„Az ölében ültem azon a kihalt, nyilvános helyen, ő pedig hamar cirógatni kezdett” - A megcsalás nem mindig rossz döntés
A hűtlenség borzasztó károkat okozhat egy kapcsolatban, ugyanakkor olyan is van, hogy a lehető legjobb döntés engedni a csábításnak. Tudom, hogy ez elsőre nagyon meredek kijelentésnek tűnik, de kifejtem, miért gondolom így.
Ezeket láttad már?
Az egyik legmegvetettebb, és egyben leggyakrabban elkövetett „bűn” a megcsalás. Hiába a holtodiglan, holtomiglan és a monogámiába vetett szilárd hit, mégis, talán többen vannak azok, akik életükben legalább egyszer félreléptek, mint azok, akik meg tudták tartani a hűségi fogadalmukat. Elítéljük, mégis csináljuk. Én is megtettem, nem is egyszer, és nem bántam meg.
Nem cél a hűtlenség, és nem is menő!
Fontos leszögezni, hogy senkit sem szeretnék megcsalásra biztatni, ahogy nem akarok kapcsolatokat szétzilálni sem. Óriási károkat tud okozni egy ilyen incidens, vagy hosszan tartó viszony. Sokakban teljesen megrendül a párjuk iránt érzett bizalom azután, hogy fény derül a hűtlenségre. Tökéletesen megértem, átérzem és sajnálom a dolgot. Ugyanakkor nem ritka az a helyzet sem, amikor egy affér sok pozitívumot hoz egy személy vagy éppen egy pár életébe. Velem is így történt.
Az első megcsalás szakítást hozott
Amikor életemben először léptem félre, hamar kitudódott. Nem voltam valami óvatos, valószínűleg azért, mert igazából egy dolog érdekelt: hogy összejöjjek a másik sráccal. Akkor még nem vallottam be magamnak, hogy azért nem féltem a lebukástól, mert váltani akartam. Nem volt tétje. Az új fiúval szerettem volna járni, nem a régivel, de még nem tudatosult bennem, hogy szakítani szeretnék. Az akkori párom egy barátja meglátott minket az új fiúval, és leadta neki a drótot.
Mikor leleplezett a párom, zokogott, mégis azt mondta, szeretné folytatni - a megcsalás ellenére is. Én viszont úgy éreztem, ha ennyire vonz valaki más, az csak azért lehet, mert már nem vagyok belé szerelmes. Így végül én tettem pontot a kapcsolat végére, én mondtam ki, hogy ne folytassuk. Bár a másik srác végül kikosarazott engem, én mégsem éreztem úgy, hogy két szék közül estem a pad alá. Hálás voltam, mert az iránta érzett vonzalom hozzásegített, hogy végül tovább tudjak lépni. Valójában nem volt nekünk jó együtt a párommal. Megszoktuk, hogy együtt vagyunk, és féltünk attól, hogy ha elveszítjük egymást, akkor nem találunk mást, örökre egyedül maradunk.
A félrelépésemnek köszönhetően végre véget vetettünk egy olyan kapcsolatnak, ahol mindketten szenvedtünk, főként a szex terén: ő nem kapott eleget, én pedig gyakorlatilag egyszer sem akartam volna vele csinálni, de mivel úgy éreztem, hogy „kell”, ezért nagyon sokszor beleerőszakoltam magam az együttlétekbe. Nagyon fellélegeztem, amikor végre megszűnt ez a „kötelezettségem”.
Megmenekültem a további szexuális traumáktól?
Végre nem volt kötelező belemenni az olyan szexbe, amire nem vágytam. Nem gondolom, hogy szörnyeteg volt a srác, azt sem, hogy bántott. Tudatlan kamaszok voltunk, akiknek fogalmuk sem volt, hogyan kezeljék azt, hogy én egyáltalán nem akarok szexelni azzal, akit a szerelmemnek hívtam. Sok oka volt ennek, többek között az is, hogy szexuálisan egyáltalán nem vonzódtam hozzá már az elején sem, és az is, hogy ő pedig nem tudta, hogyan ébressze fel bennem a vágyat, hogyan nyissa meg a testem a szexre. Ő is egy olyan fiú volt, aki csak a pornót ismerte, az alapján igyekezett elboldogulni a hálószobában. Én viszont ahelyett, hogy egyből felizgultam volna, mikor hirtelen a bugyimba nyúlt, inkább összerezzentem.
