„Sokszor már az is nehezemre esett, hogy hozzábújjak a kanapén, pedig szerettem őt”
Nem ritka, hogy egy szerelmespár úgy házasodik össze, hogy már az esküvő környékén is szexuális problémáik vannak, már ott akadozik a vágy, ami az ágyba vezetne. Az első gyermek érkezésével pedig ez a helyzet tovább fokozódik. Szerencsére nem megoldhatatlan problémával állunk szemben.
Ezeket láttad már?
Szokták mondani, ha két ember szereti egymást, akkor mindent megoldanak. Sajnos a szexuális vágy hiánya vagy alacsony jelenléte nem egy olyan probléma, ami a párok számára kiküszöbölhető egyedül, segítséggel azonban hiszem, hogy lehetséges. Számos kliensemhez hasonlóan sajnos én is alaposan megküzdöttem a vágyhiány szörnyetegével. Épp a saját érintettségem miatt tudok megfelelő segítség lenni számukra, hiszen saját magam miatt is motivált voltam, hogy megoldásokat keressek, és tekintve, hogy hatalmas változásokat tudtam elérni a saját életemben is, hiszem, hogy mások is meg tudják tenni ugyanezt.
Ahol nincs vágy, az már rég rossz – vagy ez csak vaklárma?
Utálom azokat a mondatokat, amik az „az már rég rossz” frázissal zárulnak – nekem mindig azt sugallja: „ezt úgysem tudjátok megoldani, neki sem érdemes fogni”. Igyekszem is kerülni az ilyen demotiváló emberek társaságát. Nem hiszem, hogy a vágy hiánya miatt el kéne temetni egy kapcsolatot.
A szeretet nem mindig elég a vágyhoz
Van olyan, hogy két ember nagyon-nagyon szereti egymást, de a szex valahogy mégsem működik. Tévedés azt hinni, hogy a szexuális vágy a szerelem fokmérője, és azt is, hogy visszafordíthatatlan folyamat. Azt pedig pláne, hogy a hosszú távú kapcsolatokban elkerülhetetlen, hogy a felek szépen lassan eltávolodjanak egymástól.
Mint mondtam, rengeteget küzdöttem az életemben a saját vágyam hiányával. Az egyik legijesztőbb helyzet akkor állt be, amikor végre összeköltöztünk Józsival. Óriási volt a boldogság, nagyon örültem ennek a nagy lépésnek ,és az új otthonunknak is. Izgatott voltam és szerettem volna egyből megünnepelni egy hancúrozással. Csakhogy, ahogy ott feküdtünk a kibontatlan dobozok között, azt éreztem, hogy képtelen lennék ráhangolódni az együttlétre. Mondhattam volna, hogy ezt a költözés miatti kimerültség okozta, de mindketten éreztük, hogy nem ez a valódi ok. Főleg, hogy a helyzet hetek múlva se sokat javult. Egy idő után feltűnt, hogy a közös életünk egyre küzdelmesebbé vált. Egyre szaporodtak a nehézségek a kapcsolatunkban. A legjobban az fájt neki, hogy közel sincs annyi szex köztünk, mint ami elég lenne számára. Félt, hogy nem bírja sokáig így, én pedig éreztem, hogy ezt nem lesz könnyű megoldani - de nem akartuk feladni, mert szerettük egymást, és együtt akartunk élni. Fontos volt nekünk a kapcsolat.
Egyedül nehéz megtalálni a megoldást
Hiába lelkiztünk rengeteget, nem javult a helyzet. Józsi el volt keseredve, amiért a kapcsolatnak ez a számára nagyon fontos pillére, a szex recseg-ropog. Sértettnek éreztem, mint a kisfiút, aki megint nem kapott csokit, és emiatt rettentően haragszik az egész világra. Szerintem úgy érezte, a gördülékenyen működő szexuális élet egyszerűen járna neki, ha már párkapcsolatban van, és nem igazán tudta elfogadni, hogy ez most nem így van. Sajnos ez nála nem a tettvágyat fokozta, hanem a „depresszióját” - felváltva kesergett és haragudott.
