Sztereotípiák az ágyban - téves elképzelések a szexszel kapcsolatban

Mit tegyünk, ha ellaposodott a szexuális életünk? Milyen élmény érhet minket egy izmos, helyes, tekintélyes méretekkel megáldott pasival az ágyban? Na, és mi a helyzet azzal a híres nevezetes hüvelyi orgazmussal?

Az északi félisten, avagy a méret a lényeg?

Huszonöt éves voltam, egy boldognak hitt három éves kapcsolatban, amikor kiderült, hogy a barátom félrelépett. A szakítás után nem sokkal egy barátnőm elhívott magával egy Magyarországon tanuló külföldi diákokat tömörítő klub bulijára. Ott flörtölni kezdtem egy svéd sráccal. Később ugyan megtudtam, hogy otthon van barátnője, és hogy csak pár hónapig marad Magyarországon, de arra gondoltam: így még tökéletesebb lesz a felejtéshez. Onnantól kezdve több buliban is találkoztunk, és rengeteget fantáziáltam arról, hogy milyen lenne szeretkezni vele. Pár hét múlva egy biciklitúrára mentünk a klub néhány tagjával. Amikor megláttam az akkor már titokban északi félistennek becézett srácot biciklis szerelésben, az is egyértelmű volt, hogy minden szempontból jelentős méretekkel áldotta meg a sors. Onnantól kezdve semmi mást nem akartam már, mint azt a szenvedélyes éjszakát. Elképzeltem, hogy az egész éjjelt átszeretkezzük, majd hajnalban, kócos hajjal, miközben még az ajkamon érzem a csókjait, hazataxizom, és új életet kezdek. Nem kellett sokáig várnom, egy kora tavaszi péntek este együtt mentünk haza a szórakozóhelyről. Minden sarkon megálltunk csókolózni, aztán a lakásba érve egymásnak estünk. Aztán az ágyra zuhantunk, és... írd és mondd, két perc alatt vége volt a dolognak.

Csak feküdtem az ágyon, és arra gondoltam, hogy ezek szerint tényleg van ilyen. Hogy egy pasas eddig bírja. Frusztrált és kielégítetlen voltam, így nem akartam annyiban hagyni a dolgot. Hátha csak az alkohol. Az izgalom. Az újdonság ereje. Hajnalban tehát újra megpróbáltuk. Svéd félisten iszonyú lelkesen kezdett neki, majd egy-két percen belül elégedetten fordult le rólam. Abszolút nem látszott rajta, hogy problémának érzékelné, hogy ennyire van hitelesítve, és kísérletet sem tett, hogy bármilyen más módon kielégítsen. Rettentő dühösen és megalázottan mentem haza. Valahogy akkor tudatosult bennem egy életre, hogy a fantáziák milyen távol állnak a valóságtól, ahogyan az is, hogy a filmekben talán jól mutat egy összetört szívet egy szenvedélyes szexuális kalanddal gyógyítani, de a való életben az ember csak még rosszabbul érzi magát. Na, és persze azóta mindig van egy jó sztorim a barátnőimnek, akik továbbra is elhiszik, hogy a méretek, a szép test és a helyes arc határozzák meg, hogy egy pasi milyen jó az ágyban. Hát távolról sem! Niki (29)

Ellaposodott a szex? Fel kell dobni!

Néhány napja láttam a Nyitva című vígjátékot, és eszembe jutott róla egy korábbi kapcsolatom. Két év után hirtelen nagyon ellaposodott a szexuális életünk. Egy este pár pohár bor mellett alaposan elbeszélgettünk arról, hogy ez így nem mehet tovább. Nem normális, hogy hetek telnek el szex nélkül, vagy hogy rendszeresen összeveszünk szeretkezés közben azon, hogy a másik mit csinál, vagy mit nem csinál. Kiderült, hogy mindkettőnk önbizalmát is rendesen megtépázta ez a helyzet. Végül arra jutottunk, hogy kinyitjuk a kapcsolatot. Meglepő módon titokban már mindkettőnk fejében megfordult korábban, így izgatottan belevágtunk. Írtunk szabályokat, majd egy csókkal pecsételtük meg a közös döntést, amit a szerelmünkért, a jövőnkért teszünk. Büszkék voltunk rá, hogy milyen modernek vagyunk, akik nem birtokolni, hanem őszintén szeretni akarják egymást. Hamarosan bele is vágtunk, az eredmény pedig a teljes katasztrófa volt. Én félig-meddig beleszerettem az elsőre kiválasztott "alanyomba", párom pedig - a megbeszéltekkel ellentétben - hetekig tartott fönt viszonyt ugyanazzal a lánnyal. Ráadásul mindez úgy derült ki, hogy titokban megnéztük egymás telefonját. A nagy őszinteségből hazudozás és titkolózás lett, végül pedig szakítás.

