Egy férfinak tényleg nincs szüksége szexre?
18 éves voltam, amikor úgy döntöttem, odaadom a szüzességem az akkori szerelmemnek. Bárcsak lett volna egy okos felnőtt, aki segített volna az akkori önmagamnak eligazodni a szex és a szerelem világában! Sok dolog van, amit jó lett volna tudnom akkor is, és persze sok évvel később is. Például, hogy egy férfi tökéletesen elvan szex nélkül is, miután az örömöt és a kielégülést önmagunknak is meg tudjuk adni.
Ezeket láttad már?
Persze akár legyinthet is a kedves olvasó, hogy ő már jócskán elmúlt 18, nem neki szól ez a cikk, de azt hiszem, a tanulságai bármilyen korosztálynak hasznosak lehetnek. Hosszú évek kellettek nekem is, hogy rájöjjek, szemléletváltásra van szükségem a szex terén. Nem azért, mert addig nem működtem „megfelelően”, hanem mert az alábbi tudás birtokában ezerszer jobb lett a szexuális életem és a párkapcsolatom is.
Csak akkor feküdj le vele, ha valóban kívánod!
Ha megkérdeztek volna, vágyom-e arra, hogy lefeküdjek vele, az őszinte válaszom az lett volna, hogy nem. Egy kicsit se kívántam a szexet. Talán csak vele nem, talán mással sem kívántam volna, ezt nem tudhatom, hiszen akkor csak vele voltam. Sosem volt jó vele a szex, ami miatt még szégyelltem is magam. Azt hittem, velem van a baj, elvégre ő tudja élvezni, csak én nem. Ő mindig többet akart, előrébb járt. Nem mondanám, hogy erőszakos volt, én viszont azt hittem, nem várathatom őt tovább, nem mondhatok tovább nemet. Már egy éve jártunk. Azt hittem, ennyi idő alatt már minden normális pár eljutott idáig. Így aztán úgy döntöttem, a születésnapomon megteszem. Azon a napon, amikor épp nekem kellett volna ajándékot kapnom…
Fejből döntöttem el, hogy megengedem, hatoljon belém. Nem vágytam rá. Egy porcikám se kívánta. Talán azt reméltem, ha majd így csináljuk, az jobb lesz, mint a petting. Vagy nem is reméltem semmit, csak azt gondoltam, meg kell tennem, ez a kötelességem, nem kerülhetem el. Bíztam benne, hogy talán majd megtanulom valahogy élvezni, vagy legalább is átvészelni. Persze nem volt jó. Semennyire sem. Néhány próbálkozás után fel is adtuk. Addig se volt sok a sikerélményünk a közös szexuális életünkben, így viszont csak még rosszabb lett, még inkább eltávolodtam tőle. A testem pedig azt tanulta meg, hogy a szex ilyen. Nekem nem jó érzés. Ez van, ezzel együtt kell csinálni.
És hányan élik le az életüket ebben a tudatban! Szerencsére én már nem. Mára már tudom, hogy ha nem kívánom a szexet, akkor nem szabad csinálni. Megtehetjük azt, hogy megpróbálunk felhangolni rá (hosszú masszázzsal, beszélgetéssel, előjátékkal stb.), de ha nem megy, nem szabad erőltetni, mert ez egyikünknek se lesz jó se rövid-, se hosszútávon. Így csak a kudarcokat gyűjthetjük, ami kicsit se építi a kapcsolatunkat.
Nem attól vagy értékes, ha megkívánnak!
Annak a férfinak, akinek azért tetszem, mert rés van a lábaim között, nem én kellek, hanem a szex, amit velem élhet át. Persze nem mondom, hogy az akkori barátomnak csak erre kellettem. Tudom, hogy szeretett, hogy sok mindent megtett értem. Ugyanakkor én abban a hitben éltem, hogy ha akarják a testem, ha végre felfigyeltek rám, akkor végre vagyok valaki. Ezt a vágyott állapotot pedig úgy tudom fenntartani, ha oda is adom magam.
