„Katasztrófa volt a szexuális életünk, mégis hozzámentem"
Sokan annak ellenére is együtt maradnak valakivel, hogy sosem volt köztük igazán jó a szex. Vajon van kiút ebből a helyzetből anélkül, hogy kilépnénk a kapcsolatból? Polilili legújabb írásában ezt a témát járja körül.
Ezeket láttad már?
„Már a kapcsolat elején sem volt jó a szex, és ez később sem változott. Amikor megkérte a kezem, boldogan mondtam igent. Nem foglalkoztam ezekkel a problémákkal. Tulajdonképpen a szőnyeg alá söpörtem, vártam a csodára. Később viszont csak fokozódtak a gondok.” – az ilyen történetek sajnos nem egyediek, így felmerül a kérdés:
Miért maradunk benne egy kapcsolatban, ha nem jó a szex?
A saját történetemmel kezdem. Gyakorlatilag 31 éves koromig alig tudtam élvezni a szexet, és ennek számos oka volt: a szexuális traumáim, valamint a saját és a mindenkori párom tudatlansága is. Ezt persze csak utólag tudom. Akkor, ott fogalmunk se volt róla, mi miatt nem működik a szex, és mit lehetne tenni, hogy végre én is élvezzem. Küszködtünk. Rendszeresek voltak a szex utáni konfliktusok, miután sírva fakadtam a kudarcélmény után. Szörnyű volt, mégis minden újabb alkalomba úgy fogtam bele, hogy hátha majd most sikerül! Hátha most majd „rendesen fog működni a testem”.
Mivel addig soha senkivel nem működött igazán, ezért azt gondoltam, biztosan velem van a baj, nem a partneremmel. Közben nagyon vágytam párkapcsolatra, még akkor is, ha a szex borzalmas volt. Inkább lenyeltem ezt a szenvedést, csak legyen kihez tartoznom. Nem akartam a szex miatt lemondani arról, hogy társam legyen. Én ugyan nem mentem feleségül senkihez, akivel nem működött a szexuális életünk, de ennek csak egy oka volt: soha senki nem kérte meg a kezem.
Esküvő bármi áron
Nem ritka, hogy egy nőnek az a legfontosabb vágya hogy oltár elé vezessék és gyerekeket szülhessen. Hogy ez autenikus, valódi, belülről fakadó álma-e, vagy a társadalom elvárásainak való megfelelési kényszer, arra most nem térnék ki. A lényeg: annyira vágyik arra, hogy ezek mind megtörténhessenek, hogy inkább nem is vesz tudomást arról, hogy gondok vannak a hálószobában. Inkább a szőnyeg alá söpri azt, hogy sosem volt orgazmusa a párjával. A színlelést választja, csakhogy meglegyen az a fehér ruha.
Szomorú, de nagyon is képesek vagyunk erre az önbecsapásra. De kérlek, ne ítélkezz ezek felett a nők felett! Mindannyiunk életének van olyan része, amire pillanatnyilag nem vagyunk képesek racionálisan és kritikusan szemlélni. Valamiért még nem bírja elviselni ezt a tudatunk. Ők valószínűleg a félelemmel nem képesek szembenézni, hogy ha kiteszik az asztalra a problémájukat, akkor talán elillan az esküvő lehetősége, és odalesz az álmuk.
Amikor kiderül, hogy a nő színlelte az orgazmust
Mindenkinek ajánlom a Vágy (Bliss) című 1997-es filmet. Aki nem szeretné, hogy elspoilerezzem a történetet, javaslom, ugorjon a következő alcímre. A filmbéli történet az esküvőnél kezdődik. Valójában már akkor is érzik mindketten, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatukban, de ettől még egybekelnek. Hogy ez hiba-e vagy sem, arról mindenkinek megvan a véleménye, de ők akkor ezt a döntést tudták meghozni. Hogy miért, annak számtalan pszichológiai oka lehet, és megérne egy külön cikket. A mostani témánk szempontjából a lényeg, hogy az esküvő után „kiborul a bili” és kiderül, hogy a nő eddig színlelte az orgazmust, és titokban terapeutához jár. Mintaértékű a történetükben az, hogy végül mindketten a terapeuta segítségéhez folyamodtak, és elkezdték tanulni, hogyan lehetne jó a szexuális életük. Ez ugyanis sajnos nem egy alaptudás.
Sokaknak fogalmuk sincs, hogy a szex lehetne jó is
A legtöbb pár nem tudja, hogyan lehetne igazán jól csinálni, csak küszködnek, próbálkoznak, sokszor a sötétben tapogatóznak, és az amiatt érzett szégyentől, hogy kudarcot vallanak valamiben, ami „annyira alapvető”, nem is tudnak beszélni a problémájukról, csak görgetik tovább maguk előtt. Azt tanuljuk a szexről, hogy ez egy olyan dolog, amihez alapból érteni kell. Aki bénázik, bizonytalan, kérdései vannak, az lúzer és kinevetik. Nem csoda hát, ha a többségnél fel sem merül, hogy tanulni is lehetne, hogyan váljon ügyesebbé, vagy hogyan küszöbölje ki a problémáit. Inkább magába zárkózik és elkönyveli magát egy rakás szerencsétlenségnek, aki menthetetlen.
Nem fordul segítséghez, még a Google-be sem meri beírni a problémáját, nehogy kiderüljön róla az, amit annyira szégyell. Mindeközben rengetegen küzdenek hozzá hasonló problémákkal, és ők is azt hiszik, hogy mindenki másnak rendben van a szexuális élete, csak neki nem.
Van, aki beletörődik
Andi úgy ment férjhez 25 éve, hogy már az előző kapcsolataiban se volt élvezetes számára a szex - a férjével sem. Kicsit bele is törődött, hogy ez ilyen, a nőknek ez jut, vagy legalábbis neki ezt a sorsot osztották. Megpróbált együtt élni vele, de végül 50 éves kora körül már annyira szenvedett, hogy elkezdett segítséget keresni. Borzasztóan megijedt, hogy elpazarolta az egész életét, félt, hogy nem a megfelelő partnerhez ment hozzá.
Vannak, akik képesek úgy leélni az életüket a férjük mellett, hogy néha megadják a férfinak, amire vágyik, amúgy pedig ellaknak egymás mellett egy nem túl rózsás viszonyban. Aztán az idő múlásával már a szex is kikopik és marad a szürkeség és a sok vita, szurkálódás. Andiék esete szerencsére nem így alakult. Őt ugyanis annyira megcsapta a felismerés, hogy eddig nem élt jól, hogy elindult segítséget keresni. Így talált rám. Az ő történetében is az a példaértékű, hogy elkezdett változtatni.
Szerencsére a férje is nyitottságot mutatott arra, hogy feljavítsák a szexuális életüket. Ők nem szégyenkeztek, nem gondolkodtak azon, ciki-e 50 évesen megtanulni szexelni, mert akarták a változást, akarták a gyönyört és akarták, hogy még hosszú évekig működjön a kapcsolatuk. Vettek hát tőlem pár könyvet, az ott olvasottakat elkezdték átültetni a gyakorlatba, és láss csodát: elkezdett végre élvezetessé válni a szex!
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jeletnkezni.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket