Önmagamat érinteni szex közben? – Nem bűn! 3 tévhit, ami miatt nem mertem magamat kényeztetni
Évekig, sőt, talán évtizedekig éltem abban a tévhitben, hogy nincs rendben, ha magamat kényeztetem szeretkezés közben, és tudom, nem voltam egyedül ezzel. Több kliensem is megosztotta velem, hogy nem merte önmagát érinteni, önmagát izgatni, amikor a párjával volt. Ma már tudom: semmi bűnös nincs ebben.
Ezeket láttad már?
Az én esetemben ez a gátlás több tévhitből is táplálkozott:
1. tévhit: Őáltala kéne elélveznem
Azt hittem, ha nem a férfi által, hanem saját magam által jutok gyönyörhöz, akkor nem vagyok elég jó az ágyban. Örök elégedetlenséget tápláltam magammal szemben, amiért nem vagyok eléggé orgazmikus. Folyamatosan elmarasztaltam magam, amiért nem érzek többet, nem úszom nagyobb fokú kéjben, miközben a párom mindent megtesz.
Szegény, strapálja magát, én meg ilyen hálátlan vagyok.
– gondoltam.
Lelkiismeret-furdalásom volt, mert nem adok meg neki több gyönyört: mert az ő erőfeszítéseiért cserébe őszinte nyögdécselések és plafont rengető orgazmusok járnának. Tudtam, hogy rajtam nem futnak végig olyan szenvedély-hullámok, mint a felnőtt filmes hölgyeken, ami miatt selejtesnek, bénának éreztem magam.
2. tévhit: Ezzel azt kommunikálom, ő nem elég jó
Féltem attól, hogy ha önmagamat simogatom, az rosszul fog esni a páromnak, mert ezzel azt fejezem ki számára, hogy amit ő csinál, az nem elég. Nem akartam, hogy azt higgye, ő nem elég jó nekem, hogy vele baj van.
3. tévhit: Őt kéne simogatnom, nem magamat
Évekig marcangoltam magam amiatt is, hogy „nem érintem eleget” a párom, nem vagyok elég lelkes. Míg ő rengeteget fogdosott engem, attól féltem, amit én adok, az nincs ezzel egyensúlyban. Nem mertem magamat simogatni, mert azt hittem, akkor még inkább felém billenne a mérleg: én még többet kapnék, ő pedig még kevesebbet.
Az összes gátlás és önkorlátozó tévhit ellenére az egyik szeretkezés során valahogy mégis sikerült jobban elragadtatnom magam, és hosszasan élvezkedtem az akkori szerelmem testén. Az egyik leggyönyörtelibb együttlétünk volt. A kielégülésemet követően már épp készültem újra beleélni magam az önostorzásba, amiért „használtam a testét”, de ő hamarabb megszólalt, minthogy én belesüppedhettem volna a negatív gondolataimba. Csillogó szemekkel áradozott, mennyire gyönyörű és izgató volt, ahogy rajta lovagolva magamat simogattam.
Leesett az állam. Álmomban se gondoltam volna, hogy nem, hogy nem bántom őt ezzel, vagy nem fosztom meg őt az őt jogosan illető gyönyörtől, hanem még tetszik is neki, amit lát, érez!
Persze tudhattam volna, hogy ez sok férfinak tetszik, hisz számtalan felnőtt filmben láttam már nőket önmagukat simogatni. Azt is tudtam, hogy a sztriptíz táncosnők is ezt teszik. Csakhogy itt minden esetben úgy tűnt nekem (és sajnos valószínűleg nem jártam messze az igazságtól), hogy ezt kizárólag a férfi gyönyörködtetéséért teszik, nem pedig azért, mert nekik ez jól esik. Fel sem merült bennem, hogy nekem is jár az, hogy élvezzem önmagam simogatását. Sőt, akár az is, hogy kizárólag a magam örömére tegyem ezt.
Évekbe telt megértenem, hogy a szex nem csak a férfi gyönyöréről szól, hanem az enyémről is. Márpedig, ha ez így van, akkor teljesen rendben van, hogy nem csak ő élvezkedik rajtam (és akár izgatja saját magát), hanem én is rajta. Már csak azért is, mert ő is jót akar nekem.
Ma már azt is tudom, hogy sok nő pusztán a behatolástól nem tud elélvezni: azaz az, amit a párja csinál vele, sokszor valóban nem elég, és ez teljesen rendben van így. Nem az az oka ennek, hogy a nő, vagy a férfi nem elég jó az ágyban, hanem az, hogy egyszerűen így van összerakva a testünk. Sokunknak szüksége van például a klitorisz izgatására ahhoz, hogy valóban el tudjon merülni a behatolás gyönyörében. A felnőtt filmes hölgyeknek lehet, hogy már edzettebb a hüvelyük, az is elképzelhető, hogy ők alapból nyitottabbak a kéjre és persze az is előfordulhat, hogy amit a képernyőn látunk, az színjáték. Bárhogy is van, nekünk sosem kell olyannak lennünk, mint másoknak. Ha mi úgy tudjuk igazán jól érezni magunkat a párunkkal, ha közben még valami extra stimulációban részesítjük magunkat, akkor miért ne tegyünk így?
Szerintem nem az a bűn, ha katalizátorral jobban élvezzük, hanem az, ha megfosztjuk magunkat (és ezáltal a párunkat is) az igazi mámortól. Olyan, mintha azt várnánk el magunktól, hogy tejszínhab nélkül is ugyanúgy élvezzük a tortát. Ha van tejszín és úgy szeretjük igazán, akkor miért ne dobjuk fel az élményt?
A tabudöntögető PoliLili írásaival mostantól nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem mostantól itt, a Glamourban is!
