„A melleim régóta tudták, hogy van bennük valami helyteleníthető” - Akármilyen melled is van, megérdemled a gyönyört!
Az, hogy mennyire élvezzük a szexet, nem függ attól, milyenek a melleink. Ha azonban elégedetlenek vagyunk velük, az meggátolhat minket abban, hogy teljesen elengedjük magunkat szexközben.
Ezeket láttad már?
Nemrég mellszeretgető workshopot tartottam – huszonnyolcan gyűltünk össze, deréktól felfelé mind meztelenül, és nekem a meghatottságtól és a résztvevők bátorságától elállt a lélegzetem. Hogy jutottam én idáig, és mi vesz rá nőket, hogy megmutassák egymásnak a melleiket, legyenek azok bármilyenek?
Világító mellbimbók
A melleink annyira változatosak és olyan egyedi a viszonyunk hozzájuk, hogy szinte lehetetlen általánosságokban beszélnem róluk – kezdem hát az enyémmel. Fiatal korom óta nagy melleim vannak, és bár tudnék magamnak szebbet rajzolni, korábban pedig sokszor kritikusan szemléltem őket (ó, bárcsak most lennének olyanok, mint akkor!) mindig természetesnek tartottam, hogy hozzám tartoznak és olyanok, amilyenek.
A mellszeretgető program ötlete egy 5Ritmus táncfoglalkozás közben pattant ki a fejemből. Bár soha nem fájt tőlük a hátam, és nem akartam elrejteni őket, ez alkalommal tánc közben mégis úgy éreztem, hogy azt mégsem illik, hogy egy teremben, ahol férfiak is vannak, a melleimet is jól megtáncoltassam.
A könyökeim, a lábaim, a csípőm mind szabadok voltak, de a melleim (az egyébként dupla) melltartóban túlságosan régóta tudták, hogy van bennük valami helyteleníthető. Azonnal tudtam, hogy csak a melleimmel akarok táncolni, és átadtam a vezetést nekik, elképzelve, hogy a mellbimbóim világítanak, és játékosan színes mintákat rajzolnak, akármerre mozdulok. A tartásom büszke lett, a melleimet (a szívemet) kiemeltem, a mozdulatokkal pedig feltolultak a velük kapcsolatos elfeledett érzések és emlékek – különösen egy.
Generációk intelme
Élesen emlékszem még a ruhára is, amiben voltam, amikor általános iskolás koromban egy nyári délután a dédanyám felhúzott szemöldökkel vont kérdőre arról, hogy nem kellene-e már melltartót hordanom. A kérdés inkább megállapítás volt, és ahogy évtizedekkel később ugráltam a tánctérben, egyre nagyobb lett bennem az indulat azzal kapcsolatban, amit ez az egyszerű mondat és a helytelenítő hangsúly kifejezett - és amiért mégsem tudok neheztelni a dédanyámra. A mellek veszélyesek. Minden, ami felhívja a férfiak figyelmét a női testre, veszélyes – a génjeimben éreztem női felmenőim tapasztalatát.
Az illendő viselkedés és öltözködés megelőzi a bajt, amit egy fiatal lány magára hozhat, a nagy melleknek és a ruhán átütő mellbimbóknak pedig még a létezése is illetlen. Csak egy pillanat volt ez a mondat, de az üzenete, és férfiak mohó tekintete túl sok irányból érkezett, én pedig kiskamaszként gyorsan tanultam.
Arra nem voltam hajlandó, hogy az öltözködésemmel vagy a testtartásommal elrejtsem, de elkerülendő a bajt, szabadon sem engedtem őket – és most nem a melltartó elhagyására gondolok, amit nekem sokkal kényelmesebb viselni, mint nem viselni – hanem a fejemben lévő pórázra, amivel követve a biztonságra törekvés ma is teljesen érvényes parancsát, nem engedtem őket túl távolra a felszabadultságban. Hiába voltam boldog velük, amikor egyedül vagy a partnereimmel voltam, a tánc közben világos lett, hogy még nem teljesen szabadok.
