10 tévhit az evészavarokról, amit azonnal felejts el

1. Vékonynak kell lenned ahhoz, hogy étkezési rendellenességed legyen

Ha étkezési rendellenességről van szó, sokan elsők közt az anorexia legszélsőségesebb eseteire gondolnak, amelyek tényleg súlyos mértékű fogyással járnak, a betegek pedig folyamatosan étvágytalanok és elutasítják a normális mennyiségű táplálékbevitelt. Azonban ezek a megbetegedések az étkezési zavarok mintegy 8%-át teszik ki. A bulimiától szenvedők, akik falási rohamokkal küzdenek, majd a bűntudat miatt meghánytatják vagy hashajtózzák magukat, már 19%-át teszik ki a betegeknek. Azok, akik falási rohamokkal küzdenek, de nem akarják kényszeresen eltüntetni a szervezetükből a bevitt ételeket, és sok esetben súlygyarapodással kell szembenézniük, 22%-át teszik ki az étkezési rendellenességgel küzdőknek.

Minden további beteg egyéb étkezési rendellenességgel küzd, és abszolút nem biztos, hogy kórosan soványak. Tény tehát, hogy az étkezési rendellenességben szenvedők nagyobb része normális vagy nehezebb súlyú, tehát nem lehet csak az alapján ítélkezni valaki állapotáról, hogy milyen a testsúlya. Nem mellesleg arról sem szabad megfeledkezni, hogy az étkezési rendellenességek pszichiátriai eredetű betegségek, és legfőképp a betegek fejében játszódnak le, olykor szinte teljesen fizikai tünetek nélkül.

2. A kövér emberek egyetlen étkezési rendellenessége a túlevéses zavar

Ez egy borzasztó kitaláció, amit az elhízott emberektől ódzkodó társadalmi elvárások hoztak létre. Az igazság azonban sokkal összetettebb annál, hogy csak túlevés miatt lehetnek kövérek azok az emberek, akik étkezési rendellenességgel küzdenek. Sok elhízott ember kimondottan kizár ételcsoportokat és kevesebbet eszik, míg vannak olyan vékony betegek, akik sokat esznek, mégsem híznak meg. Nincs tehát olyan étkezési rendellenesség, amihez teljesen biztos, hogy egy adott kinézet társul.

3. Az anorexia az egyetlen súlyos étkezési rendellenesség

Ez talán az egyik legártalmasabb tévhit, hiszen arra ösztönözheti az embereket, hogy más étkezési rendellenességgel küzdő betegeket nyugodtan figyelmen kívül is hagyhatnak, hiszen az állapotuk biztosan nem súlyos. Pedig más hasonló jellegű betegségeknek is lehetnek komoly tünetei. A bulimia például dehidratációval jár, emésztési – és bélproblémákat okozhat, súlyos fogszuvasodáshoz, izomgörcsökhöz és szívproblémákhoz is vezethet. Az is tény, hogy minden további étkezési rendellenesség súlyos fizikai szövődményekkel járhat, arról nem is beszélve, hogy az öngyilkosságra való hajlamot is erősítik.

4. A hízás azt jelenti, hogy valaki jobban van vagy felépült

Gyakran, amikor az emberek azt látják, hogy egy étkezési rendellenességgel küzdő beteg hízni kezd, azt gondolják, hogy jobban van, de ez korántsem biztos. Az evészavarokkal küzdők súlya ingadozhat ugyan amiatt, hogy elindultak a gyógyulás útján, de egy hosszabb folyamaton kell átesniük ahhoz, hogy a súlyuk stabil legyen, mindeközben pedig a baj valódi forrása, az adott mentális betegség megszűnjön. Előfordulhat az is, hogy valaki időközben másfajta étkezési rendellenességgel kerül szembe, mint korábban, aminek a fizikai tünetei is mások. Az tehát, hogy valaki felszedett néhány kilót a korábbi túlzottan vékony kinézetéhez képest, még nem jelenti azt, hogy a gondolatai is biztosan renden vannak, és nem kell vele különösebben törődni.

