Miért is undorodunk annyira a testnedvektől?
Nagyon kellemes lehet az a fajta szex is, amikor a férfit nem behatolás közben éri az orgazmus. Persze döntéshelyzet elé állítja a párt: ki kell találniuk, hová menjen az ondó. PoliLili legújabb, fáradhatatlanul őszinte írásával segít megtalálni a legkellemesebb módját.
Ezeket láttad már?
Az ondó egyszerre büszkeség és szégyen. Szeretjük nézni, ha messzire lő, ha jó sok van belőle, majd fintorogva itatjuk fel néhány papírzsebkendővel, hogy aztán a kukában landoljon. Pedig ez is a szex egy csodálatos eleme – érdemes hát száz százalékig megbarátkozni vele!
Az első élményeim az ondóval
Sokáig „csak” pettingeltünk az első fiúmmal, ilyenkor azonban rendre mindig volt orgazmusa is. Többnyire, ha jól emlékszem, a saját hasára ejakulált. Mivel akkoriban mindketten a szüleinknél laktunk, csak egy mód volt ennek a kellemetlenségnek az eltakarítására: zsepikkel töröltük le, majd a kukába dobtuk, hiszen az ugye nem jöhetett szóba, hogy szépen komótosan kisétálunk a családi fürdőszobába tisztálkodni. Emlékszem, mindig izgultam, mit fog gondolni anyukám, amikor leviszi a szemetet: „Szegény Lili, mennyit fújja az orrát!” Vagy lehet, hogy tudja, mit csinálunk, és titokban morog miatta? Esetleg szégyell és csalódott bennem? Még most is megvisel, ahogy visszagondolok rá.
Felfedeztük azt a bizonyos törölközőt
Amikor már nem otthon éltem – és nem anyu mosott rám –, szerettem volna környezettudatosabban szeretkezni, ezért lecseréltem az eldobható papírzsepiket kis, mosható törölközőre. Otthon nem mertem volna megtenni. Nem tudtam volna, hogy magyarázom ki az összeragadt anyagokat, amik sorozatban termelődnek, holott akár egy örömteli dolog is lehetett volna a szüleim szemében, nem csak azért, mert ez is bizonyítja, hogy boldog párkapcsolatban vagyok, hanem azért is, mert biztosan nem eshetek idejekorán teherbe, ha nem bennem élveznek el.
Nagy öröm volt megélni ezt a szabadságot, hogy végre magamra mosok. Mindeközben arra is rájöttem, hogy a törölközőnek teljesen más az üzenete, mint a zsebkendőnek. Ez utóbbiból hulladék vált, a kukába került a többi haszontalan, vagy épp undorító dologgal. Úgy kezeltük, mint a taknyot. Gondot jelentett. Ezzel szemben a törölközővel a tiszta testünket töröljük szárazra. Teljesen más érzés gondoskodóan áttörölni a szerelmünk testét valamivel, amihez a „tisztaság” asszociációja társul!
Az ondó nagy teher
Miközben ezt a cikket írom, nagy, nehéz sóhajok szakadnak fel belőlem és nem lenne ez másképp akkor sem, ha fiúnak születtem volna. Megfelelő szexuális nevelés híján az ejakuláció még traumát is okozhat a fiúgyermekek számára. Mára már talán kevesebben vannak így, de „a mi időnkben” még nem volt ennyire könnyen elérhető a pornó, nemhogy a szexuális felvilágosítás, így sok fiú nem is tudta, mi történik a testével, amikor átélte élete első orgazmusát.
Belegondolni is szörnyű, hogy nem a kéjes, kellemes érzés, hanem a rémület maradt meg bennük, hogy „te jó ég, valami bajom van”. Ha az orra folyna, azzal könnyen fordult volna segítségért, de egy „ilyen dologgal” sajnos sokak számára igazán kínosnak számított volna a szülőkhöz fordulni. Olyan, mintha azt kellett volna bevallani: „valami baj van a férfiasságommal”. Ijesztő lehet arra gondolni, hogy ha baj van a pénisszel, akkor nem vagyok elég jó férfi.
Később aztán valahogy mindenki számára kiderült, mi történik ilyenkor a testében, és hogy ez „férfias és dicső dolog”. Sőt! Aki nem ejakulál, az a ciki. Közben pedig (ha nem partnerszexről beszélünk) mindezt titokban kellett tenni, rejtegetni kellett. Lehetőleg minél gyorsabban végezni a maszturbálással, nehogy lebukjon, majd valahogy eltüntetni a nyomait. Ha pedig váratlanul nedves álmokat él át szegény, azzal végképp mit kezd? Bele se merek gondolni, milyen nehéz lehetett egyes srácoknak, ha „olyan” lett a ruhájuk. Vajon igyekeztek úgy dugdosni a szennyeskosárban, hogy hátha nem veszi észre anya? Aki pedig sosem említette, hisz tabu. Úgy tett, mintha mi sem történt volna, ez a titok pedig emelt egy újabb falat a kamasz és a szülő közé.
Miért számítanak undorítónak a testnedveink?
Menstruációs vér, ondó, orrváladék, vizelet, izzadtság… Mind gusztustalannak számít a mai kultúránkban, említeni sem illik, holott teljesen normális produktumai a testünknek. Az egyetlen, ami nem kelt undort, az talán csak a könny. Olyannyira tabunak számít a téma, hogy a menstruációs vért is inkább kék színben ábrázolják a reklámokban, nem kívánatos, kellemetlen szagú tehernek beállítva. Többnyire csak akkor kezdjük el szeretni ezt, amikor elmarad a menzesz. Akkor aztán hiányzik.
Az ondóval szerencsére nem teljesen ez a helyzet, de azért mégis az van, hogy amíg spriccel, addig szeretjük, utána viszont gondot jelent: valamit, amitől meg kell szabadulni, lehetőleg minél gyorsabban. Ennek két jó módszere van: az egyik, ha lenyeljük, vagy a következőt tesszük:
A törölköző utáni második nagy felfedezésem az volt, amikor rájöttem, hogy imádom, ha szétkenik az ondót a testemen - igazán selymes érzés. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de szeretem azt képzelni, hogy táplálja és hidratálja a bőröm, ahogy a párom gondoskodó simításokkal szétteríti az éppen vágyott testrészemen.
Általában én szoktam kérni, hová menjen és mit csináljon vele, amikor pedig megteszi, igazán szeretve érzem magam. Nálam nagyon jó eleme ez az „utójátéknak”. Szeretem, amikor finoman átmasszírozza vele a hátam (ha oda élvezett), vagy szétkeni a melleimen, hasamon, popsimon. Néha, ha huncut napom van, még rajta is hagyom, nem mosom le. Persze nem kötelező követni a példám, de mindenképp érdemes elgondolkodni rajta, számodra mi az őszintén legkellemesebb opció az ondó eltüntetésére.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is!
