Ez a megoldás, ha a párod több szexre vágyik, mint te
Azt senki sem tudja megmondani, mennyit kell szeretkeznie egy párnak ahhoz, hogy rendben legyen a kapcsolatuk. Vannak, akik naponta ágyba bújnak, mások csak havonta – és akkor az aszexuálisokról még nem is beszéltünk. Gond akkor van, ha a pár két tagjának merőben más az elképzelése az ideális mennyiségről.
Ezeket láttad már?
A párom többet akar szeretkezni, mint én. Ismerős helyzet? Akár az elutasító, akár az elutasított fél vagyunk, hosszú távon komoly problémává nőheti ki magát libidónk különbözősége, amely a kapcsolat teljes megromlásához is vezethet. Jobb hát, ha még idejében kezelni kezdjük. Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus elmondja, mit tehetünk.
Mi az oka?
A probléma kezelésénél fontos meghatározni, hogy az mióta áll fenn. Már akkor eltérő volt a libidónk, amikor megismerkedtünk, vagy csak az évek múlásával alakult úgy, hogy az egyik fél még mindig naponta szeretne, míg a másik heti eggyel is beéri? Eltérő esetekben ugyanis eltérő a probléma kezelése is. Mást mond a kapcsolatról az, ha egy régóta fennálló helyzet hirtelen zavaró lesz – talán azért, mert eddig szőnyeg alá volt söpörve, vagy éppen valami egyéb ok miatt válik hirtelen fontossá az elutasított fél számára. Hevesi Krisztina szerint az első lépésként mindig azt kell feltárni, miért nem szeretné a kevésbé aktív fél az együttléteket.
„Másképp kell megközelíteni a problémát, ha az időt sajnálja rá, ha zavarja, ha nincs mindig frissen borotválva, vagy pedig egyáltalán nem élvezi az együttlétéket, csak a párja szükséglete miatt hajlandó rá hébe-hóba. Utóbbi esetben érthető a vonakodás, hisz: ha nem szeretem a kínai ételt, nem is tudom megkívánni – magyarán ekkor gyökeres változtatást kell eszközölni a pár „szerelmi konyhájában”. Egyszerűbb esetekben – időhiány, fáradtság – sokat segíthet a rengeteg beszélgetés és a zavaró tényezők elhárítása.”
Kinek a rosszabb?
„Általában az szenved jobban, aki gyakrabban kívánja a másikat” – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy a folyamatos kielégítetlenség „túl nagy rést jelent a párkapcsolaton, így könnyen beférkőzhet egy harmadik fél.” A problémát tehát nem lehet bagatellizálni, konszenzusra kell jutni, de semmiképpen sem úgy, hogy beadjuk a derekunkat akkor is, ha egyáltalán nem kívánjuk az együttlétet. Ha meghatároztuk, hogy miért nincsenek szinkronban a szexuális vágyaink, és azt is tudatosítjuk magunkban, hogy ennek a rendezése kiemelt fontosságú a párkapcsolat jövője szempontjából, akkor már sokkal könnyebb megtalálni a megoldást is.
„Érdemes a passzív félnek gondolati úton kicsit a saját étvágyát felturbóznia – például naponta többször felidézett szexfantáziával. Az aktív fél is dolgozhat az ügyön, például azzal, hogy megpróbál másképpen közeledni, vagy magát az együttlétet felrázni kicsit. Van, hogy az elnyújtott, ámde figyelmes együttlétek, amik mindig ugyanazon koreográfia alapján történnek, az egyik fél számára fárasztóak. Érdemes néha olyan gyors meneteket beiktatni, amik nem feltétlenül az orgazmusról, inkább a szenvedélyről szólnak” – tanácsolja a szexuálpszichológus, azt is hangsúlyozva, hogy a változatosságot nem csak a szexuális életbe kell beiktatni, hanem minden házon kívüli programba: „amikor újra friss szemmel nézhetek a páromra, látom olyan helyzetekben, mint amikor megismertem, és újra észreveszem, hogy milyen vonzó – ez is pattinthat parazsat.”
