Mi az a bosszúpornó, és hogyan kerüld el, hogy veled is megtörténjen?
Ha a párod azt találná mondani, küldj egy meztelen képet magadról, vagy hogy szexi lenne, ha kamerával rögzítenétek legintimebb pillanataitokat, a legjobb, ha egyszerűen nemet mondasz. Ha szeret, egy percig sem fog tovább győzködni, te viszont adott esetben súlyos következményektől kíméled meg magad.
Ezeket láttad már?
Napjaink alapvető tapasztalata, hogy rengeteg olyan kép vagy felvétel készül rólunk, amely kompromittáló, kellemetlen vagy egyszerűen csak úgy jelenik meg a közösségi médiában, hogy nem adtunk rá engedélyt. Hogy ez ciki legyen, ahhoz nem is kell meztelenre vetkőznünk a kamera előtt, elég az is, ha például vasárnap reggel a Facebookon szembesülünk a szombat éjszakánk feledni való részleteivel. Lassan persze megszokjuk már, hogy sosem vagyunk biztonságban, ugyanakkor még mindig nem vagyunk elég elővigyázatosak – erre pedig a bosszúpornó egyre gyakoribb előfordulása a bizonyíték.
Mi az a bosszúpornó?
A bosszúpornó a XXI. század bosszúja, amely az okostelefonok széleskörű elterjedésével hódított magának teret az interneten a 2010-es években. Arról a jelenségről van szó, amikor szakítás után az egyik fél a másik beleegyezése nélkül, bosszúból tölt fel volt partneréről intim tartalmakat – meztelen képeket vagy szexvideót – erre szakosodott weboldalakra vagy a közösségi média felületeire. A zaklatás két formája találkozik benne: a párkapcsolaton belüli bántalmazás és az internetes. Így az áldozatnak egy egészen komplex problémacsomaggal kell megküzdenie: ki kell lépnie egy bántalmazó kapcsolatból, és szembe kell néznie a nyilvános megszégyenítéssel is.
Áldozatok és elkövetők
A bosszúpornó célja elsősorban az expartner megalázása a szakítás után, amit az esetek nagy többségében egy zsarolási folyamat előz meg: az elhagyott fél úgy próbálja visszaszerezni a másikat, hogy kilátásba helyezi a nála lévő felvételek nyilvánosságra hozását. A közösségi médián kívül ehhez erre szakosodott oldalak is terepet biztosítanak számára. Hunter Moore 2010-ben tette széles körben ismertté a bosszúpornó fogalmát, amikor létrehozta az első ilyen szájtot, az IsAnyoneUp.com-ot. A másik leghíresebb bosszúpornó oldal Kevin Bollaert nevéhez kötődött, ez volt a UGotPosted.com. Bollaert valójában két weboldalt működtetett: az egyikre lehetett a megszégyenítő képeket és videókat feltölteni, a másikon pedig az áldozatok fizethettek azért, hogy a feltöltött tartalmak lekerüljenek az előbbiről. Moore hét, Bollaert tizennyolc év börtönbüntetést kapott, de egyikük sem az oldal működtetéséért, hanem személyes adatokkal való visszaélés miatt (az áldozatok neve, címe és telefonszáma is gyakran szerepelt a feltöltött anyagok mellett), valamint zsarolás és felbujtás miatt. Ebből világosan látszik, hogy a törvényi szabályozások rendkívül lassan reagálnak az interneten kialakuló új jelenségekre, és ez egyszersmind a bosszúpornó egyik legnagyobb veszélye is.
Fontos kimondani: az áldozatok túlnyomó többsége fiatal nő. Ennek okát alapvetően a pornóipar jellegében érdemes keresnünk, amely a női testet sokkal inkább tekinti kihasználható, megalázható tárgynak, mint a férfiak testét. A társadalom is másképp ítéli meg a két nemet: férfiaknak kevésbé ciki egy szexvideóban szerepelni, mint a nőknek, ők ugyanis nem kapják meg a „ribanc” címkét. Ráadásul a pornófilmek nézői is túlnyomórészt férfiak. A képekhez és videókhoz mellékelt személyes adatok alapján az áldozatot egyszerűen elérhetik az internetes zaklatók, a zaklatás pedig évekig is elhúzódhat, mert még ha sikerül is egy oldalt bezáratni vagy a feltöltött személyes tartalmakat töröltetni onnan, előfordulhat, hogy a következő héten egy másik webhelyen bukkan fel ugyanaz. A netes megaláztatás hosszú távú hatást gyakorol az áldozatokra: sérül a biztonságérzetük, az önbizalmuk, depressziósak lesznek, gyakran állásuk is veszélybe kerül. Nagy részük ennek ellenére sem jelentkezik a rendőrségen, és ha mégis, akkor nagyon megalázó procedúra veszi kezdetét, hiszen az intim tartalom az eljárásban bizonyítékká válik, s így még több ember szerez tudomást a létezéséről.
