„Nő vagyok, emésztek, szellentek, és ne kérjek már érte bocsánatot!” - Történetek a valódi felszabadulásról
Betty Dodson 50 centet adott azoknak a nőknek, akik Bodysex workshopjain úgy szellentettek, hogy azt mindenki jól hallotta. Úgy vélte, ez annak a jele, hogy igazán elengedték magukat. Hogy miért kell erre külön engedélyt, biztatást kapnunk és adnunk magunknak?
Ezeket láttad már?
Nem ízléstelenségről vagy állandó alpári viccelődésről beszélek, hanem arról, hogy elfogadjuk azt, hogy testi funkcióink akkor is léteznek, amikor partnerünkkel vagy másokkal vagyunk együtt.
Dóra barátnőm húszas éveiben képes volt késő este valami ürüggyel lemenni és a társasház kertjébe, és a bokorba pisilni, hogy randipartnere meg ne hallja annak hangját. Kati megengedte a csapot, hogy a víz csobogása elnyomja a csurgatása hangját apró garzonjában, amiből persze a fiú, akivel randizott, pontosan tudta, hogy mit csinál, és kedvesen viccet is csinált belőle.
Harmincas éveim céges útjain visszatérő téma volt, hogy a lányok egy része napokig nem végzi el nagydolgát (egészen konkrétan addig, amíg haza nem utaznak) és bevallom, egy-egy utazás alatt barátnőimmel együtt az még mindig egy fontos szempont, hogy megfelelően szellőző és hangszigetelt mellékhelyiséget találjunk – lehetőleg olyat, ahol senki nem jön rá, hogy mit csinálunk, mintha meg sem tennénk.
Könnyebb, ha beszélünk róla
Pár évvel ezelőtt kettesben utaztunk egy barátnőmmel, én arra gondolva, hogy úgysem lesz alkalmam egyedül lenni, megspórolva a helyet a bőröndben, nem vittem magammal naponta használt szexjátékaimat.
De a negyedik napon már nagyon hiányoztak rendszeres orgazmusaim, ezért életemben először kértem egy kis, a közös szobánkban egyedül töltött időt útitársamtól, aki szívesen beleegyezve kérésembe szintén időt kért, hogy zavartalanul - anélkül, hogy én a papírvékony ajtó másik felén tartózkodnék – végezhesse el a dolgát, amit indulásunk óta még nem sikerült megtennie.
Szóba hozni a témát engedélyt adott nekünk arra, hogy anélkül, hogy amiatt kellemetlenül éreznénk magunkat, kövessük saját testünk ritmusát.
Mint a gyerekek
Ilyesmi élményem volt a legutóbbi Bodysex elvonuláson is, ahol – ahogy egy nem ott alvós Bodysex workshophoz hasonlóan – órákat töltünk egymás társaságában meztelenül a földön ücsörögve, onnan föl-le állva, a tükör előtt lábunkat széttárva és magunknak gyönyört szerezve.
Már a vacsorától az épület felé haladva elhangzottak az első szabadkozások tele hasról és puffadtságról, mintha előre tettük volna a kezünket – és mintha hangoltuk volna magunkat arra, hogy megtörténhet, hogy elszellentjük magunkat. És így is történt.
Talán mióta az eszünket tudjuk, először engedtük meg tudatosan magunknak, hogy ezt más is hallja. Azonnali tapsolással, éljenzéssel és nevetéssel ünnepeltünk meg magunkat - Betty Dodson határozottan büszke lett volna ránk.
És hogy mindennek mi köze a szexhez?
Lehetetlen élveznünk a szexet úgy, hogy közben azon aggódunk, hogy tökéletes legyen a kinézetünk és viselkedésünk, hogy megfeleljünk egy idealizált képnek arról, amilyennek egy szexi nőnek kell lennie. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a tisztaság és ápoltság alapszabályait, jó, ha el tudjuk engedni a fejünkben a makulátlan és éteri nő képét a fejünkből.
Amellett, hogy csinosak és vonzóak vagyunk, emberek és emberiek is. És ha csak nem tudatosan abban a játékban veszünk részt, a szex nem azért van, hogy a partnerünket és az igényeit maradéktalanul kiszolgáljuk. A gyönyörhöz és az orgazmushoz önmagunkat kell választanunk úgy, ahogy vagyunk.
Szexi arc vs. élvező arc
Átállnunk arra, hogy azt csináljuk, ami igazán jó nekünk arról, hogy megpróbálunk megfelelni a partnerünknek (vagy annak, amit gondolunk, hogy a partnerünk akar tőlünk) döntés és gyakorlás eredménye. Sokunk ölt fel romantikus- és pornófilmekből és képekből ismerős szexi arcot együttlét közben, ügyelve a megfelelő tekintetre, elaléló arckifejezésre, csábító ajakharapdálásra.
De amíg erre figyelünk, lemaradunk arról, hogy arra fókuszáljunk, amit valóban érzünk. Az is lehetséges, hogy nehéz megmutatnunk valódi arcunkat, miközben élvezünk – ez a kép ugyanis nagyon más, nagyon nem éteri. Eltorzult, akár állatias grimaszokat vághatunk, és hangokat adhatunk ki, vagy akár csak mély koncentrálás látszódik rajta, miközben magunkba merülünk.
Igazinak lenni szexi
A valódiság vonzó, érdemes megtennünk, hogy álarcok nélkül mutatjuk meg magunkat partnerünknek. Ebbe beletartozik, hogy őszinte visszajelzést adunk arról, mi esik jól nekünk és mi nem, nemet mondunk arra, amit nem akarunk, és igent arra, amit valóban akarunk, olyan arcot vágunk, ami tükrözi azt, ami bennünk zajlik.
Így tudjuk beleengedni magunkat az élménybe - és lehet, hogy miközben elengedjük magunkat a jólneveltségünk és a testünk izmait, elszellentjük magunkat, vagy hüvelyünkből jön hasonló hang (amit nyugodtan hívhatunk puncifingnak is). És természetesen nem akarunk szándékosan a partnerünk alá büdösíteni, vagy elgázosítani a hálószobát, de nem történik katasztrófa, ha kicsúszik belőlünk egy kis levegő – emlékezzetek csak a Szex és New Yorkban Carrie gyötrődésére és Mr. Big vicces reakciójára egy ilyen eset kapcsán.
A férfiak, akik erről mesélnek, nagyon szexinek találnak minket – ahogy az azt követő zavart és nevetést is – mert a valódisághoz kapcsolódni jó. Ha a másik őszinte és elengedi magát, akkor mi is megtehetjük.
Pallagi Eszter nőket támogat abban, hogy megtanulják, hogyan legyen orgazmusuk, hogy érzékeljék, megtapasztalják és erősítsék a gyönyört a testükben - egyedül vagy a partnerükkel kapcsolódva. Nem csak beszélgetéssel dolgozik, hanem (anélkül, hogy megérintené a klienseit), gyakorlatban is együtt megy velük végig a folyamaton. Mottója: orgazmust minden nőnek!
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”