A nőiség megélése

In medias res, avagy bele a közepébe: Vajon mitől lesz nőies egy nő? Mikor mondjuk azt, hogy fúh, belőle csak úgy árad a megélt nőiesség?

Külső kontra belső tényezők
Mikor egy beszélgetés során elhangzik a fent említett kérdés, a válaszadók nagy százaléka teszi ezt egyes külső tényezők meglététől függővé, hozza ezekkel összefüggésbe. Pedig tévúton jár, aki kívül keresgél.

A valódi Nőiség megélése ott kezdődik, mikor először ismerjük fel önMAGunkban a NŐT. A nőt, mint energiát, mint szerepet, mint életutat, mint sorsfeladatot. Mikor először történik ez egy folyamat részeként, belülről, természetesen, könnyedén. Nem külső tényezők magunkra erőltetésével, bizonyításával, sokkal inkább belül keresve, onnan elindulva, kintről érkező sugallatok, eszközök segítségének felhasználásával.

De mégis melyek ezek az eszközök és hogyan találunk rájuk, ha egyszer fogalmunk sincs, merre induljunk keresésükre?

Tudjátok, én maradéktalanul hiszek benne, hogy ha valaki a saját útján jár, a saját Sorsfeladatát szeretné teljesíteni, az Univerzum lépten-nyomon támogatja ebben. Ilyenkor jönnek azok a bizonyos "véletlen" találkozások, és a sok "Á, én csak véletlenül jókor voltam a jó helyen" szituáció, melyeket illetőleg egy idő után rá fogtok jönni, hogy nagyjából annyi a véletlen bennük, mint mackósajtban a brummogás. Sokkal inkább van arról szó, hogy a valódi életút járása és megélése csodálatos és határtalan módon támogatott. Márpedig hölgyeim, bizony, nekünk ez feladatunk része! Nem a szó befeszülős, bizonyítós-megfelelős értelmében, nem azért mert "kell", csakis magunkért, a boldogságunkért, az EGÉSZségünkért, a szabadságunkért.

Egyedül is megy?
A fogalomhoz, mint NŐ, sokan kötnek más külső tényezőket, helyzeteket, szereplőket, szerepeket. A legvitatottabb kérdés, hogy csak abban az esetben élheti-e meg az ember leánya a nőiséget a maga teljességében, ha van mellette egy férfi. Javaslom, álljatok meg itt egy kicsit és merengjetek el a kérdésen.

Én azt gondolom, hogy ez is olyan, mint egy előadás. Egy színész, művész, táncos stb. is rengeteget készül, próbál, mielőtt a nagyközönség elé vinné művészetét. Egy színész sem csak abban a másfél-két órában színész, amíg a színpadon áll. Nem a közönség figyelme teszi őt azzá. Titeket sem a környezetetek tesz azzá, akik már alapból vagytok! Természetesen az a végjáték, de az út hosszú és teljes. Valami megélése mindig a felismeréssel kezdődik, azzal a bizonyos "hoppá-hoppá, kell ott lennie valaminek, menjünk csak mélyre, ássuk ki" gondolattal. És bizony, ehhez a munkához rengeteg nyugalom, türelem és csend kell. Belső csend. Ez az önMAGunkkal foglalkozás ideje, ez a folyamat maga az Út. Út magunk felé, befelé, a valóság felé. Ezért kísérővel, vagy anélkül, sosem leszünk egyedül rajta. Az önismeret az egyik legnagyobb előny, erény és egyben életünk nagy segítője.

Esett már szó arról, hogy habár nem ajánlott külső tényezők magunkra erőltetésétől tenni függővé a nőiségünk tudták, megélését, számtalan eszköz és lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy segítsen minket ebben a belülről indított folyamatban.