Ezzel nem feltétlenül azt akarom mondani, hogy a nyitott kapcsolat eleve kudarc. Talán van, akiknek tényleg működik. Viszont senkinek nem ajánlom, hogy elkövesse azt a hibát, amit mi: nem is gondoltunk bele, hogy a szex laposodása talán csak egy tünet. Talán a kapcsolat rekedt meg, romlott el vagy zökkent ki, és előbb azzal kellene foglalkozni, nem pedig a tünetet kezelni. Nagyon veszélyes úgy elkezdeni földobni a szexet, különösen egy ilyen drasztikus lépéssel, hogy közben észre sem vesszük, hogy a kapcsolattal más téren sincs minden tökéletesen rendben. Ma már tíz éve élek együtt a férjemmel, van két gyerekünk, néha hónapok is kimaradnak szex nélkül, mégis minden együttlét élvezetes, és soha nem gondoltuk még, hogy erőltetett eszközökkel kellene földobnunk a nemi életünket. Talán azért nem, mert nagyon szeretjük egymást. Móni (38)

Mikor fogom már úgy élvezni?

Életem első szexuális együttléte nem volt valami nagy szám. Eléggé fájt és orgazmusom sem volt. Onnantól rendszeresen szeretkeztünk a barátommal, de nekem sosem volt orgazmusom. Aztán szakítottunk, megismerkedtem a következő barátommal, és rájöttem, hogy bizony rengeteg egyéb módja is van annak a közösülésen kívül, hogy egy férfi kielégítsen egy nőt. Ekkor döbbentem rá, hogy az első férfi az életemben micsoda egy önző fráter volt. Onnantól kezdve tehát kielégítő volt a szex, de mégsem éreztem tökéletesnek: hiszen a "sima" szeretkezéstől még mindig nem tudtam elélvezni. Minden egyes új partneremnél szégyelltem ezt a "defektemet", hogy velem mindenféle pluszmunkára van szükség ahhoz, hogy elmenjek. Aztán egyszer olvastam egy cikket a hüvelyi orgazmus csodájáról, és teljesen a hatása alá kerültem. Úgy éreztem, ha ezt nem élhetem át én magam, akkor sosem teljesedhet ki igazán a szexualitásom. Mindenhogyan próbálkoztunk a partneremmel, variáltuk a pozitúrákat, szorgalmasan kerestük a G-pontomat, alkohollal igyekeztünk lazítani a szorongásaimat, de a siker elmaradt. Közben pedig teljesen tönkrement a nemi életünk, én azt éltem meg, hogy nekem ez már sosem lehet olyan fantasztikus, mint annak a rengeteg elégedett nőnek, akik a puszta behatolás hatására is orgazmusok tömegét élik meg, a barátom pedig azt, hogy elvárásokkal és feszültséggel teli az, aminek jó szórakozásnak kellene lennie.

Sajnos ez a kapcsolat is véget ért, én pedig úgy döntöttem, most egyszer és mindenkorra meggyógyíttatom magam. Felkerestem egy szexuálpszichológust abban a reményben, hogy ő majd megtanítja nekem a rendes, igazi hüvelyi orgazmust. Ott azonban kiderült, hogy semmit sem kell tanulnom. Mert hogy nem a kivétel vagyok, hanem a szabály. A nők 70%-a ugyanis nem tud csak úgy elmenni a sima szeretkezéstől. Sőt, az is kétséges, hogy létezik-e egyáltalán hüvelyi orgazmus, vagy pedig az is csiklói, amit annak hiszünk. Egészen megdöbbentett a tény, amikor kiderült, hogy nekem semmilyen szexuális funkciózavarom nincs. Több mint egy évtizedig éltem abban a hitben, hogy rajtam javítani kell, miközben csak a hozzáállásomat kellett volna megváltoztatni. A következő kapcsolatomban már szépen elmagyaráztam a barátomnak, hogyan érjen hozzám, ahhoz, hogy nekem is jó legyen, de akkor sem dől össze a világ, ha egy spontán, szenvedélyes szeretkezéskor nincs orgazmusom. Emiatt azonban sem szégyent, sem frusztráltságot nem érzek többé, és sosem tagadom le. Gyöngyi (32)