Vele ellentétben én meg akartam oldani a helyzetet. Tenni akartam. Nem voltam hajlandó elfogadni, hogy abban a párkapcsolatban, amire mindig is vágytam, nem működik a szex. Meg akartam javítani, és mivel már évek óta küzdöttem szexuális elakadásokkal, tudtam, hogy ezt egyedül nem fogom tudni megoldani. Szükséges hozzá egy külső segítő, aki új ötleteket, szempontokat, kérdéseket biztosít.
Azt gondoltuk, én vagyok elromolva
Mivel már korábbi kapcsolatokban is nehezen vágytam a szerelmemre és ritkán tudtam igazán élvezni a szexet, ezért sokszor azzal mentegettem Józsit, hogy biztosan alapból velem van a baj, és a vágyhiány nem neki szól, hanem eleve ilyen voltam. Azzal hitegettem magam, hogy ezt nekem kell megoldanom. Te jó ég, mennyi nőtől hallom ugyanezt! Sok kliensem a korábbi önmagamhoz hasonlóan azt a tanulságot vonja le, hogy ha a párjának nincs gond a libidójával, neki pedig igen, akkor ott csakis vele lehet a probléma.
Rendszeresen jártam terápiára, ahol szépen lassan sikerült ráébrednem, hogy nem egyedül én tehetek erről a helyzetről. Az, ahogy elvárta, hogy legyen vágy, legyenszex, csak fokozta rajtam a nyomást. Ahogy emiatt nyomasztott, kritizált, ahogy személyes sértésnek vette, hogy nekem nincs orgazmusom, az egyre jobban bezárt engem. Sokszor már az is nehezemre esett, hogy hozzábújjak a kanapén, pedig szerettem őt. Féltettem a kapcsolatot, ezért igyekeztem magamra erőltetni a testi közelséget. Csakhogy ez azt eredményezte, hogy így nem csak ő helyezett rám nyomást, hogy legyen több a bújás és erotika, hanem én is ugyanúgy nyomasztottam magam ezek miatt. Elég látványos kép alakult ki erről a fejemben, ahogy érzem, hogy az egyik vállamat én magam húzom le, a másikat pedig ő – miközben én megszakadok.
Mi a megoldás a vágyhiányra?
Az én hibáztatásom közben Józsi szerepét talán egyikünk sem látta: azt, hogy ahelyett, hogy „ránehezedik a vállamra”, simogathatna, nyugtathatna, lelkesíthetne, emelhetne is engem. Úgy, hogy ő lefele nyomott engem, hiába próbáltam kimászni az általunk ásott gödörből. Utólag értettem meg, hogy egy korábbi kapcsolatomban azért tudtam „jól működni” szexuálisan, mert az akkori párom hitt bennem. Szexinek látott, kívánt, és a lelkesedésével és optimizmusával még engem is ki tudott emelni az önhibáztatásból. Tomi mellett szinte el is tudtam felejteni, hogy féljek a szexuális kudarcoktól.
Józsival való történetünkben nem született meg a happy end, hacsak azt nem tekintjük, hogy az utána következő életem sokkal jobb lett. Annak, hogy nem tudtuk megteremteni a szexuális vágy alapjait a kapcsolatban, a fő oka az volt, hogy mindketten engem akartunk megváltoztatni. Abban a viszonyban pedig, ahol állandóan mindketten az én vállaimat nyomasztottuk egyszerűen lehetetlen volt rendszeresen megkívánni a szexet, hisz avval voltam elfoglalva, hogy megszakadok a rajtam levő súlyoktól.
Mégis, azzal együtt, hogy a Józsival való kapcsolatomban ezt nem tudtuk megoldani, nem gondolom, hogy temetni kell minden olyan viszonyt, ahol nincs meg a „megfelelő mértékű” vágy. A mai napig hiszem, hogy ha a két fél vállalja, hogy magába néz és megkeresni, mit tehet ő azért, hogy javuljon a szexuális életük, akkor sikerülni fog. A hozzám forduló klienseimen is tapasztalom, hogy lehetséges változtatni ezeken a helyzeteken: még úgy is, ha először csak az egyikük kezd el velem dolgozni és magában keresi a hibát. Sok esetben azt látom, pár hónap elteltével a párja is elkezd nyitni, hogy változtasson a gondolkodásmódján és a szexhez való viszonyán. Ekkor pedig tényleg meg is születhet a várt változás!
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is!
