját életem is milyen fontos, és az abortusszal épp azt védem meg. A döntés a saját életemről szólt, ezzel mintegy megígértem magamnak, hogy eztán nagyon figyelmesen, nagyon tudatosan élek majd. Az utóbbi öt évem pontosan erről szólt.”

Megbocsátás

„Van egy idevonatkozó mondás, amelyből én is merítek: Egy nő életében harminc évnyi termékeny szex van. Hosszú idő ez ahhoz, hogy egy baki be ne csússzon.”

„Négy álmom is volt a meg nem született babámról. Nevet adtam neki, és még álmomban látni is bűntudatot ébresztett bennem. Egy nap aztán összefutottam egy barátnőmmel a boltban, vele volt a 10 hónapos gyereke. Ahogy a baba rám nézett, olyan kedvesen, és szeretettel, nagyon megrendültem. Olyan volt, mintha tudná, és jobb kedvre akarna deríteni. Lehet, hogy így volt, de lehet, hogy ezt csak én magyarázom bele, mindenesetre segít, ha az ember nyitott tud maradni minden megerősítésre.”