Önkényeztetés párkapcsolatban is - Vajon ez már megcsalás?
Sok nőnek (hozzám hasonlóan) egyszerűen nincs igénye az önkényeztetésre párkapcsolatban, mert azt érzi, amit a párjával átél, az számára épp elég. A mi libidónk nem igényel többet. Csakhogy nem mindenki ilyen. Sok nő nem azért nem csinálja, mert ne esne jól neki az egyedül megélt gyönyör, hanem mert azt gondolja, ez nem lenne helyénvaló.
Ezeket láttad már?
Évszázadokon keresztül azt tanultuk, hogy az önkielégítés egy aberrált viselkedésforma, sőt bűn. Mindenféle rémeket találtak ki hozzá, mi történhet, ha csinálod: pokolra jutsz, vagy épp szőrös lesz a tenyered.
Szerencsére sok magyar nő már nem kapott ilyen útravalót, és igenis tud magának örömet okozni… kapcsolaton kívül. Sokan azt hisszük, onnantól, hogy van párunk, minden gyönyört vele együtt kell átélnünk. Pedig a monogámia nem jelenti azt, hogy nem tarthatsz énidőt, nem részesítheted magad orgazmusban.
Ahogy egy párkapcsoltban nem fogadjuk meg, hogy innentől minden élményt közösen élünk meg, hogy onnantól nem lesz önálló életünk, úgy az sem igaz, hogy innentől nem lehetnek szóló szexuális élményeink: önmagunkkal.
A klasszikus monogám hűség arról szól, hogy mást nem engedek az ágyamba, csak téged. Nem csallak meg. Míg a férfiak körében általában elfogadott, hogy párkapcsolatban is maszturbálnak (többnyire titokban), addig sok nő úgy tekint erre, mintha megcsalás lenne: talán, mert azt hiszi, gyönyört csak a párján keresztül élhet át. Pedig ahogy szex közben is ér magunkat érinteni (ahogy erről egy korábbi cikkemben már írtam), úgy a szeretkezésen kívül is kényeztethetjük magunkat. Pont úgy, ahogy egy fagyit is elfogyaszthatunk a munkából hazafelé sétálva, vagy elmehetünk egy kényeztető wellness napra akár egyedül is.
Az önkielégítés nem megcsalás. Azáltal, hogy megvonjuk magunktól, vagy titkoljuk, szégyenkezünk miatta, máris egy falat vonunk magunk és a párunk közé. Tudattalanul is bekúszhat a kettőnk viszonyába a „miattad nem csinálom” vád.
Egy kliensem mesélte, hogy ő el szokta újságolni a párjának, ha kielégítette magát, amíg a másik dolgozni volt. A férfi lelkesen hallgatja végig a beszámolóját, sőt, általában meg is jön tőle a kedve a szeretkezéshez. Őt egyenesen izgatja a gondolat, hogy mit csinált a barátnője nélküle.
Sajnos nem mindenkinek ilyen „idilli” a kapcsolata. Egy régi kapcsolatomban én is ilyen örömmel meséltem el, mit csináltam egyedül, de hamar lehervadt a mosoly az arcomról. Mivel az exem számára túl kevés volt a szex a kapcsolatunkban, bosszantotta, hogy nem vele csinálom, hanem egyedül. Talán még úgy is érezte, hogy a szeretkezéseknek nem a kölcsönös gyönyörről, hanem az ő kielégítéséről kellene szólnia. Azzal, hogy leszidott, megszégyenített és elvárásokat emelt velem szemben, újabb falat emelt közénk. Nem csoda, ha ezek után még kevésbé kívántam vele az együttléteket.
Az én testem az én testem. Annyi gyönyörben részesítem, amennyiben akarom. Ha nincs köztünk „elég” szex, az nem amiatt van, mert a szeretkezés helyett önkielégítek, hanem mert valamiért elzárkózom a másikkal való kapcsolódástól: például, mert azt érzem, nem fogad el olyannak, amilyen vagyok.
Tévedés azt hinni, hogy véges az, hogy mennyi szexre vagyok képes egy nap. Nem igaz, hogy ha már egyszer kielégítettem magam, akkor neki már nem jut! Egy másik példával élve: ha egy barátnőmmel aznap már kacagtam egy jót, attól még fogok tudni nevetni vele is. Persze csak akkor, ha olyan otthon a hangulat, amiben van kedvem a mókához. Ha féltékenyen leszid amiatt, hogy mással is jól éreztem magam, valószínű, hogy vele már nem leszek vidám. Ugyanígy van ez a szexszel is.
Azzal, ha magunkat is gyönyörhöz juttatjuk a párunktól függetlenül, nem a kapcsolattól veszünk el, hanem épp ellenkezőleg. Azáltal, hogy magunkat jobban szeretjük, kényeztetjük, becsüljük, a párunkkal is harmonikusabb lesz a viszonyunk.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével mostantól nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is!
