Ördögtől való játékszer, vagy a szerelem megmentője? Mit gondoljunk a nyitott kapcsolatokról?
Többségünk még a hagyományos párkapcsolati modell mentén nevelkedett, ám manapság egyre gyakrabban hallunk olyan kifejezéseket, mint a poliamória vagy a nyitott kapcsolat. Egyre több pár dönt úgy, hogy szakít a mintával és megnyitja a kapcsolatát, hogy szabadon, korlátok nélkül élhesse meg testi-lelki vágyait. Nos, a téma igencsak megosztó: míg egyesek szerint a monogámia természetellenes és fenntarthatatlan, mások főbenjáró bűnnek tartják a félrelépést. Most Kékes Réka szomata-szexuális fejlesztő segítségével próbálunk közelebb kerülni a témához.
Ezeket láttad már?
Tegyük fel, hogy úgy érzed, elérkezett az a pont a párkapcsolatodban, amikor vérfrissítésre, új impulzusok megélésére van szükséged. Bár nagyon szereted a párod, és sosem hagynád őt el, „vágtáznál egyet a vadonban”, hogy aztán új élményekkel térj vissza a meghitt családi fészekbe.
De honnan tudjuk, hogy készen állunk rá?
Mikor arról kérdezem Rékát, mitől lesz működőképes a nyitott kapcsolat, ő nagy meglepetésemre óvatosságra int: bár nincs a nyitás ellen, tapasztalatai alapján valójában nagyon kevés párnál működik a dolog. A nyitás akár pánikmechanizmus is lehet, amivel kompenzálni akarjuk a kapcsolatunk hibáit, azonban nem számolunk a következményekkel. Ha nem a tiszta vágy, hanem egy probléma eltusolása, felülírása a motiváció, szakításhoz is vezethet egy ilyen radikális lépés.
„Akkor érett meg egy pár a nyitásra, ha érett az önismeretük. Ha nincs féltékenység – vagy kezelni tudják azt – , ha nagyfokú intimitás és transzparencia működik a felek között, és ez nem szűnik meg a nyitás hatására sem. Fontos, hogy a partnerek konszenzuálisan döntsenek, bármit meg tudjanak beszélni, és támogatóan viszonyuljanak egymás vágyaihoz. Ritka az, hogy valaki nem csak fejben, de lélekben is jó érzéssel tudja megélni, hogy a párja új tapasztalatokat keres. Ideális esetben a nyitott kapcsolat a meghittséget erősíti, és nem szeparálja a feleket. Éppen ezért azt mondom, a legjobb akkor nyitni, amikor működik a kapcsolat, és nem akkor, amikor probléma jelentkezik.”
Hogy győzzük le a féltékenységet?
A féltékenység az egyik legtermészetesebb emberi érzelem, ám fontos tudatosítani, hogy általában a féltékeny félről szól – legalábbis, ha nem a másik bizalmatlanságot keltő viselkedése váltja ki. Ha megjelenik az érzés, érdemes elgondolkodni azon, mit jelez: miért nem érzem magam elég értékesnek? Miért félek attól, hogy valaki elveheti a párom? Miért zavar, ha más is megérinti, megcsókolja őt?
„A féltékenység remek útjelzőnk lehet a saját érzelmeinkről, hiszen megmutatja, hogy hol nem vagyok kiteljesedett, hol nem érzem elégnek magam. Ebben a helyzetben érdemes feltenni a kérdést, hogy mit akarok a kapcsolatomtól. Általános tévhit, hogy a kapcsolat „értünk van”. Ez nem igaz. Mi vagyunk a kapcsolatért, és olykor nekünk kell változnunk. Nem várhatjuk el, hogy a párunk a szükségleteink betöltésére tegye fel az életét, hiszen a szerelem nem a megfosztásról, hanem a felajánlásról szól. Ahelyett, hogy magad és a párod ostorozod, gondold végig, mit tudsz tenni a viszonyért, hogy tudod fejleszteni azt. Ha magaddal békét kötsz, és elhiszed, hogy a párod számára te vagy a legfontosabb, következő lépésként azt is elfogadhatod, hogy a harmadik fél nem elvesz tőled, hanem hozzáad a szerelmetekhez.” - mondja Kékes Réka.
Ki legyen a harmadik fél?
Természetesen ebben is a szerelmespárnak kell megállapodnia, de Réka azt javasolja, hogy olyan embert engedjünk be, akiben maximálisan megbízunk – ergo, például egy barátot vagy közeli ismerőst. És igen, ez is lehet közös döntés, melyben mindenki biztonságban érzi magát.