Sokan ezért jönnek, jöttök el hozzánk a stúdióba. A sok nővel teli közeg, a finom rezgések, energiák mind-mind segítik megtalálni és feloldani az esetleges ellenállásokat, gátakat. Számtalan hölgy ugyanis azért nem tudja megélni magában a női minőséget, mert tudatosan – de inkább tudat alatt – ott dolgozik bennük az ellenállás.

Ellenállás – az igazi FÉLelem
Már miért dolgozna bennem ellenállás, miközben én ezt tényleg akarom? Kérdezhetnétek, és bizony, a kutya valóban legtöbbször itt van elásva.
Rengeteg olyan energia lakozik tudatalattinkban melyeknek folyása, rezgése nem áll irányításunk alatt, hiszen létükről sem tudunk. Úgy képzeljétek el ezt a tudatalatti kérdést, mint egy hatalmas jéghegyet mely a hajónk előtt magaslik. Habár legtöbbször az is bőven elég feladat (lenne) nekünk mely láthatóan, a tengerből kiemelkedve állja utunkat, itt mégsem ér véget a buli, sőt! A nagyobb rész, a jéghegy 80%-a számunkra észrevehetetlenül akadályoz. Bármilyen ijesztően is hangzik ez, kétségbeesésre semmi ok, mindannyian hordozzuk ezeket magunkban, így vagyunk kitalálva.

Azt gondolom és vallom, hogy ezek felismerése és létének beismerése életfeladatunk fontos része. Felismerem, elismerem, hogy milyen akadályozó programokat dolgoztatok magamban, és ennek tudtában cselekszem tovább.

De mégis, mitől félünk?
Most, hogy beismertük félelmeink tényét, lássuk hát, mi az, amitől odabent fázunk a saját nőiességünk megélését illetőleg?

1. A saját teremtő erőnktől
A NŐ varázsló, a NŐ teremtő. A NŐ az anyagba hozza a megfoghatatlant. Sokak számára ez roppant ijesztő lehet. Nem szabad elfeledkeznünk a kollektív tudatalattinkról sem, mely magában hordozza a történelem során nőként megélt kínokat, fájdalmakat, elnyomásokat, sérelmeket. Összekapcsol minket minden nővel, kiemelten a saját őseinkkel, családunk régen élt tagjaival. Ilyen ez, kérem szépen, ezt genetikailag kódolva útravalóként kapjuk magunkkal.

Így már érthető, hogy a tudatalatti riadót fúj, mondván, hogy "dehogy vágyom én ezekre a képességekre, szegény Marika is a máglyán végezte" avagy "meg ne próbáld megélni azt az erőt, ami ott lakozik benned, a férfiakat taszítják az erős nők", és így tovább.

Értjük már, Hölgyeim? A tudatalatti rengeteg helyen siet "védelmünkre" és rafinált eszközeivel próbálja elérni, hogy az EGÉSZség helyett valóban csak felek legyünk.

Ilyenkor jönnek a mára már "normálisnak" elkönyvelt nőiséget érintő panaszok, "felfázások", fájdalmas menstruáció, elnyomott szexualitás, stb., melyekre az ember leánya bekap gyorsan egy reklámból ismert tablettát ahelyett, hogy picit befelé figyelne, és elindulna ezzel az Önismeret csodálatos útján.

Sosem szabad elfelejtenünk, aki fél, az fél marad.

