A nők hány százaléka gondol vissza traumaként a szülésre?

Amikor először szóba került a születésem, nem azt emelte ki, hogy milyen csodálatos dolog volt, hanem hosszú évek távlatából is összeszorított foggal mesélt róla. Persze, a végén mindig megnyugtatott, hogy minden fájdalom megérte. De ez nem tompítja a tényt, hogy traumaként élte meg. Ahogy sokan mások is. Évek óta foglalkoztat, hogy miért kell így lennie. Minél több anyától hallottam a szüléstörténetét, annál inkább kezdett kikristályododni néhány sarkallatos probléma, ami elhárítása csökkenthetné a szüléstraumákat. Melyek ezek? A kommunikáció hiánya az egészségügyi dolgozók és a kismama között. A kismama nem megfelelő tájékoztatása – az elsőszülő nők gyakran elképzelni sem tudják, mi fog történni a szülés előtt, közben és után. Mihez van joga a kismamának? A kismama mentális egészségének szem előtt tartása.
A szüléstraumákat feldolgozó cikksorozatom első lépéseként egy átfotó kérdőívet készítettem annak érdekében, hogy felmérjem, olvasóink hogyan élték meg a szülést. Esetükben is felmerültek-e a felsorolt problémák. A kérdőívet 116 anyuka töltötte ki.

Tájékoztatás!
A felmérésből kiderült, hogy a válaszadók 38,8 százaléka élt át komplikációkat a szülés során. Az anyukák 27,6 százaléka érzi úgy, hogy orvosainak köszönhetően nem kapott megfelelő tájékoztatást a szüléssel kapcsolatban, 13,8 százalékuk pedig közepesen jónak ítéli meg az tájékoztatás minőségét. Szerencsére a legtöbb kismama (58,6 százalék) úgy érzi, megfelelő tájékoztatást kapott. Ez az arány elsőre nem tűnhet rossznak. Viszont beleesni egy 41,4 százalékos rátába - azok közé, akik úgy érzik, nem kaptak megfelelő tájékoztatást az orvosaiktól – nem is olyan nehéz.

Információgyűjtés céljából a kismamák 40,5 százaléka fordult segítségül internetes fórumokhoz, 24,1 százalékuk mások tapasztalatai alapján szereztek információkat. A kismamák 19 százaléka azonban úgy vélte, a túl sok információ egy idő után már összezavarta őket, 28,4 százalékuk pedig úgy gondolja, nem biztonságos online válaszokat keresni ebben a témában.
Ahogy a válaszadók 47,4 százaléka is sugallja, véleményem szerint sem az online diagnosztizálás a legjobb megoldás. Mind mások vagyunk, a testünk is máshogy reagál és talán nincs is két egyforma szervezet. Éppen ezért az ¨öndiagnosztizálás¨ helyett az orvos-páciens közti nyílt, tabuk nélküli kommunikáció előmozdítása lenne minden kismama érdeke.
Annak ellenére, hogy a válaszadók nagy része (61,3 százalék) meg volt elégedve, az ellátással, amit a szülés során kapott, a lelki tényezőket elemezve, egyáltalán nem ilyen derűs a helyzet.

Figyelembe vették az egészségügyi dolgozók a lelki állapotodat a szülés során?

Erre a kérdésre, 25,9 százalék választotta azt a lehetőséget, hogy ˝csak azzal foglalkoztak, hogy a testem rendben legyen, a lelki része senkit nem érdekelt.˝ 17,2 százalék pedig azt mondta, egyáltalán nem foglalkoztak a lelki állapotával. 5 egyéni válaszban pedig azt részletezték, hogy minősíthetetlen volt az egészségügyi dolgozók hozzáállása.
Ezek az eredmények már önmagukban is rámutatnak a trauma egyik fő forrására, de az ˝Érezted úgy, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagy a szülés során?˝ kérdésre adott válaszok még inkább körvonalazták a problémát. A kismamák 51,7 százaléka érezte magát kiszolgáltatott helyzetben a szülés során.

De mi a helyzet a humánus bánásmóddal?
Ennek meglétéhez már kétségkívül a szülést vezénylő egészségügyi dolgozókra is szükség van. A kitöltők egyéni válaszokat adtak, sajnos sok negatív jellemzéssel. Sokan megalázónak írták le a szülés folyamatát, de volt, aki úgy érezte magát, mint egy gazdatest, más pedig mintha a futószalagon lett volna. A szülés lelki utóhatásaira is rengeteg egyéni válasz érkezett. Az anyukák többsége szülés utáni depresszióról és kötődési zavarokról számoltak be. Sokan pedig az átélt trauma miatt nem mertek több gyereket vállalni.

Cikksorozatunkban olyan anyukák történetét fogjuk bemutatni, akik nyíltan beszélnek arról, miért volt számukra trauma a szülés. A cikksorozat célja, hogy rávilágítsunk azokra a tényezőkre, melyek megváltoztatásával elkerülhető lenne a nők számára a traumatikus élmény. Szakértők és orvosok véleményét kérjük ki az esetekről, hogy megpróbáljunk átfogó képet adni a problémákról. Hiszünk benne, hogy beszélni kell a traumákról, nem elhallgatni azokat, hiszen minél inkább hangot adunk a problémáknak, annál nagyobb az esély arra, hogy pozitív változásokat érünk el!

Ha te is megosztanád velünk a történeted (névvel vagy név nélkül), vedd fel velünk a kapcsolatot a kittihttps://www.glamour.hu/ e-mail címen!