„Mindkét félnek legyen döntési joga abban, hogy kiben szeretne és tud megbízni, mire van szüksége a harmadik fél személye felől a közös megállapodás szerint. Egy vadidegen esetében sokkal nagyobb a rizikó. Emellett fontos, hogy a harmadik féllel is nyíltan kommunikáljunk. El kell fogadnia a saját szerepét a képletben, bele kell egyeznie a pozíciójába, és az ő jogait és vágyait is tiszteletben kell tartani. Ha igazán ügyesek vagytok, üljetek le hármasban, és beszéljétek meg a feltételeteket. Így mindenki elmondhatja a szükségleteit, a vágyait, és kijelölheti a saját határait.”
Mennyire engedjük be a harmadik felet?
Pontosabban: csak szexelni szabad, vagy egy közös ebéd is belefér? Néha nyaralni is megyünk együtt, vagy még Facebookon sem vehetem fel ismerősnek?
„Azt szoktam javasolni, hogy már az első pillanattól legyen egyfajta „szándéknyilatkozat” arról, mit tervezünk, mi a célunk a nyitással. Persze vannak olyan tényezők, amiket még nem ismerünk és időközben derül rájuk fény, de nagyjából be lehet kalibrálni, honnan hova tartunk és mik a keretek. Időnként le kell ülni újra, hogy finomítsuk és pontosítjuk a feltételeket. Ha ezeket nem tisztázzuk le, az komoly traumát is okozhat.” - figyelmeztet Kékes Réka.
És ha valamelyikünk szerelmes lesz?
Ez sajnos mindig benne van a pakliban. De amennyiben megfogadod Réka előbbi tanácsait, és nyíltan kommunikálsz a pároddal, felállíthattok pár olyan keretet vagy igényt, ami útjelzőként szolgál mindkettőtök számára. Például megállapodhattok abban, hogy minden kívülálló csak egyszer léphet be a kapcsolatba, hogy nem szabad viszonyt fenntartani, vagy hogy a találkozók kizárólag szexből állhatnak. (Ez persze csakis a ti igényeiteken múlik.) Amennyiben szintet léptetek, és mindkettőtök számára otthonos a nyitott életmód, ez a félelem szertefoszlik.
„Ha nem egy monogám kapcsolódási formában vagy, nem félsz attól, hogy elhagynak egy másik emberért. Ideális esetben ez fel sem merül, hiszen, ha a párod egy kicsit belezúg másba, az talán még a ti kapcsolatotokat is fejlesztheti. Elfojtások és szorongás nélkül megélhetjük minden én-részünket, és senki sem kerül előrébb vagy hátrébb. A jól működő új kapcsolat általában nem lesz a báziskapcsolat kárára. Ám ha nem tudsz ezzel megbirkózni, beindulhat a „túlélésért folytatott harc”, és döntésre kényszerítitek egymást: vagy ő, vagy én. Ha felismered ez az érzést, érdemes újragondolni a szabályokat.”
Mit mondunk el egymásnak?
Ezt a kérdést is érdemes átbeszélni a legfontosabb szabályok lefektetésekor, hacsak nem akarunk konfliktust abból, hogy valaki túl sokat oszt meg, valaki pedig titkolózik. És ezzel a varázsszóval már el is érkeztünk az egyik alapvetéshez: a nyitott kapcsolatban nincs szükség titokra, vallomásra és számonkérésre, itt akkor mesélünk el valamit, ha az élménymegosztás motivációja hajt bennünket.
„Ha mindkét fél most nyit először, eleinte valószínűleg nagy igényük lesz a folyamatos megosztásra, hiszen ez izgalmas és szükségszerű is. Aztán egy idő után ugyanúgy nem fontos beszélni róla, ahogy arról sem, mi történt bevásárlás közben. Ez ugyanolyan, mint egy élménybeszámoló túrázás után: azt mondjuk el, amit jelentőséggel bír, amit szívesen megosztunk, és pont.” Ha mégis hazugságon kapod magad, vagy pont, hogy számon kérnél, érdemes visszatérni az első lépcsőfokokhoz, és újragondolni, hogy való-e nektek a nyitás. Fontos, hogy mindkét félnek legyen választása, mind érzelmileg, mind egészségügyileg, és senki se érezze magát átverve pár hónap elteltével. Az egyetlen közös cél, hogy mindkettőtök jól érezze magát – vedd észre időben, ha rossz úton haladtok!