„Ha 30 előtt nem sikerült szülnöm, akkor legalább 40 előtt jöjjön össze” - Hogyan lesz önerőszak a szexből, ha nem jön a baba?
Ahogy a kisgyerekes élet, úgy a babacsinálós szex sem mindig habostorta. Eljutottam egy mélypontra a görcsös akarásban és a sikertelenség érzésében. Nem vagyok nagyon kontrollmániás, de azt, hogy mikor kezdjünk bele a babaprojektbe, arról volt tervem. Szépen kiszámoltam: ahhoz, hogy biztosan be tudjam fejezni a sulit még akkor is, ha várandósan a hányingerrel küzdök és a fél napot át kell aludnom, ahhoz legalább szeptemberig várni kéne a teherbeeséssel. Azaz, addig ne adjunk neki zöld utat.
Ezeket láttad már?
Végül október elején vágtunk bele, addig gyűjtöttem a bátorságot, hogy szóba hozzam, illetve talán az elhatározást is, hogy valóban akarom ezt. Mindig is akartam gyereket, és mindig is volt bennem egy nagy adag félelem és hezitálás is. Mindezek mellett gyakorlatilag nem védekeztünk. Azt választottuk, hogy orgazmus előtt mindig kihúzza, márpedig köztudottan teherbe lehet esni az előváladéktól is, de úgy voltunk vele, hogy ha megesik, akkor annak így kellett lennie. Persze azt hiszem, erről sosem beszéltünk nyíltan, inkább csak így alakult.
Az első alkalom
Bár nem estem teherbe, de én innen számítom a várandósságomat, hiszen azóta várjuk, hogy sikerüljön, azóta készülünk rá lélekben. Csodálatos élmény volt az első alkalom. Ahogy fokozódott az izgalmunk, közeledett a csúcs felé, hangosan kimondtam: „örülnék, ha belém élveznél”. Ő pedig megtette. Talán soha ilyen meghitt nem volt még átélni az orgazmusát. Benne volt a „szeretlek”, az „igent mondok rád”, a „veled szeretnék családot”, és az „innentől megváltozik az életünk” is.
Pár perccel később elkezdtem izgulni
Ajjaj, mit tettünk? Mi lesz most? Persze, szeretnénk gyereket, együtt szeretnénk, de most akkor mi lesz velünk? Minden megváltozik! Elkezdtem kutakodni az interneten, mit kell ilyenkor csinálni, amikor megvolt az első próbálkozás. Utasítsam vissza már most a szülők által kínált pálinkát? Máris alkossak tervet arra, hogy adom le a munkámat? Tudom, hogy sokan akár évekig is próbálkoznak, de azt hittem, velünk máshogy lesz. Hogy ide már jönni akar a baba. Egészen a menstruációmig izgultunk, az pedig nem hogy nem késett, de még egy kicsit korábban is érkezett.
Belém élveztél?
A következő próbálkozások már nem voltak ennyire fennköltek. Nem volt rossz szex, de végig ott volt bennünk a bizonytalanság. Azt mondta, akkor fogja belém engedni az ondóit, ha éppen úgy érzi. Ez egyrészt rosszul is esett, másrészt türelmes akartam lenni vele. Nem értettem, miért van az, hogy egyszer már igent mondott, most meg hezitál, és valamiért rettentő nehéz volt rákérdezni erre a témára, és persze neki is nehéz volt tudatosítani, mi aggasztja. Ennek is időt kellet adni.
Minden alkalommal kimondtam, hogy szeretném, hogy megtegye, és minden alkalommal izgultam, hogy valóban megtette-e. Görcsösen akartam, amit elterveztem. Annyi évet vártam már, hogy eljöjjön ez az idő, most már azonnal akartam. 30 éves korom előtt nem sikerült szülnöm – akkor legalább 40 előtt jöjjön össze!
Kiszolgáltatottnak éreztem magam, hogy nála van a döntés, hova ejakulál. Ez a kérdés pedig olyan erősen velem volt, hogy nem is tudtam úgy élvezni a szexet, mint a babaprojekt előtt, hiszen közben azon izgultam, meg fog-e történni. Akartam, hogy megtörténjen. Túlságosan is akartam. Tiszta görcs voltam.
Végül úgy döntöttem, beszélnünk kell erről, többek között azért is, mert fontos célom volt, hogy igazán élvezetes szexből foganjon meg a kicsi. Annyit görcsöltem már életemben szeretkezés közben, nem akartam ezt az energiát tovább adni a gyermekemnek is.