2. Mindemellett a NŐ rendkívül, és végtelenül gyengéd
Befogadó, elfogadó. Érzések, érzelmek átadója, ezért tud csatornája lenni az Isteni szeretetnek. Gyermeket kihordani, világra hozni, családod összetartani. Ezt a művészetet csakis alázattal, nyíltsággal és finomsággal lehet űzni. Sokan ezt sebezhetőségnek, kiszolgáltatottságnak élik meg, ezért inkább bezárnak, akadályozván ezzel az áramlást. Megtagadják azt, ami ott van belül. Ugyanis hölgyek, mindannyiunkban ott lakozik legbelül, hiszen ezzel a csomaggal születtünk, ez Sorsfeladatunk része. Mindannyiunkban ott ragyog ez a csodálatos erő, csupán a félelmeinkből épített gátakkal torlaszoljuk el a megéléséhez vezető utat. Mikor megkérdezték Michelangelótól, hogyan képes a csodálatosabbnál csodálatosabb mesterművek alkotására, azt válaszolta, hogy amikor szobrot farag, elmegy a kőfejtőbe, fog egy nagy darab márványt, és az általa elképzelt szobor már ott van abban a márványban úgy, ahogy Isten megteremtette. Az ő feladata az, hogy megszabadul a felesleges márványtól, melyektől nem látjuk a gyönyörű művet. Ilyenek vagyunk mi is. Az a lény, az a szeretet, erő van bennünk, amit Isten, az Univerzum, a Teremtő, - ahogy neked tetszik-, megteremtett, a mi feladatunk megszabadulni a felesleges félelmektől melyek eltakarják lelkünk fényét.

Nekünk tehát nincs más dolgunk, mint ezek tudtában lenni és így cselekedni tovább. Ha figyelmünket a keresésre irányítjuk, ahelyett, hogy félelmeinktől behúznánk fülünk-farkunk, az, amit keresünk erősödni fog bennünk, mint a Nap, melyet felhők takarnak. Egyre erősebb és erősebb lesz fénye, mígnem teljesen át nem ragyogja a kis felhőcskéket.

Cselekvés
Most, hogy tisztában vagyunk vele, hogy van részünk, mely látszólag ellenünk dolgozik, már csak az aktív cselekvés marad hátra. A keresés, a tapasztalás, az önfigyelés. Megnézegetni, kitapasztalni mi az, ami nekünk a legjobb, a legnagyobb segítség a bennünk élő női energia fellelésében, felismerésében, megélésében.

Tuti recept nincs, hiszen mások vagyunk, más-más igényekkel, vágyakkal. Ami viszont biztos, hogy a mozgás, a tánc sokunkban felszabadít valamit. Sokan ezért jöttök el hozzánk. Mi rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ki hozzánk érkezik, az haza járjon. Tárt karokkal és nyitott szívvel várunk mindenkit, aki keresi önMAGát. Mi nem rohanunk sehova, mi marasztalunk, beszélgetünk. Kérdezünk, és válaszolunk. Odafigyelünk rátok, hiszen tudjuk, mi zajlik bennetek, mi is átéltünk már hasonlókat. Különbözőek vagyunk, de belül mindannyiunkban ugyanaz az erő él, és mi feladatunknak tekintjük erősítését. Fontosnak tartjuk az EGYséget, ezért az összetartozást erősítjük bennetek, magunkban, egymásban. Tapasztalatunk szerint rengeteget segít egy befogadó, elfogadó közeg, ahol felszabadulhat a lélek a mindennapi gondok terhe alól.

Mondják, hogy aki táncol, él. A mozgás közben szinte észrevehetetlenül omlanak le a falak, az ellenállás építtette gátak. Egy dallam, egy mozdulat, egy pillanat töredéke is elég rá, hogy az ember lányában végig szaladjon egy idáig ismeretlen érzés. Bizsereg a bőrünk, az egész testünkkel lélegzünk, a lábaink szinte nem is érintik a padlót. Kinyílt a világ és mi hirtelen otthon érezzük magunkat benne. Egységben lényünkkel és környezetünkkel. Azt érezzük, megérkeztünk. Bizony, ezeket a pillanatokat keressük, mikor azt mondjuk, a női minőséget szeretnénk megélni magunkban. Nem tartanak soká, de egyre hosszabbak és hosszabbak lesznek azzal, hogy nyitottabbá válunk befogadásukra. Csodálatos kaland ez, melyre hálával telt szívvel és határtalan boldogsággal érdemes indulnunk. Thank God, I'm a WOMAN!