Ahol nem segít az igazságszolgáltatás
Hogy a bosszúpornó hogyan képes derékba törni emberek életét és karrierjét, arra Amerikától Magyarországig találunk példákat. Az egyik ilyen egy New York-i iskola igazgatónőjével esett meg. Annie Seifullah 2013-ban szakított bántalmazó pasijával, aki bosszúból ellopott a nőtől pár intim képet, majd feltöltötte azokat az oktatási minisztérium laptopjára. Pár nap múlva a fotók az egész világon elérhetők lettek, a New York Post is publikálta őket. Az ex nem elégedett meg a fotók által kiváltott botránnyal, még hazug szövegeket is mellékelt a képekhez, amelyek szerint Annie többször lefeküdt az iskolába járó diákok szüleivel, sőt egy diákkal is. A botrány után azonnal nyomozás indult, amely rövid időn belül kiderítette, hogy a nő bántalmazó kapcsolatának áldozata, az ellene felhozott vádak rágalmak, a fotók pedig lopottak. Annie 2016-ban kivett egy év egészségügyi szabadságot, az eset után poszttraumás stressz szindrómával kezelték, majd mikor vissza akart menni a munkahelyére, újra falakba ütközött.
A legfőbb érv az volt ellene, hogy rossz és nevetséges színben tüntette fel az iskolát a nyilvánosság előtt, és hogy nem sikerült megvédenie az oktatási minisztérium laptopját bosszúálló exétől. Ekkor visszaminősítették igazgatóból tanárrá, de így sem kapott munkát. Annie a New Yorki-i igazságszolgáltatástól gyakorlatilag semmiféle védelmet nem kapott, viszont végigment egy nagyon megalázó eljáráson, ahol újra és újra előkerültek intim képei, és az ügyészek részletező leírásokat készítettek közben arról, mi látható ezeken a fotókon. New York ugyanis egy a tíz állam közül, amely a beleegyezés nélküli pornográf tartalmak nyilvánosságra hozását nem tartja bűncselekménynek: a törvények szerint sem a Google-nek, sem a New York Postnak nem kötelessége eltüntetni a róla készült képeket a felületeiről.
Nem kell Amerikáig szaladnunk, hogy tankönyvi példát találjunk a bosszúpornóra – a jelenség ugyanis hazánkban is elég elterjedt. Zsilák Szilvia márciusban megjelent cikke az abcug.hu oldalon rendkívül részletesen mutatja be egy magyar nő történetét, aki a bosszúpornó áldozatává vált. Blanka – mivel zaklatója egyik munkatársa volt – közben az állását is elvesztette, munkatársai utólag exbarátjának adtak igazat. A férfi eleinte zsarolta őt az intim felvételekkel, mire a nő úgy döntött, hogy a rendőrség segítségét kéri. A hatóságok nem vették komolyan az ügyet, ezért mikor a képek valóban nyilvánosak lettek – Blanka összes munkatársának e-mail fiókjában landoltak – a nő egy nyomozó barátjához fordult, akinek segítségével a bíróságra került az ügy. A bírósági ügy még mindig nem jutott el a tárgyalásig, ám a zaklató valószínűleg nem kap majd komolyan vehető büntetést a tettéért. Blankának ellenben teljesen felforgatta az életét a történet: miután kirúgták a munkahelyéről, úgy döntött, külföldre költözik.
A két felvázolt esetből láthatjuk, hogy az áldozatok jogilag szinte teljesen védtelenek a bántalmazás e formájával szemben. Ezért nagyjából egyetlen megoldás van arra, ha el akarjuk kerülni, hogy a bosszúpornó elszenvedői legyünk: nemet kell mondanunk a szexuális tartalmú fotókra és videókra. Persze vannak helyzetek, amikor ez jó ötletnek tűnhet, ám a párkapcsolat alatt az ember ritkán látja tisztán, hogy a szakítás vagy a féltékenység milyen hatással lehet partnerére. Halász Sári, a téma szakértője, aki egyéni tanácsadóként foglalkozik szexuális erőszak áldozataival, és tart fiataloknak szexuális felvilágosítást, rendkívül találóan így fogalmaz az abcug.hu bosszúpornóról szóló cikkében: „nincs az a szerelem és nincs az a bizalom, amibe belefér az, hogy ilyen hatalmat adj a másik ember kezébe”.