Idő kellett, mire megérkeztünk az igenbe
Valószínűleg nem csak ő hezitált, hanem bennem is számos kétség volt, amiket át kellett beszélni. Például azt, hogyan néz majd ki az életünk. Egyáltalán hol fér el egy gyerekszoba? Kire milyen teher nehezedik majd? Tisztán emlékszem arra a beszélgetésünkre, amikor azt éreztem, mindketten egy jó nagy lépést tettünk az igen felé: hogy valóban akarunk és merünk gyereket vállalni. Azt hittem, ez már elég, így már tényleg meg fog érkezni a baba, de nem volt az, így folytatódott a próbálkozás
Nehéz időpontra szeretkezni
Nem jártam utána annak, hogyan tudom tűpontosan megállapítani, mikor érdemes szeretkezni, ha gyereket akarunk. Tudom, hogy léteznek ilyen módszerek, de már a gondolat is lefárasztott, hogy kitanuljam. Így viszont maradt a bizonytalanság: „most talán ovulálok, úgyhogy csinálni kéne”. Ez a sürgetettség a ciklusom nagy részében velem volt, pláne, hogy úgy hallottam, egy nőnek simán lehet spontán peteérése is, azaz akár még a menzesz alatt is teherbe eshet. Emiatt gyakorlatilag állandóan rajtam volt az általam jól ismert belső nyomás, hogy ma is le kéne feküdni vele.
Egész életemben ezzel éltem együtt: az aktuális párom rendszeresen sokkal többet kívánta az együttlétet, mint én, én pedig azon stresszeltem, hogyan hozhatom magam olyan állapotba, hogy meg tudjam adni neki ezt. Állandóan elégedetlenkedtem a testemmel, amiért nem nyitott a szexre, és több százszor belehajszoltam magam olyan aktusokba, amikre még nem álltam készen. Annyira örültem, hogy az elmúlt 1-2 évben elkezdtem levetkőzni ezt a sürgetettség érzést, és tudtam végre hallgatni a vágyaimra, tudtam határt húzni, tudtam azt mondani, hogy most ne érjen hozzám, vagy azt, hogy még nem izgultam fel, de ha megmasszíroz, talán sikerül. Erre tessék, a teherbeesési vágy újra visszahozta a régi mintámat!
Újra belehajszoltam magam a szexbe. Szörnyű volt átélni, hogy mit teszek magammal! Hajszoltam a behatolást olyankor is, amikor a lelkem nem állt készen rá, ettől az „önerőszaktól” pedig csak még rosszabbul éreztem magam, azaz még kevésbé kívántam a következő alkalmat. Az óra viszont ketyegett. Csalódott voltam és haragudtam magamra, amiért ezt teszem magammal. Szomorúan tekintettem vissza: pedig már olyan jól ment, hogy ha nem esne jól a behatolás, akkor kérek valami mást! Imádtam annak a szabadságát, hogy ha azt szeretném, akkor ő minden neheztelés nélkül kihúzza, és kielégíti magát! Annyira biztonságban éreztem magam attól, hogy semmi sem kötelező! Most viszont izgultam, hogy semmi ne vesszen kárba.
Igyekszem elengedni a görcsösséget
A cikk megírásáig még nincs tudomásom arról, hogy terhes lennék – igaz, közben végig itt van velem a türelmetlenség érzése, hogy vajon ma megjön-e a menzeszem. Most is fura új tüneteim vannak, mint múlt hónapban is, úgyhogy nagy az izgalom.
A történetnek tehát még nincs vége, folyamatosan érkeznek az új felismerések. Keresem a happy endet, de még nem érkezett el. Kicsit tanácstalan is vagyok, mit tegyek, csalódott is, hogy még mindig nem sikerült, és hálás is a sok tanításért, amit a folyamat hozott. A 40 éves kor előtti szülés lehetőségét igyekszem elgyászolni, és próbálok nem görcsölni, nem akarni kihasználni minden potenciális napot. Próbálok visszatérni ahhoz a szexhez, ami jól esett, amit szerettem, a babával (és magammal) pedig türelmesnek lenni: minden akkor fog megtörténni, amikor eljön az ideje. Talán épp az elengedés lenne a kulcs, mint annyi más korábbi helyzetben.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
