Egy ideális világban nem férfiatlan, ha egy férfi nemet mond a szexre
A legtöbb ember fejében alapvetés, hogy a férfiak mindig kívánják a szexet. A legmeglepőbb az, hogy még olyantól is hallottam ezt, aki egyébként pont nagyon nem így van vele, de bele sem gondolt, hogy mennyire nem állja meg a helyét ez az állítás még a saját életében sem. Elmesélem, miért baj az, hogy megszokásból puffogtatjuk ezeket a frázisokat.
Ezeket láttad már?
Tény, hogy a férfiak nagyobb arányban tudják élvezni a szexet, könnyebben jutnak el az orgazmusig, és többször kívánják meg a női testet, mint mi, nők az övéket. Ezt sok-sok statisztikával alá lehetne támasztani. Az viszont már egyáltalán nem igaz, hogy minden férfi imádja a szexet, és bármikor készen állna egy menetre. Pedig a legtöbben ezt feltételezzük róluk, és aki erre épít, az kudarcra van ítélve! A férfiak részéről hatalmas teljesítmény-elvárást szül ez a feltételezés – a kultúránk a férfiasság fokmérőjének tartja azt, milyen gyakran áll készen egy férfi a szexre, és milyen eredményességgel tud ehhez női partnert találni. Azaz, aki ritkán juttat el az ágyig egy nőt, az nem is nem férfi. Holott egyáltalán nem ettől lesz vonzó és elismert a nők által.
A másik oldalról nézve: amikor mi, nők is elhisszük ezt az állítást, ijesztő lehet azt látni, hogy a párunk épp nem kíván minket. „Valami baj van a kapcsolatunkkal? Van valami, amit nem jól csinálok? Nem vagyok elég vonzó? Már nem szeret? Viszonya van?” – hangzik el hirtelen az a sok kérdés bennünk Azaz: ha a férfi nem vágyik állandóan a huncutkodásra, akkor az ő férfiassága és az én nőiességem is egyből megkérdőjeleződik. Mindeközben lehet, hogy összességében csak az történt, hogy épp nem kívánta a szexet. Nem minket, nem az együttlétet, hanem ezt a tevékenységet.
Nem akarnak mindig szexet, és ezzel nincs semmi gond
Van olyan férfi, aki fáradt. Olyan is, aki épp dolgozna vagy tanulna, esetleg sorozatot nézne. Szerintem fantasztikus, ha a kedvesemnek egyéb szenvedélyei is vannak, és léteznek más fontos dolgok is az életében, mint a szeretkezés. Ha ez lenne az élete egyetlen értelme, az elég komoly elvárásokat szülne velem szemben is. Ebben az esetben, ha jót akarnék neki, nekem is mindig készen kellene állnom rá.
Én például az első párom mellett szocializálódtam szexuálisan - nagyon fiatalok voltunk, és ő igen aktív az ágyban. Az akkori, 18 éves srácra talán nem lett volna túlzás azt mondani, hogy bármikor készen állt volna egy menetre, bár, ha jobban belegondolok, amikor például a történelem érettségire készült, akkor valószínűleg idegesítette volna, ha el akarom csábítani a tanulástól, mert fontos volt számára a vizsga. Azaz még rá se volt igaz, hogy csak ezt akarta volna csinálni. Persze nem csak tanulásból állt az élete, és amikor kettesben tudtunk lenni, az idő nagy részét az ágyban szerette volna tölteni - velem. Csakhogy amikor ellenálltam, drámázni kezdett: előadta, hogy ha nem elégülhet ki, az borzasztó kínokat okoz neki. Hisztizett, én pedig sajnos olyan karakter vagyok, aki nehezen tudja elviselni, ha a másikat szenvedni látja, ezért többnyire megadtam neki azt, amire vágyott.
A legtöbben azt tanulják, hogy a nő dolga kielégíteni a férfit
Ezt az üzenetet nagyjából a kőkorszak óta cipeljük, ami valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag generációról generációra száll. Ennek következtében pedig én jókislányként akkor is kielégítettem az exem, amikor egyáltalán nem vágytam a szexre. Mint mondtam, abban a kapcsolatban szocializálódtam, így azt tanultam, hogy akkor is meg kell adni a férfinak a gyönyört, amikor egyetlen porcikám se kívánja – különben baj lesz. A testem pedig arra állt be, hogy a szex nem a gyönyörről és a vágyról szól – vagyis a részemről nem –, csakis a férfiéról. Ráadásul, mivel én is felültem rá, hogy a férfiak egyfolytában szexre vágynak, óriási nyomás keletkezett bennem, hogy minél többször készen kell állnom a hancúrozásra, különben szenvedni fog. Miattam.
Nézz a dolgok mögé!
„De hát melyik férfi ne örülne, ha szexelni akarnának vele?” – kérdezte korábban egy kliensem, és én alaposan rácsodálkoztam, hiszen épp ő volt az, aki azért jött az önismereti csoportomba, mert nehezen kívánja a szexet. Még benne sem merült fel, hogy nem minden férfi örül automatikusan a szexuális közeledésnek.
Olyan is van, aki hűségben szeretne élni a párjával, és amikor valaki „rosszra csábítja”, az kifejezetten rosszul esik neki. Most akkor ő sem férfi, mert hűséges szeretne lenni? Abszolút lehetséges az is, hogy ilyen esetben nem kell megerőltetnie magát, mert ő valóban nem kíván meg más nőket, csak a párját. Ő tetszik neki és kész. Nem egy ösztön-állat, aki minden nőre beindul.
Az sem ritka, hogy valaki nem is akarna erotikus töltetű dolgokat csinálni. Ahogy már említettem, lehet, hogy egyszerűen mással szeretne foglalkozni, de az is előfordulhat, hogy lelki okokból nem. Akit korábban csúnyán megaláztak a szexualitása kapcsán, akinek visszaéltek a testévél (igen, férfiakat is ér szexuális abúzus), aki szorong a teste miatt (a pornófilmek nem könnyítik meg a férfiak helyzetét ezen a téren sem!), azok érthető módon nehezen kívánják meg a szexet. Amikor azt feltételezzük, hogy a férfiak minden esetben vágyják a közösülést, ennek a lelki vonulatnak a jogosságát is megvonjuk tőlük. Sokszor kritizáljuk őket azért, mert nem szeretnek lelkizni, közben meg ennek a tévhitnek a fenntartása által is azt tápláljuk, hogy akkor érezzék magukat férfinak, amikor az érzelmi hátteret ignorálva felizgulnak bármelyik nőre bármikor. Egy ideálisabb és elfogadóbb – meg persze ennél őszintébb - világban szerintem több az érző férfi és több a lelkiség is. Egy ilyen új jövő megteremtéséhez az ilyen sztereotípiák elengedésével is hozzá tudunk járulni.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is!
