Létezik olyan, hogy túl kevés vagy túl sok önkielégítés? Itt a válasz!
Túl sokat csinálom? Többet kéne, vagy épp kevesebbet? Mennyi a "normális?" Érthető, hogy aggódunk, főként amiatt, hogy vajon "nem toljuk-e túl." Ha benned is felmerültek már ezek a kérdések, cikkünk pont neked szól!
Ezeket láttad már?
Szexedukátorként sokszor kapok ilyen kérdéseket: „Gáz, ha hetente …-szor maszturbálok?” „Mennyi önkielégítés a normális?” „Túl sokszor csinálom?” Akármilyen gyakran/ritkán is űzöd a szóló szexet, vagy aggódsz a partnered önkielégítése miatt, ebben a cikkben megkaphatod a választ a kérdéseidre, úgyhogy nézzük is, mennyi az annyi!
Mennyit önkielégítenek mások?
Kezdjük a statisztikákkal! Az amerikai adatok szerint (amelyek nem hiszem, hogy sokban eltérnek a magyaroktól) a felnőtt férfiak negyede havonta 3-4-szer maszturbál, 20%-uk heti 2-3-szor, másik 20%-uk pedig heti több, mint négyszer. Ha ezt összeadjuk, kiderül, hogy közel a háromnegyedük havonta több alkalommal „könnyít” magán, azaz ha a párod is csinálja, az nem azt jelenti, hogy bármi baj lenne vele, veled, vagy a kapcsolatotokkal, sokkal inkább azt, hogy teljesen átlagos ezen a téren. „Olyan, mint mindenki más.”
A nők ezzel szemben kevesebbszer csinálják; nagy részük hetente, vagy annál még ritkábban. Hogy miért, az sok mindennel összefügg, de semmiképpen sem azzal, hogy ők "normálisabbak”, vagy "jól neveltebbek”, mint a többiek. Oka lehet ennek például az, hogy minket más kulturális normák mentén neveltek, máshogy kívánjuk meg a szexet, és sokszor mást is ad nekünk a maszturbálás, mint az ellenkező nemnek.
A Sexplanations adatai szerint a kutatások azt mutatják, hogy a nők esetében azok maszturbálnak többet, akiknek amúgy fantasztikus, kielégítő szexuális életük van (azaz náluk ez egyfajta kiegészítő tevékenység), míg a férfiaknál sok esetben inkább pótlék: minél kielégítőbb a kapcsolatuk testi téren, annál ritkábban nyúlnak magukhoz.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nőként meg kell ijedned, ha a (férfi) párod csinálni szokta. Egyrészt nem mindenkire igaz ez a statisztika, másrészt emellett ne felejtsük azt, hogy szinte minden férfi él az önmagának okozott örömökkel. Annyi, hogy ha rosszabb lenne otthon a szex, valószínűleg még többször nyúlna magához, ha jobb, akkor pedig kevesebbet önkielégítene (de nem semennyit).
Ne a statisztikákhoz igazodj!
Amikor valaki a statisztikákra kíváncsi, fel szokott merülni bennem, hogy miért kérdi. Versenyezni akar velük? Vagy a többség közé akar tartozni? Esetleg meg akar győződni róla, hogy "normális"-e?
Tegyük fel, Béla minden nap legalább egyszer maszturbál. Ez alapján beleesik abba a kevesebb, mint 20%-ba, aki a leggyakrabban csinálja. Tudomást szerez erről az adatról, de mit kezd vele? Van, aki ez alapján elszégyelli magát, mert azt gondolja, „túlzottan szexmániás”, míg más menőnek érzi magát, mert valamilyen szempontból megelőzi a többséget, vagy épp azt érzi, hogy még különlegesebb akar lenni, és az élvonalba kerülni.
Most akkor mennyi az annyi?
