A nők nagy része azért tűri csendben a tüneteket, mert nem meri kimondani azt a szót, hogy menopauza

Az megvan, hogy létezik olyan, hogy perimenopauza? Az a menopauza előtti menopauza, ami bőven az ötvenéves kor előtt elér minket. Ilyenkor még nem csökken az ösztrogénszint a szervezetben, hanem csak fluktuál a menopauza tüneteit produkálva átmenetileg. Mindezt Iványi Orsolyától tudom, aki három évvel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy ő fogja ezt nekem elmondani. Ekkoriban ő sem tudott a témáról semmit. Amikor negyvennégy évesen megkérdezték tőle egy nőgyógyászati műtét előtt, hogy menopauzában van-e, először lefagyott, aztán elszégyellte magát. (Perimenopauzában volt!) Mostanra mindent elolvasott a témáról, blogol, vlogol, és van egy zárt Facebook-csoportja, ahol nők százai beszélik ki a változókorral kapcsolatos félelmeiket vagy tapasztalataikat.

A nagymamáink is kibírták

Mindig nagy örömmel hallgatom, ha valamivel kapcsolatban az a végső érv, hogy már a nagyanyáink és az ő nagyanyáik is kibírták. Számtalan példát tudnék felsorolni, amit szerintem nekik sem kellett volna kibírniuk.

Ahány nő, annyi menopauza

– mondja Iványi Orsolya, hiszen van, aki alvászavarokkal küzd, mások hőhullámokkal, megint mások szédüléssel vagy ízületi fájdalmakkal. Sokak számára ez egy elég vészes időszak, ahogy vészes az is, hogy mennyire nem nyitott a társadalom és a magyar egészségügy az ezzel kapcsolatos segítségnyújtásra. Jó példa erre Iványi Orsolya személyes története: „Valakinél ez időszak alatt erősebb lesz a szexuális vágy, valakinél beáll a libidócsökkenés. Nekem is volt ilyen fázisom. A nőgyógyász azt mondta, hogy erőltessem.”

A problémák közé tartozik még, hogy mi, nők tabusítjuk a menopauzát és az ezzel járó kínjainkat, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak. „A nők nagy része azért tűri csendben a tüneteket, mert nem meri kimondani azt a szót, hogy menopauza. Ez ugyanis azt jelentené, hogy megöregedett, és többé már nem hasznos és értékes tagja a társadalomnak. Vegyünk egy nőt, aki például már fiatalon szült három gyereket, és életének nagy részét anyaszerepben töltötte! Ha ő végigmegy a menopauza tizenkét hónapján, és biztossá válik, hogy már soha többé nem tud gyereket szülni, akkor joggal érzi azt, hogy az identitásának egy fontos részétől kellett megválnia, dacára annak, hogy negyven felett már nem sokan szeretnének még egy gyereket vállalni. Ez persze ahhoz a kérdéshez vezet el minket, hogy mitől nő a nő. Szerencsére nem csak attól, hogy menstruál és gyereket szül. És pláne nem attól, hogy szép és fiatal, ahogy a média ezt állandóan az arcunkba tolja. Sokat segítene a változókor elfogadásán, ha több olyan hús-vér nőt látnánk a médiában, akik a menopauzájukról beszélnek” – mondja Iványi Orsolya.

Nem muszáj kibírni

Amikor valaki a nagymamákat szíveskedik bedobni egy nem a nagymamákról szóló vitába, akkor is érdemes megszívlelni Iványi Orsolya ükanyáinkat illető szavait: „Száz évvel ezelőtt nem élték meg a nők a menopauzájukat, vagy csak öt évet éltek benne körülbelül, mert korán meghaltak. Ma egy magyar nő átlagosan nyolcvanéves koráig él. Ez azt jelenti, hogy az életünk egyharmadát ebben az ösztrogénhiányos állapotban töltjük.” Ezt viszont tényleg nem muszáj kibírnunk. Ha kimondjuk azt a szót, hogy hormonterápia, a legtöbb nő automatikusan menekülni kezd. Iványi Orsolya, valamint a Magyar Menopausa Társaság elnöke, dr. Jakab Attila egyetért abban, hogy a hormonpótlás nem ördögtől való dolog. Ami miatt riadalmat okoz, az egy 2002-es amerikai kutatás, amelynek eredményeit az akkori sajtó félreértelmezve tárta az olvasók elé: azt állította, hogy a hormonterápia mellrákot okoz. A szakértők ma egyértelműen állítják, hogy ez nincs így, sőt ahogy Iványi Orsolya egyik cikkéből kiderül,

Magyarországon egymilliónyi menopauzában lévő nő közül háromszázezer szorulna kezelésre, de két százalék sincs, aki megfelelő ellátásban részesülne.

Hormont nem mindenki kaphat, és jó esetben a páciens már több módszert is kipróbált orvosi tanácsra a tünetek kezelésére, mire elér a hormonterápiáig. Feltéve, hogy jó az orvosa, és – ami sokszor előfordul – nem altatót és nyugtatót ír fel neki a probléma megoldására. Miközben sok esetben a hormon felírása az orvosi protokoll része. „Vannak olyan helyzetek, amikor a menopauza korábban következik be, 45 év alatt korai menopauzáról, 40 év alatt pedig korai petefészek-kimerülésről vagy -elégtelenségről beszélünk. Ezek betegségek, a menopauza ugye nem. Erősen javasolt a hormonpótló kezelés elindítása, hiszen náluk sokkal hamarabb jelentkeznek a csontritkulásos és kardiovaszkuláris szövődmények (az ösztrogén hiánya miatt), és a várható élettartam is megrövidülhet, ha nem kapják meg a hormonpótlást” – mondja Iványi Orsolya.

A hormonterápia ugyanakkor a legtöbb esetben „csak” az életminőséget javítja. És ez az a pont, ahol meg kell tudnotok, hogy mi a hőhullám!

„A hőhullámnak igazából nem tudják az okát. Az ösztrogénszint csökkenése megzavarja a test hőmérsékletét szabályozó mechanizmust, amely a hipotalamuszban található. Amikor a hormonális egyensúly felborul, ez a mirigy tévesen azt az üzenetet küldi, hogy a test túlmelegedett. Gyorsul a szívverés, az erek kitágulnak, és mindez beindítja a test lehűtésére szolgáló természetes mechanizmusokat, azaz a pirulást és izzadást. Egyesekkel ez naponta négyszer-ötször megtörténik.”

Talán a legszomorúbb része a történetnek, hogy mint mindenhol máshol, itt is felüti a fejét a női bűntudat.

„Rengeteg nő van, aki nem tud éjjel aludni, emiatt állandóan fáradt, hibázik a munkahelyén, és egyre romlik munkájának a minősége. Ezek a nők jellemzően magukat hibáztatják, a munkahelyen pedig nem mernek róla beszélni, sokszor azért, mert mondjuk egy fiatalabb férfi a főnökük.”

Gondolom, nem vagytok meglepve, ha azt mondom, a menopauzából adódó problémákat is nagyban megkönnyíti (a hormonfröccs mellett) a tiszta, őszinte kommunikáció.

Szerző: Puskás Panni