Már a csókból lehet tudni, milyen lesz a másik az ágyban?
Tévhit, ha egy kapcsolat elején nem jó a szex, akkor az nem lehet egy jó kapcsolat? Mert sima lehet, hogy nagyon tetszett, összejöttünk, de aztán az első egy-két alkalom kész katasztrófa volt az ágyban. Mi ilyenkor a teendő? Kuka, vagy még menthető a helyzet?
Ezeket láttad már?
Talán már te is hallottad egy barátnődet fellengzősen magyarázni, hogy „Ha egy kapcsolat elején nem jó a szex, akkor az már később se lesz jobb. Azon jobb továbblépni.”. Rosszabb esetben egy exedtől hallottad ugyanezt, ami mélyen elbizonytalanított abban, hogy elég jó vagy-e. Pedig a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű.
Tényleg olyan sokat árul el a másikról a csók?
Előttem van az a jelenet a P.S. I love you című filmből, amikor Lisa Kudrow tesztelgeti a férfiakat: nem vesztegeti az idejét, egyből lesmárolja, majd csak a csók minőségétől függően kezd el beszélgetni velük. Sokakat hallottam szilárdan állítani, hogy a csók elárulja, milyen lesz az illető az ágyban. Biztos van, amikor egybeesik, de én például a kedvenc partnereimmel (akikkel a legjobb volt a szex) a csókot kimondottan nem élveztem. Nem tudták úgy használni az ajkaikat a számon, ahogy az nekem jó lett volna, de máshol nagyon is! Persze szomorú voltam, hogy így elmaradnak azok a fantasztikus csókcsaták, amiket úgy tudok élvezni, de sok más minőségükkel kárpótoltak. Hiányzott a jó csók, de örülök, hogy velük lehettem.
Nem mindig indul jól, de lehet jó a vége!
Volt egy párom, akivel nagyon nehezen indult a kapcsolatunk. Úgy tűnt, egyáltalán nem fontos számára a csajozás. A hobbijai sokkal jobban érdekelték, mint hogy randit kérjen tőlem. Én viszont nagyon is szerettem volna randizni vele, így addig nyomultam, míg kapcsolat nem lett belőle.
Nagyon lassan indult az egész! Összejöttünk egy buliban, aztán heteket kellett várni az első és a második randira is. Hiába csókolóztunk már a parketten, az első hivatalos randevún csak órákkal később csókolt meg, egyetlen egyszer. Ennek megfelelően az ágyig is nagyon sokára jutottunk el: később, mint én szerettem volna. Az igazat megvallva akkorra én már jó sok szexuális traumán túl voltam, és a lelkemnek szuper volt, hogy nem kellett egyből lefeküdni vele. Csakhogy azt hittem, a kapcsolatoknak az a rendje, hogy már egyből az elején ágyba akarnak vinni, és ha nem így van, akkor valami baj van: vagy velem, vagy vele.
Az első együtt töltött éjszaka egy házibuliban történt. Külön szobát kaptunk, ahol kettesben aludhattunk. Bár tiszta luxus volt, hogy más bulikkal ellentétben itt nem hatodmagunkkal várhattuk meg a reggelt egy szoba szőnyegén pihenve, és ott feküdt mellettem a srác, akivel végre együtt voltunk, én mégis szörnyen éreztem magam. Kétségek között vergődve virrasztottam át az éjszakát: nem értettem, miért nem akar szexelni velem. Semmit nem csinált, csak átölelt, és elaludt, én pedig nem mertem megkérdezni, mi volt a baja.
Most már tudom: semmi. Egyszerűen csak nem volt egy olyan kanos férfi, aki bárkit bárhol megdugna. Nagyot buliztunk, ami után ő a pihenést akarta választani, és talán nem is akarta azt, hogy az első szexuális élményünk egy olyan lehangoló helyszínhez kötődjön, mint az a lepedő nélküli, üres ágy, és az idegen szoba, ahová bármikor benyithatnak. Nem volt neki ennyire sürgős, hogy legyen szex, ami tulajdonképpen fantasztikus.