Nem attól vagyok valaki, ha egy hímnemű megkíván. A legtöbb kamasz fiú annyira kanos, hogy ha más nincs, egy pitét is meghágna. Ezzel nem őket akarom leírni, egyszerűen ennyire túlteng bennük a tesztoszteron, így működik a testük. Azaz, ha engem megkívánnak, az sok esetben nem azt jelenti, hogy annyira különleges vagyok, hanem csupán azt, hogy nő vagyok.
Csak nemrég hallottam ezt a gondolatmenetet egy TikTok videóban. Bárcsak elmondta volna ezt valaki a 17 éves Lilinek is! Alapból értékes vagyok, nem csak akkor, ha tetszem, vagy ha megpróbálok megfelelni mások elvárásainak. Aki nem fogad el önmagamnak, rajta érdemes túllépni. Akkor még nem mertem. Végre örültem, hogy valakinek kellek! Nem hittem, hogy lehet ennél jobb is. Bárcsak valaki elmondta volna, hogy dehogynem! Hogy nagyon is jó vagyok, csak a körülöttem levő srácok még éretlenek. Ez viszont változni fog! Ráadásul, ha leállok valakivel, aki nem elég jó (például nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, és nem támogat abban, amerre tartani szeretnék), akkor azzal elzárom magam elől a lehetőségét egy sokkal jobb elől! Persze szuper, ha megkívánnak és a szex maga is csodálatos dolog, de önmagában az, hogy valaki le akar velem feküdni, még nem elég.
Kell vagy sem?
Azt hittem, ha nem adom meg a páromnak a kielégülést, akkor kegyetlen szenvedést okozok neki. Ehhez hozzájárult az a tévhit is, hogy ha már egyszer párban vagyunk, akkor nekem kell eljuttatnom őt a csúcsra.
A helyzet az, hogy még egyetlen férfi sem halt bele az orgazmus hiányába, pláne nem egy-két héten belül. Lehet, hogy ideges volt, csalódott, frusztrált vagy értéktelennek érezte magát, de ez már mind az ő története. Nem én okozok neki szomorúságot, hanem magától hiszi például azt, ha egy nő nem akar vele lefeküdni, akkor nem elég kívánatos, nem elég férfi. Ezeket nem én mondom neki, hanem ő gondolja mögé, miközben én könnyen lehet, hogy teljesen másban vagyok. Például abban, hogy a kétségbeesettsége miatt úgy érzem, nem figyel oda rám eléggé, emiatt nem érzem magam biztonságban, és így nem is tudom megkívánni vele a szexet.
Ér nemet mondani a szexre
Sőt! Ha olyan rossz neki, ha úgy feszít a heréje, akkor egyszerűen kielégítheti magát, ahogy egyébként is meg szokta tenni, amikor nem vagyunk együtt. Megteheti ezt akár előttem is, ha nyitott vagyok rá (nálunk ez akkor fel sem merült!), vagy elvonulva, akár titokban is. Nem feltétlenül kellek ahhoz, hogy ő könnyítsen magán. Persze, úgy jobb, azt elhiszem. De nem vagyok szörnyeteg, ha nem teszem meg.
Ez is egy olyan gondolat, aminek a nem ismerete miatt 30 éves korom felett is sokszor belementem a szexbe, még akkor is, amikor én amúgy legszívesebben aludtam volna, és akkor is, amikor a testem szeretett volna bezárkózni, és nem érintve lenni. Megtettem, mert azt hittem, a távolságtartásommal bántom a szerelmemet. Mára már tudom, hogy ha távolságot akarok tartani, annak oka van. Ezt pedig fontos tiszteletben tartanom, hiszen csak így tud jól és egyenrangúan működni a kapcsolatunk. Attól még, hogy ő erre vágyik, nem kell lefeküdnöm vele, mint ahogy neki sem kell eljönnie velem színházba, ha nem akar. A szex csak akkor lesz jó, ha mindketten teljes szívvel és testtel akarjuk azt. Ha pedig nem így van, jobb elhalasztani egy másik időpontra.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
