Nem merek megszólalni szex közben - velem van a baj?
Sok nő nem meri kimondani a szerelmének, mi esne jól neki az ágyban, még akkor sem, ha amúgy tudja, hogy a párja szívesen megtenné azt. Inkább várja a csodát, hogy a férfi magától ráérezzen a dologra. Komoly oka van annak, hogy ezeket nehéz szóba hozni.
Ezeket láttad már?
Néma lánynak a szerelme se érti a szavát. Hiába vágysz egy konkrét könyvre karácsonyra: ha nem említed senkinek, nem lesz jogod haragudni a szeretteidre, amiért nem került a fa alá. Ha nem mondjuk ki az ágyban, mi a jó nekünk és nem képviseljük, azt sem, amit nem szeretnénk, azzal csak csalódottságot teremtünk. Sajnos azonban a többségnek egyáltalán nem könnyű beszélni ezekről.
Miért olyan nehéz ez? Miért van az, hogy én is hiába éreztem, hogy „fú, a párom előző mozdulata sokkal jobb volt, mint amit épp csinál”, mégis képtelen voltam ezt jelezni neki? Legalább olyan ijesztő volt, mintha egy szikláról kellett volna leugranom. Többször fordult elő az, hogy nem sikerült megszólalnom ilyen helyzetben, mint ahányszor igen, és ilyenkor nem csak a szexuális élmény miatt voltam csalódott, de a saját cselekvőképtelenségem miatt is. Pedig valójában jó oka van annak, hogy ez ilyen nehezen megy.
Arra neveltek minket, hogy a szexről beszélni csúnya dolog
Gondolj csak bele, milyen káromkodásokat ismersz: szinte mind kötődik a szexhez! A kulturális örökségünk az, hogy a lányoknak szerénynek, csendesnek, jóravalónak kell lennie, azaz mégis hogy használhatnánk ilyen kifejezéseket?!
Emlékszem, amikor tudatosult bennem, hogy milyen nagy probléma, hogy ezeket a szavakat maximum csak félve ejtjük ki intim helyzetben, hoztam egy döntést: márpedig én használni fogom ezeket a nagyon is szükséges és helyénvaló kifejezéseket, még akkor is, ha a világ azt gondolja, nem illik. Úgy döntöttem, lázadni fogok: nem feltétlenül magamért, hanem inkább a közjóért. Meg akartam értetni az emberekkel, hogy ha szégyen társul a szexszel kapcsolatos szavakhoz, az kimondatlan érzéseket, szexuális problémákat szül.
A lázadásom egyik megtestesítője az akkor megszülető blogom volt, a másik pedig az akkori új párom, akiben a szex terén semmilyen szégyenérzet nem volt. Imádott „durva” szavakat használni az ágyban is: a szeretkezés például teljesen hiányzott a szókincséből - ő inkább k*rt.
Nemrég visszaolvastam az akkor megírt blogbejegyzéseim, és rosszul lettem rajtuk. Az első szárnypróbálgatásaimkor, a szexuális önfelfedezésem hajnalán az általa kedvelt kifejezéseket használtam én is. Csakhogy ezek a szavak egyáltalán nem az enyémek voltak. Volt bennem egy vágy, hogy nevén nevezzem a dolgokat, de még nem találtam rá a hozzám illő megfogalmazásokra, amik nem ilyen nyersek, hanem bár konkrétak, de inkább kedvesebbek és játékosabbak. Tanulság: ha neked is nehezen megy ez, érdemes időt szánni rá, és listát készíteni azokról a kifejezésekről, amiket jól esne használni.
Féltem, hogy meg fogom bántani
Kulturálisan azt is belénk táplálják, hogy mindenkinek maximálisan jónak kell lenni az ágyban. Az, ha valaki kicsit is ügyetlen, megbocsáthatatlan bűnnek tűnik. Pedig ha jobban belegondolunk, miért ne lenne ugyanaz a helyzet a szexszel, mint a síeléssel? Amikor először próbáltam ki utóbbit, még azt is meg kellett tanulnom, hogyan csatoljam fel a lécet, nem csak azt, mitől fogok tudni esés nélkül, élvezettel siklani. Pár évvel később még mindig előfordult, hogy ha nem úgy jött ki a „lépés”, beletrafáltam egy jégfoltba, vagy fáradtabb voltam, elcsúsztam a pályán. Ez teljesen normális, senki se dől ilyen miatt a kardjába. A szex terén viszont valamiért elviselhetetlennek tűnik a legkisebb megakadás, lelankadás, ügyetlenebbül elkövetett mozdulat is.
Egyszerűen nem mertem megmondani a páromnak, ha valamit „nem jól” csinált, például nem úgy simogatta a csiklómat, ahogy az nekem épp jól esett volna. Féltem, hogy ha ezt szóvá teszem, azzal egyben „béna partnernek” titulálom, aki nem tudja magától, hogyan működik a női test. Hozzáteszem, mégis honnan tudná, ha az övé máshogy van összerakva?! Valahogy mégis elvárjuk, hogy a felnőtté válással egyidőben hirtelen ennek a tudásnak is a birtokába kerüljünk – persze nem tanulás által, hanem mágikusan, egy csettintésre. Hiszen tanulni a szexről „ciki lenne”.
Szörnyű egy csapda ez is, amit végig gondolva könnyen beláthatjuk, hogy ez butaság. Helyette egyszerűen ki kéne mondani, mi esik jól és mi nem, de ez egyáltalán nem könnyű, mert nagyon mélyen belénk van kódolva az ügyetlenséghez kapcsolódó szégyenérzet.
Még én is, aki már rengeteget dolgozott ezen a témán (igaz, én aztán jó sok szexuális problémával indultam), a múltkor megfigyeltem: amikor a párom megmutatta, hogyan érjek inkább a péniszéhez, bár örültem, hogy jobban értem, mi esik jól neki, de közben a kisördög azt üvöltötte a vállamról: „Kudarcot vallottál! Szégyelld magad! Most akkor egész eddig rosszul csináltad!” Pedig a valóság az, hogy bárhogy is csináltam eddig, ő imádta, hogy foglalkozom vele, most pedig meg akart mutatni egy trükköt.
Sokszor nem kis munka ezeket a jól belénk égett tévhiteket felülírni, de kitartással lehetséges. Nekem is újra, meg újra tudatosítani kell magamban, hogy szeretnek, és hogy elég jó vagyok úgy is, ahogy vagyok. A szexről beszélni a többségnek nem könnyű, de hiszem, hogy tanulható. Én ezért dolgozom: szeretnék segíteni abban, hogy mindenki felszabadultan, játékosan, önnyomaszátás-mentesen tudja élvezni a szeretkezéseket a partnerével.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