Ezek alapján más lány rég leírta volna őt, hiszen nem volt teljesen rápörögve a szexre. Hozzáteszem, egy olyan lánnyal valószínűleg nem is lehetett volna jó kapcsolata, akinek nagyon fontos az erotika, mert nem volt valami magas a libidója. De nekem pont jó volt. Jó volt, hogy nem volt rajtam nyomás, hogy legyen szex, ugyanakkor, ha akartam (és megfelelő volt a helyszín és a helyzet), úgy emlékszem, mindig kapható volt rá. A kapcsolatot pedig annak ellenére, hogy nehezen indult, nagyon szerettem. Csodálatos éveket töltöttünk együtt.
„Amikor megismerkedtünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni.”
Egy kliensem, Zsuzsi azt mesélte el, hogy amikor igent mondott a férjének 20 évvel ezelőtt, igazából nem volt vele jó a szex, de végig azt hitte, saját magával van a baj. Attól félt, ő nem elég kívánatos, vagy túl nagy a libidója. Teltek az évek és ő belenyugodott ebbe. Elfogadta, hogy ez a nők sorsa, nem jut neki gyönyör. Egy nap azonban rádöbbent: nem akar így élni. Ekkor fordult hozzám, kezdte el követni az oktatóanyagaimat és ismerte fel, hogy igenis létezhet számára is jó szex.
Zsuzsi abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a párja is nyitott volt a tanulásra, és együtt kezdték feltérképezni a kurzusaimat, amiket a gyakorlatba is ültettek. Arra jöttek rá, hogy hiába neveltek már fel több gyereket, a szexről igazából alig tudtak valamit. Márpedig az, akinek alig vannak ismeretei és mellette tele van szorongással és szégyenérzettel a prűd neveltetése következtében, ő hogyan is lehetne jó partner? Érthető, hogy a párja nem tudta, hogyan kényeztethetné úgy a testét, hogy az Zsuzsinak is orgazmust hozzon.
Csak néhány hét kellett nekik, és megtáltosodtak. Elkezdtek kísérletezni és beszélgetni, és láss csodát: Zsuzsi elkezdett újra vágyni a férfira, mert végre jó volt, amit kapott az ágyban. Sőt, az első együtt átélt orgazmusok is megérkeztek. Nem a férfi volt tehetségtelen, csak rossz helyre született. Nem tudta, mit hogy csináljon, és nem is gondolta, hogy ezt lehetne tanulni. Abban a korban, amikor ő volt fiatal, még azt mondták neki, hogy a nők nem élvezik a szexet. Megkönnyebbült, amikor végre kiderült, hogy ez nem így van, és örömmel kényeztette a feleségét az újabb és újabb csúcsokig.
Az, ha valakivel „nem elég jó” az elején, még nem jelenti azt, hogy sosem lesz az
Millió példa van arra is, hogy évek múltán se javul a helyzet, de sok olyan történetet ismerek, ahol (többek között tanulás által) sikerült minőségi szexuális élményeket teremteniük az amúgy jó párkapcsolatba. Persze ahány eset, annyi féle, de sokszor a kérdés szerintem az egy olyan kapcsolat elején, ahol nem az igazi a szex, hogy nyitott-e a partner a változtatásra, a fejlődésre, a közös felfedezésre.
Elsőre még senki sem ismeri a másik testét, így ilyenkor nem tudhatjuk mi esik jól neki és hogy lehet nekünk jó együtt. Lehet, hogy mázlink van, és elsőre beletrafálunk, de a valószínűbb az, hogy egy tanulási folyamaton keresztül érünk össze igazán jó partnerekké. Az, aki leragad abban, hogy „magától jónak kéne lennie a szexnek”, és „ha nem az, akkor nem passzolunk egymáshoz”, talán jobban is teszi, ha marad is ennél az elméleténél, mert akkor valószínűleg rá igaz az, hogy nem nyitott a tanulásra, az új fajta partner felfedezésére és kiismerésére, így pedig tényleg nem lehet jó a szex később sem.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
