A testsemlegesség még egészségesebb nézet, mint a testpozitivitás?

Bella Mackie cikke a testsemlegességről a Vogue-ban jelent meg. Elmesélte saját élményét arról, milyen volt egy olyan helyen vendégeskedni, ahol mindössze egy tükör volt. Az eleinte szokatlan érzést hamarosan felváltotta egyfajta megnyugvás; nem kellett minden alkalommal, amikor elsétált egy tükör mellett abba belenéznie, hogy felfedje saját hibáit.

Az elmúlt időszakban valószínűleg mind sokkal több időt töltöttünk azzal, hogy saját képmásunkat bámultuk, mint az egészséges lenne. A koronavírus okozta home office-ban és távoktatásban elkerülhetetlen volt a videóhívásokban való részvétel, ami valljuk be, sokunknál egyenlő volt azzal, hogy órákon át figyeltük saját arcunkat. Ez borzasztóan nyomasztó érzés, minden alkalommal eggyel több hibát fedezünk fel saját megjelenésünkön és mégsem tudjuk megállni azt, hogy odanézzünk és újra meg újra csak vizsgáljuk, kritizáljuk magunkat. A tökéletességre törekedve az ilyen apróságok, legyen az egy szarkaláb vagy egy kellemetlen érzést keltő ránc, mind azt eredményezik, hogy negatív gondolatokat születnek bennünk külsőnkkel kapcsolatban. Bella számára a tükörmentes hetek elhozták a szabadságot, nem volt benne megfelelési kényszer, hogy mindig tökéletesnek kell lennie.

Talán ebből a szempontból saját magunk legnagyobb ellenségei vagyunk. Mindig találunk olyasvalamit, amin változtatni akarnánk és a mai szépészeti beavatkozások szinte nem is szabnak határt, bármi lehetséges, de az igazság az, hogy sosem lesz elég. A folytonos önvizsgálás nem egészséges hozzáállás, egy olyan képnek hiszünk, ami nem a valóság. Egy tükörkép sosem fogja igazán megmutatni, milyenek vagyunk, hogyan nézünk ki. Vannak, akik tükörképüket látva elégedettek, de talán bátran kijelenthetjük, hogy többen vagyunk olyanok, akik elkeseredetten haladunk el a sötét, visszatükröződő üvegek mellett azzal az érzéssel, hogy „ma sem vagyok elég jó”. A tükörmentes életmód, amikor nem törődve azzal, mit látunk majd viszont, hanem egyszerűen csak elfogadjuk önmagunkat természetes valónkban, a testsemlegesség. Nem számít, ha egész nap piszkos pólóban, kócos, kusza hajjal mászkálunk a szobában, mert ezek is mi vagyunk és ez pont így jó. Talán a testsemlegesség lehet az a szemlélet, ami a testpozitivitásnál egy fokkal reálisabb úton javítja az önérzetet, hiszen itt sokkal inkább arról van szó, hogy nem kell a külsőnket beskatulyázni egy adott kategóriába és állandóan azon agyalni, hogy jó-e az úgy vagy sem. A testsemlegesség a természetességnek ad teret, itt olyanok vagyunk, amilyenek szeretnénk lenni, de elsősorban önmagunk lehetünk, természetesen.

Szöveg: Varga Fanni