Mennyi szex elég? Most kiderül!
A legtöbbünk fejében létezik egy szám arra vonatkozóan, hogy havi (vagy heti) hány szeretkezés „normális”. Mennyi az, amitől azt érezhetjük, a mi párkapcsolatunk „rendben van”, amikor már megfelelünk a külső és belső elvárásoknak, amikor „elég jónak” érezzük magunkat. Valójában nem attól lesz jó a szexuális életünk, hogy milyen statisztikát produkálunk. Nem a teljesítményen múlik a gyönyör, inkább azon, hogy önmagunk tudunk-e lenni az ágyban is.
Ezeket láttad már?
Az egyik exem hozzám hasonlóan alacsony libidóval rendelkezett. Valószínűleg harmonikus és boldog kapcsolatunk lehetett volna a statisztikák szerinti „nagyon kevés” szexszel is. Ritkán kívántuk meg egymást, pedig nagy volt a szeretet köztünk és boldogok voltunk együtt. Amikor kezdeményeztem, ő lelkesen csatlakozott, de olyanra nem emlékszem, hogy ő csábított volna szexre. Mindezzel még nincs is semmi gond, mert úgy is lehet kiegyensúlyozott egy pár szexuális élete, ha többnyire (vagy mindig) ugyanaz a fél teszi meg az első lépést. A gond azzal volt, hogy én nem azért kezdeményeztem, mert vágytam a szexre, hanem mert attól tartottam, ha nem leszünk egymásié legalább hetente egy (de inkább két-három) alkalommal, akkor NAGY BAJ lesz.
Amikor félünk valamitől, érdemes számba venni, mi lehet annak a legrosszabb végkimenetele. Azaz, ebben az esetben azt, mi lesz, ha nem lesz meg a heti legalább egy szeretkezés? Ilyenkor sokszor rá is jöhetünk, hogy amitől tartunk, az butaság.
Én attól féltem, a párom szenvedni fog. Azt hittem, minden férfinek szüksége van a szexre, és nélküle borzasztó kínokat él át, hisz az előtte levő párom rettentő hisztiket vágott le, ha nem elégülhetett ki. A fent említett exem azonban semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy szenvedne, ami csak még jobban összezavart. Lehet, hogy nem csak velem, de vele is baj van, hogy nem kívánjuk „elégszer” a szexet? Nekünk elég lett volna a havi egy-két alkalom. Attól is szorongtam, mit gondolnának mások, ha kiderülne, milyenek vagyunk a hálószobában.
A legtöbbünk szexuális életét megkeseríti a megfelelési kényszer és a fenti példa bizonyítja, hogy ez alól én se voltam kivétel. Azt hittem, az, hogy elég jók vagyunk-e együtt azon (is) múlik, mennyire kielégült a párom. Ez viszont nem igazán a mennyiségen, mint inkább a minőségen múlik. Közrejátszik ebben többek között az, hogy milyen fokú intimitás jön létre a szeretkezés közben: azaz mennyire vagyunk önmagunk a másik jelenlétében és mennyire érezzük magunkat elfogadva mindeközben. Számít az is, hogy mennyi és milyen érintést kaptunk ahhoz képest, hogy mire vágytunk, mit szeretünk. Az orgazmus is fontos tényező lehet, de nem mindenkinek. Van, aki anélkül is tökéletesen kielégültnek tudja érezni magát, hogy elélvezett volna.
Nem mindenkinek van ugyanakkora igénye a szexuális kielégülésre. Van, aki a sok-sok ölelésben, vagy mély beszélgetések során is elegendő intimitást él át, és a szexre csak ritkán kíván rá. Olyan is van, aki naponta többszöri erotikus kapcsolódásra vágyik. Akármekkora is az igényszintünk, az tökéletesen rendben van. Mindenhogy megfelelőek vagyunk! Nem attól leszünk „elég jók”, ha legalább annyit szexelünk, mint az átlag. Az ilyen statisztikákat, amik arról szólnak, mennyit kufircol egy átlag magyar, borzasztó károsnak tartom, mert csak elvárásokat szül. Az elvárásokra fókuszálva pedig háttérbe szorulhatnak a valódi vágyaink, hisz ilyenkor a külső sztenderdeknek akarunk megfelelni ahelyett, hogy arra figyelnénk, nekünk és a partnerünknek mi esik jól.
Tévedés azt hinni, hogy létezik olyan, hogy „normális szexuális élet”, vagy „normális gyakoriság”. Mindenkinek más a megfelelő. Szerencsés, ha a párunkkal egy hullmáhosszon vagyunk ebben, de miért is kéne a társadalomhoz igazodni azon a téren, hogy hányszor szeretkezünk? Nem a világ összes emberével osztozunk az intim perceken, csakis a partnerünkkel.
A tabudöntögető PoliLili írásaival mostantól nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem mostantól itt, a Glamourban is!
