Az önkielégítésnek van egy plusz pozitív hatása, de csak kevesen beszélnek róla
Logikusnak tűnik, ráadásul az esetek többségében működik is, így nem meglepő, hogy sokan azért nyúlnak magukhoz - naponta akár többször is -, hogy így csökkentsék magukban a stresszt. De vajon valóban a legjobb módszer?
Ezeket láttad már?
„Mit tegyek, ha stresszlevezetésből maszturbálok?” – kérdezte az egyik kliensem. A gyors válaszom az is lehetett volna, hogy nyugodj meg, és élvezd. A helyzet azonban ennél jóval komplexebb. Az önkielégítés alapvetően egészséges dolog: nagyon sok pozitív hatása van, többek között javítja a kognitív funkciókat, erősíti az önbizalmad, sőt az orgazmusnak még fájdalomcsillapító hatása is lehet. Jobban megismered általa a vágyaid és a tested működését, ami a párkapcsolatodra is jó hatással lehet. A stressz témához kapcsolódva már önmagában az is jót tesz, ha például nem a szeretteiden vezeted le a munkahelyi feszültséget, hanem úgy, hogy eljuttatod magad az orgazmusig.
Azáltal, hogy te tudod szabályozni, mikor élvezel el, megélheted az életed feletti kontroll érzését, ami stabilabbá tesz. A többségnek az orgazmus után sokkal jobb kedve lesz, energikusabbá válik (de nem mindenkire igaz ez). Számos stresszcsökkentő hormon szabadul fel ugyanis önkielégítés közben: szerotonin, oxitocin és endokannabionidok is, ráadásul aludni is jobban lehet tőle.
És ha pont stresszforrás?
Aki szégyenérzetet és bűntudatot érez a maszturbálás miatt, az összességében nem biztos, hogy pozitívan jön ki a helyzetből: egyszerre csökken és nő is benne a feszültség: „rosszat csináltam?”, „mi lesz, ha megtudják?”. Nekik elsősorban azt tanácsolom, barátkozzanak meg a helyzettel! Ugyan évszázadokon keresztül igyekeztek elhitetni velünk, hogy az öngyönyörszerzés bűnös, egészségtelen, beteges dolog, mára bebizonyosodott, hogy ez mind nem igaz. Jogod van csinálni, és általa jót teszel magaddal, sőt a kapcsolataiddal is.
Az is előfordulhat, hogy bár nem érzel bűntudatot, a párodban feszültséget kelt, ha orgazmushoz juttatod magad, de valójában ebben az esetben se vagy rossz. Attól, hogy csinálod, még nem lesz kevesebb köztetek a szex, nem csökkenti az iránta érzett vágyad. Sokkal inkább az árthat, ha ő elítél, kioktat, megbüntet! Ez ugyanis konfliktust okoz köztetek, félelmet vagy haragot kelt, úgy pedig már kevésbé tudsz nyitott lenni rá, és felszabadult lenni a szeretkezések alatt.
Sajnos nagyon jól ismerem az önkielégítés miatti bűntudatkeltést. Pár éve lelkesen meséltem el az akkori páromnak, hogy micsoda előrelépést értem el maszturbálás közben. (Hogy mit, az most nem lényeg.) Akkoriban már tisztában voltam azzal, hogy nagyon sokat kell fejlődnöm a testem ismerete terén, és abban is, hogy jobban be tudjam engedni a gyönyört – erre pedig kiváló eszköz az önkényeztetés. Tudtam jól, hogy az eközben szerzett tudás beépül a közös szexuális életünkbe is, azaz neki is jó, ha csinálom. Egyszerűen fogalmazva: ha könnyebben jutok el a csúcsra, az neki is jobb. Boldog voltam a sikerélmény miatt, és azért is, mert tudtam, hogy így jót teszek a kapcsolatunkkal.
A lelkesedésem sajnos hamar letört, ugyanis teljesen kiakadt a dolgon. Azt feltételezte, hogy így még kevesebbet akarok majd vele szeretkezni. (Amúgy heti több alkalommal voltunk együtt akkor még, ami szerintem nem kevés.) Árulásnak élte meg, hogy ezt még „az orra alá is dörgölöm” és kiborult a „tapintatlanságomon”. Mára már tudom, hogy nem én tehettem a belső bizonytalanságáról és a sértettségéről. Abban sem volt igaza, hogy nekem bármi kötelességem lenne egy kapcsolatban a szex terén: nem az én dolgom őt kielégíteni. Az én testem felett én rendelkezem.
Visszatérve az alap témánkhoz: ebben a kapcsolatban kicsit sem csökkentette az önkielégítés a stressz-szintem. Izgultam, ha kiderül, hogy csinálom, bajba kerülök, így titokban végeztem. Ráadásul a traumatizált szexualitásom következtében maga a maszturbálás is egy stresszforrás volt: nehezen élveztem, amit csinálok, és többnyire el sem tudtam jutni a csúcsra. Többnyire egy küszködés volt az egész. Akárhányszor belekezdtem, féltem a kudarctól.
Nálam tehát az önkielégítés nem jó stresszcsökkentő módszer, de a többségnél igen. Ahhoz, hogy eldöntsd, te melyik oldalon állsz, érdemes megfigyelned, milyen hatékonysággal oldja a feszültséget, vagy épp milyen nehéz pillanatokat okoz. Ha megvagy a válasszal, ezt követően nem is feltétlenül az a kérdés, hogy mi a megfigyelésed mérlege - inkább azon érdemes elméláznod, hogyan tudod felszámolni (vagy legalább csökkenteni) a negatív megélések okait.
Lehet túl sokat maszturbálni?
Ahogy én tanultam, a szexológia mai állása szerint nem létezik szexfüggőség. Ettől még van olyan, hogy valaki „túl sokat” maszturbál. Ezt nem egy bizottság dönti el, nem létezik nemzetközileg elfogadott napi maszti-maximum, ami felett már betegesnek lehet nevezni a dolgot. Véleményem szerint inkább azt érdemes megfigyelni, hogy akadályoz-e az önkielégítés a napi működésedben. Ha nem tudsz a munkádra, a tanulásra vagy más dolgaidra fókuszálni, mert állandóan az jár az eszedben, hogy újra magadhoz akarsz nyúlni, érdemes szakemberhez fordulni segítségért.
Alkalmazd erre vagy se?
Első körben figyeld meg, hogy használ-e. Valóban csökken-e általa a stressz-szinted, megoldást ad a problémádra? Ha nem, ettől még nyugodtan csináld (amennyiben jól esik), viszont érdemes valami más módszer után is nézned, hogy valóban kevesebb legyen a feszültség az életedben. Természetesen a legjobb, ha felkutatod a stressz forrását, és azt kezeled. Ez talán még az önkielégítést is boldogabbá és felszabadultabbá teszi. Az sem árt, ha más feszültségoldó tevékenységeket is találsz magadnak, ami által még több lehetőséged van jót tenni magaddal. Ez lehet a jóga, a boksz, egy jó kiabálás autóvezetés közben, vagy bármi, ami neked fekszik, és ami nem árt a környezetednek.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.