A szex nem verseny, és nem érdemes benne másokhoz hasonlítanunk magunkat. Miért kellene olyannak lennünk, mint a haveroknak, a szomszédnak, vagy az országos többségnek? A szexben nincs élvonal sem, a maszturbálásban pedig pláne nincs. A legtöbben persze azt gondolják, hogy az a férfi „jó szerető”, aki könnyen „harcra kész” és sokáig bírja, hosszan kényezteti a nőt. Nos, én például nem bírnám egy olyan partner mellett, aki "állandóan” szexelni akar, mert én nem akarok, nem tudok gyakran lefeküdni vele. Egyszerűen nem ilyen a libidóm. Számomra tehát az ideális partner olyan, akinek rendben van az is, ha ritkábban fekszem le vele, és aki kiegyezik a rövidebb menetekkel is, ha én be akarom fejezni, mert hamar elfáradtam. Én nem egy „szexgépre” vágyom. Van aki viszont igen, és ez is "normális”.
Mindegy, mi az átlagos, mert nem az összes férfi átlagával szeretnénk szeretkezni, hanem egy (vagy néhány) bizonyos partnerrel, és nem az számít, hogy a többiek hányszor elégítik ki magukat, hanem hogy nekünk mi esik jól, mi hogyan érezzük jól magunkat. Van, aki úgy van összerakva, hogy párkapcsolatban őszintén nem kívánja a maszturbációt. Neki ez a "normális”. Van, aki hiába feküdt le a párjával előző este, reggel akkor is ki „kell”, hogy elégítse magát. Ez is ugyanúgy lehet "normális."
Mennyi önkielégítés a "túl sok?"
Ez szintén attól függ, hogy mennyi esik jól neked. Azt figyeld meg, hogy számodra mennyi a túl sok, vagy a túl kevés. Palacsintából sincs olyan, hogy hány darabot kellene egy embernek elfogyasztania (bár a nagymamád lehet, azt várja el, hogy akármennyit is sütött, az összeset edd meg). Persze ez esetben fennállhat az elhízás veszélye, de tudod, bőven akadnak olyan csodalények, akik akármennyit esznek, soványak maradnak.
Tehát relatív, kinek mennyi a "túl sok”. Jogodban áll bármennyit csinálni: akár naponta hatszor is, akár soha. Nem leszel tőle se kevésbé értékes, se béna, se ciki. Számomra például az utóbbi két évben az évi egy is túl sok lett volna, mert egyáltalán nincs kedvem hozzá. Ez persze semennyire se etalon, inkább egy példa, hogy ilyen is van. Ahogy az kiderült a korábbi cikkeimből is: abszolút önkielégítés-párti vagyok, csak épp nekem nincs rá igényem. Az viszont általában lelkesít, ha a páromról tudom (vagy akár látom), hogy csinálja. Örömmel tölt el, hogy élvezkedik, illetve az is, hogy látom, mennyire rám van izgulva. Jó érzés ilyenkor a tudat, hogy nem felelősségem kielégítenem őt akkor, amikor éppen nincs hozzá hangulatom.
Túl sok lehet azonban az, amikor már úgy érzed, kényszeresen csinálod, és akadályoz a napi működésedben (például képtelen vagy befejezni a szakdolgozatod, mert "egyfolytában” magadhoz akarsz nyúlni). Ilyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni, hogy felderítsétek a kényszerességed okát.
Mennyi az, ami "nem elég?"
Túl kevés lehet az, amikor azt érzed, nem kapcsolódsz már a testedhez, nem okozol magadnak örömet, elveszik a testeddel és a gyönyörrel való kapcsolatod, azaz: túlságosan elzárkózol a saját szexualitásodtól, és ez bánt téged. Persze erre is ugyanúgy jogod van, megteheted, hogy szexmentesen élsz. A kérdés inkább az, hogy zavar-e, ha kevés (vagy nulla) erotikus impulzusban részesülsz?
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
A cél, hogy a kesztyűs szakma újra felkerüljön az oktatási térképre - beszélgetés Hornicz Bernadettel, a Pécsi Kesztyű tulajdonosával