Ahogy táncoltam, dühömből felszabadultság és elszántság lett - arra gondoltam, hogy micsoda hülyeség az, hogy nekem kell rosszul éreznem magam, mert nagy melleim vannak (ennél nagyobb bűnük már csak az lehetett volna, ha nincsenek, ezt minden kismellű nő jól tudja), és egyből tudtam, hogy ha elrejteni illik, akkor nekem megmutatni és megünnepelni kell őket. Nem akárkinek és nem akárhogyan, természetesen – egy biztonságos helyen.
Így alakult, hogy egy hatalmas körben álltunk egymás kezét fogva, és lassan szemügyre vettük egymás mellét – már önmagában ebben részt venni gyógyító. Mindenféle mellnek helye van – kicsi, fiatal, feszesnek és nagy, érett megereszkedettnek és a kettő közötti összesnek. Esetenként hordunk rajta hegeket és szőrszálakat is, nem vagyunk ezzel egyedül. A rajtuk viselt metszések lehetnek a gyógyulás vagy a szépülés hegei – mindkettő érvényes és gyakori életesemény.
Ahogy a kérdéseim mentén a jelenlévő nők elmesélték egymásnak melleik történeteit, nagyon szerettem volna én is meghallgatni mindegyiküket – mert a melleinknek történeteik vannak, és ezek a történetek rendkívül inspirálóak, elmondani őket pedig összekapcsol és szabaddá tesz minket.
A fiatalabb, tökéletesebb test nem jelent jobb szexet
A gyönyörrel, anyasággal, szoptatással, betegséggel kapcsolatos élményeink és az életkorunkkal járó változások látható vagy láthatatlan nyomot hagynak rajtuk, amit kívül-belül mind viselünk. Bár sokszor úgy tűnik, hogy szeretőink és gyermekeink gyakoribb és mélyebb rajongást táplálnak irántuk, mint mi magunk, a melleink a mieink, ideje, hogy megünnepeljük őket! Cirógasd hát meg, nézd meg őket a tükörben minden nap, csak a magad kedvéért.
Ha betegség miatt vesztettük el mellünk egy darabját, vagy úgy érezzük, hogy a heg elcsúfítja, nagyon is helyénvaló, hogy a visszanyert egészségünk feletti öröm mellett meggyászoljuk annak a nőnek a képét, aki a betegséggel a múlté lett – és amikor annak eljön az ideje, megünnepeljük azt az új nőt, akivé váltunk.
A gyönyör fizikailag és lelkileg is gyógyít, és nincs szükség hozzá tökéletes testre. Ha pedig úgy találod, hogy a melled méretén és formáján műtéttel változtatnál – a mérlegelésnél vegyél figyelembe minden szempontot és kockázatot, ami szóba jöhet, és tedd azt, ami igazán a te érdekedet szolgálja. A melleid a tieid.
Csábítunk velük, gyönyört adnak nekünk és partnerünknek, gyerekeinket táplálják, szívünk meghosszabbításai, jó nézni és megsimogatni őket, a testünk részei – ezek mind ők, az akármilyen melleink. Megérezhetjük az erejüket és a bennük rejlő varázslatot amikor szoptatunk, de akkor is, amikor szeretőnk arcába nyomjuk őket. Használd őket bátran a saját javadra úgy, ahogy neked a legjobb, és légy büszke rájuk. Nem tartogasd őket holnapra, mindig ma a legszebbek!
Pallagi Eszter nőket tanít arra, hogy megtanulják, hogyan legyen orgazmusuk, hogy érzékeljék, megtapasztalják és erősítsék a gyönyört a testükben - egyedül vagy a partnerükkel kapcsolódva. Nem csak beszélgetéssel dolgozik, hanem (anélkül, hogy megérintené a klienseit), gyakorlatban is együtt megy velük végig a folyamaton. Mottója: orgazmust minden nőnek!