A szakítás után levontam azt a tanulságot, hogy nem érdemes olyan sráccal összejönni a jövőben, aki nem vonz szexuálisan, akinél nem vágyom arra, hogy megérintsem, megcsókoljam. Ez a felismerés egy nagyon fontos lépés volt afelé, hogy végre élvezni tudjam a szexet, de az út még nagyon hosszú volt. Még jópár negatív szexuális élményt átéltem később is, de legalább már nem minden együttlét volt rossz. Közben pedig folyamatosan bíztam abban, hogy el tudok jutni addig, hogy én is fantasztikus szexuális élmények birtokosa lehessek!
A következő megcsalást se bántam meg, sőt!
Pár évvel később egy olyan kapcsolatban voltam, amit imádtam. Bár a szex még itt sem volt az igazi (de nem is volt szörnyű), mégis úgy éreztem, jó helyen vagyok. Vele akartam lenni, vele képzeltem el a hátralévő életemet. Aztán egyszer csak egy nyaraláson, ahol a párom nélkül voltam, belépett a képbe egy egzotikus csábító.
Nem tudom megmagyarázni, miért vonzott annyira. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből kapcsolat lehet, viszont nem tudtam ellenállni az udvarlásának. Megállíthatatlanul vonzott a tiltott gyümölcs. Ez alkalommal már nagyon óvatos voltam, nehogy kiderüljön az affér, de közben ugyanúgy nem aggódtam, mint az első alkalommal, itt ugyanis valamilyen megmagyarázhatatlan megérzés folytán azt éreztem, ha a párom tudomására jutna az eset, akkor is megértené.
Napokon át ostromolt a csábító, míg végül igent mondtam a randevúra az utolsó este. Képtelen voltam kiverni őt a fejemből, vagy még inkább azokat az érzéseket, amiket kiváltott belőlem. Még sosem flörtöltem így, még sosem akartak ennyire nyilvánvalóan, még sosem éreztem ilyesmiket a testemben. Napokig tépelődtem az őrület határán, míg végül úgy döntöttem, legyen, csináljuk. Azt nem tudtam, mit, csak azt, hogy meg kell élnem vele még valamit, hogy meg tudjak nyugodni.
Végre bekapcsolt a testem!
A tengerparton töltöttük az egész éjszakát. Egy percet sem aludtunk. Onnantól, hogy egy lopott pillanatban, amikor senki sem figyelt, játékosan megharapta a nyakam, úgy éreztem, végre élek. Villámcsapásként hasított belém a szexuális izgalom. A zárkózott, traumatizált lányból egy csapásra izgatott, nyitott, szenvedélyes nő lettem. Mintha végre bekapcsolták volna a testem, ami elkezdte úgy érezni az érintéseket, ahogy mindig is kellett volna. Belebizseregtem mindenbe, amit csinált!
Hosszú éjszaka volt. Az ölében ültem azon a kihalt, bár nyilvános helyen, ő pedig hamar cirógatni kezdett. Ledöbbentem, mennyi mindent tudok érezni, hogy így tudok reagálni érintésekre! Ugyanakkor valamiért nem akartam ennél tovább menni, valamiért azt érzetem, azt, hogy megérintse a melleim, vagy megcsókoljon, már „sok lenne”. Maradt hát a hajnalig tartó „kergetőzés”, ahol ő próbált tovább jutni a szenvedélyes simogatáson, én pedig miközben befogadtam az érintését, ellenálltam annak, hogy ennél tovább menjünk. Mire a nap felkelt, lenyugodtak a kedélyeink. Kimerült voltam és boldog. Még sosem éreztem ennyi gyönyört a testemben! Reményt kaptam tőle, hogy én is ugyanúgy élvezhetem a szexet, mint más nők, hogy én is képes vagyok ezekre. Úgy éreztem, ez az ügyes és bölcs férfi, aki szintén nem a párkapcsolatot kereste velem, hanem az örömöket, megtanított végre érezni.
Hálával telve szálltam fel a repülőre. Semmit sem bántam, sőt, úgy éreztem, nem csak magammal tettem jót, de az otthoni párkapcsolatommal is, ugyanis végre birtokában voltam annak a hitnek, hogy én is lehetek gyönyörteli partner az ágyban, én is képes vagyok erre. Hazaérve örömmel borultam a párom nyakába. Nem sírtam vissza az előző éjszakát. Tudtam, hogy őt szeretem, vele akarok élni. Új embernek éreztem magam. Aznap este én csábítottam el a szerelmemet, aminek a gyümölcsei addigi életünk legjobb szeretkezései lettek. Máig hiszem, hogy a kaland nemhogy nem ártott a kapcsolatunknak, hanem kimondottan építette, emelte, szolgálta azt.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