5. A súly a kiváltó oka

Sok étkezési rendellenességgel küzdő ember gondolja úgy magáról, hogy a betegsége forrása az, hogy elégedetlen a testsúlyával. Ez azonban a legtöbb esetben csak a felszín, hiszen egy adott testsúlynak is rengeteg ok állhat a hátterében. A kedvezőtlen súly kiváltója lehet sok kisebb negatív élmény felhalmozódása vagy egy nagy trauma is, de az sem kizárt, hogy valamilyen múltbél kellemetlen tapasztalat vezetett ahhoz, hogy a beteg nem tud megbékélni a testsúlyával, pedig valójában a lelkében nem lel megnyugvásra.

6. Az étkezési rendellenességek egyéni választások

Mennyire egyszerű lenne, ha valóban mindenre igaz lenne, hogy csak fejben dől el, nemde? Pedig ez sajnos az étkezési rendellenességek esetében sem feltétlenül igaz. Bár valóban mentális eredetűek ezek a betegségek, a kiváltó okot leggyakrabban nem a betegek idézik elő, hanem áldozataivá válnak. Nem mellesleg több kutatás is kimutatta, hogy az étkezési rendellenességekre való hajlam örökölhető, kedvezőtlen környezeti feltételekkel együtt pedig szinte biztos, hogy meg is jelennek. Azt pedig bárkiről abszurd lenne feltételezni, hogy direkt akarná az étkezési rendellenességekkel járó kellemetlenségeket átélni.

7. Figyelemfelkeltésre szolgálnak

Az evészavaroktól szenvedők többsége mindent megtesz azért, hogy elrejtse a betegségét. Azokat viszont, akik beszélnek róla, nem szabad lekezelni és félvállról venni. Akik valóban betegek, nem azért beszélnek a problémáikról, hogy felhívják magukra a figyelmet, hanem azért, hogy segítséget kérjenek. Biztos lehetsz benne, hogy sok szégyenérzet van bennük az állapotuk miatt, ezért ha megnyílnak előtted, akkor fontos, hogy komolyan meghallgasd és támogasd őket.

8. A férfiaknak nem lehetnek evészavaraik

Sokan úgy tekintenek az étkezési rendellenességekre, mintha csak a fiatal nőket érintenék, pedig nem válogatnak: minden nemű, életkorú, szexuális beállítottságú, etnikumú és társadalmi-gazdasági státuszú embert érintenek. Valójában a diagnosztizált evészavarral küzdők 25%-a férfi, a valós arány pedig ennél még jóval magasabb is lehet, mivel sok férfi egyszerűen szégyell segítséget kérni, mert úgy érzi, kinevetnék vagy gyengének tartanák őt. Pedig senkinek nincs oka arra, hogy szégyellje magát pusztán azért, mert valamilyen evészavarral küzd.

9. Egy rosszul elsült fogyókúra következményei

Bár előfordulhat, hogy a fogyókúra étkezési rendellenességeket válthat ki, de egyáltalán nem biztos, hogy egy beteg korábban fogyókúrázott, vagy azt ok nélkül tette. Az evészavarok hátterében az esetek döntő többségében sokkal komolyabb okok állnak, mint hogy egy ember egyszerűen csak le szeretett volna adni néhány kilót, de aztán kicsúszott a kezei közül az irányítás. Az evészavarok minden esetben összetett betegségek, amiket nem szabad csak "elrontott fogyókúrakánt" kezelni.

10. Nem lehet kigyógyulni belőlük

A genetikai tényező lehetősége miatt sok ember azt gondolja, hogy az evészavarokból lehetetlen kigyógyulni. Ez viszont nem így van. Bár a gének szerepe valóban fontos, csak egy tényezőt jelentenek a betegségek összetett okaiban. A kutatások szerint az anorexiások 46%-a teljesen felépül, míg 33%-uk állapotában jelentős javulás figyelhető meg. A bulimia esetében ezek az arányok 45% és 27%, de minden más evészavarra is igaz, hogy sok beteg képes teljesen leszámolni velük, és bár a teljes gyógyulásig vezető út hosszú lehet, de maximálisan megéri végigjárni.