„Ez nem egy leszbikus szexparti, nem azért vagyunk itt, hogy egymással szexeljünk, hanem azért, hogy más nők társaságában magunkról tanuljunk”
Befejezem az utolsó simításokat, és mire az első résztvevő felcsönget, már csak azt a kevés ruhát kell gyorsan ledobnom, ami rajtam van. Előző este óta fűtök, nagyon meleg van, hogy egyikünk se fázzon. Mindennel kényelmesen és időben megvagyok, és bár az utolsó egy-két nap sűrű volt, valójában hetek, hónapok óta – vagy talán mindig - erre készültem. Izgatott vagyok, de nem félek.
Ezeket láttad már?
Teljesen biztos vagyok abban, amit csinálok, mint mindig a Bodysex-szel kapcsolatban, mióta először olvastam róla. Megfordult velem a világ, amikor Betty Dodsonról és workshopjairól hallottam, ahol nők két napig meztelenül töltik az időt, megnézik egymás nemi szervét és együtt maszturbálnak.
Itt volt ez az elképesztően bátor nő, és azt mondta: megérintheted, megnézheted és élvezheted a saját testedet, és mindezt nem kell titokban tenned. Brené Brown úgy fogalmaz: a szégyen megsemmisül, amint a történeteket biztonságos helyen elmeséljük. És a Bodysex workshop ilyen hely, mégpedig a vidámabb fajtából. Életigenlő, empatikus, támogató, radikális.
Két nap a melegben
Örömmel köszöntöm az érkezőket, lekerülnek a ruhák, és lassan mind elhelyezkedünk a helyünkön, pucéran ücsörögve a meleg szobában. Egy Bodysex workshopon részt venni nagy és bátor lépés, amihez mindegyikünknek van elég motivációja. Meztelenségünkkel osztozunk sebezhetőségünkben, jól bánunk magunkkal és egymással is. Ez nem egy leszbikus szexparti; nem azért vagyunk itt, hogy egymással szexeljünk, hanem azért, hogy más nők társaságában magunkról tanuljunk és önmagunkhoz kapcsolódjunk.
Bizalmat építeni
Megosztókörrel kezdünk, saját testünkkel és orgazmusunkkal kapcsolatos érzéseinkről mesélünk egymásnak. Bár ez már a többedik workshop, amit tartok és pár olyan is volt, amin résztvevőként voltam jelen, váratlanul megérint a résztvevők történeteit hallgatni a szexszel, gyönyörrel kapcsolatos szégyenről.
Emlékeztet a saját utamra, és bár teljesen átérzem, amit mondanak, egy cseppet sem aggódom, mert tudom, hogy ez a hétvége olyan, mint egy bensőséges és vidám ünnep, ami maga a gyógyulás: egy biztonságos körben megosztani a gondolatainkat, látványunkat, tudásunkat, gyönyörünket egymással. Ezen a hétvégén újratanulhatunk mindent, ami valaha a környezetünkből belénk szivárgott a szexualitással kapcsolatban. Tiszta lappal indulva, úgy formálhatjuk ezzel kapcsolatos elképzeléseinket, ahogy mi akarjuk – ezúttal akár a saját javunkra is.
Gyakorlás közösségben
A második fontos lépés, hogy megismerkedünk a női gyönyör anatómiájával, a vulva-stílusokkal és a női szexualitás működésével. A rajzok és fényképek után saját nemi szervünket is jól szemügyre vesszük úgy, hogy mások ott vannak körülöttünk. Nemhogy másét, sokszor még magunkét sem nézegetjük gyakran. Még csak egy pár órája vagyunk együtt, szinte semmit sem tudunk a többi jelenlévőről, és máris többet láttunk egymásból és több rejtegetett gondolatunkat osztottuk meg, mint valaha barátnőinkkel.
Ami összeköt minket, az a saját gyönyörünkért való elhivatottság – és ez a szándékunk elég erős ahhoz, hogy lépésről-lépésre végig haladjunk a hétvégéhez vezető úton és az előttünk álló két napon. Megérintjük majd magunkat, kipróbálunk szexjátékokat, megtanuljuk Betty Dodson Rock and Roll orgazmustechnikáját, inspirációt nyerünk egymás mozdulataiból. Megadjuk magunknak azt az időt, amit a hétköznapokban magunkra ritkán szánunk, és úgy, hogy mások is jelen vannak a szobában, gyönyört szerzünk magunknak.
Ha van is bennünk némi félelem, lassan megtapasztaljuk, hogy gondolkodhatunk a szexről, a gyönyörről, a testünkről másként is, mint ahogy felnőttünk. Lehetünk kíváncsiak, tehetünk fel kérdéseket, megnézhetjük magunkat és láthatunk másokat is.
Radikális önszeretet
Megérinteni magunkat mások jelenlétében, megérezni, kikísérletezni, elmondani és megmutatni egy körben, hogy mi az, ami nekünk jól esik, kipróbálni szexjátékokat és mozdulatokat olyan természetesen, mintha csak egy jógaórán lennénk hajmeresztő dolognak tűnhet, és mégis a világ legtermészetesebb dolga, ha egyszer eljutunk oda, hogy feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy belakjuk és a saját javunkra, kíváncsian és törődéssel használjuk a testünket.
Ha egyszer megértjük és a testünkben-lelkünkben átéljük, hogy a gyönyörünk és szexualitásunk a miénk és értünk létezik, a korlátozó gondolatok és a bűntudat elpárolog, és nehéz úgy látni magunkat, mint azelőtt.
A gyakorlatban tanulni a szexet
A Bodysexet megalkotó Betty Dodson úgy mondta, ez olyan, mint a szexualitás óvodája – itt elölről kezdhetjük, és új alapokra helyezhetjük a kapcsolatunkat a szexszel, a gyönyörrel és a testünkkel.
Hogyan alakult volna, ha senki nem mondja, hogy magunkat megérinteni bűn? Hogyan alakult volna, ha fiatal lányként helytálló információkat kapunk a női test működéséről és a női gyönyörről? Hogyan alakult volna, ha úgy növünk fel, hogy nem a pornó hamis világának mintája jelenti a szex színvonalát? Nem tudhatjuk. De egy ilyen workshop olyan, mint egy újraindítás – így is lehetett volna, és mostantól így is lehet. Szégyen nélkül, arra figyelve, ami nekünk jó, természetesen, nevetve, beszélgetve és kísérletezve.
Azzal, hogy látunk másokat, ahogyan megérintik magukat, engedélyt kapunk, hogy ezt mi is bűntudat nélkül megtegyük. Azzal, hogy hallunk másokat, ahogy gyönyört élnek át megnyílik egy kapu bennünk arra, hogy mi is szexuálisak legyünk, ahogy egyébként minden élő ember az.
Az, hogy megszabadulunk a saját szégyenünktől, nem azt jelenti, hogy ezután válogatás nélkül mindenkivel és minden helyzetben szexuálisak leszünk, vagy hogy annak kell lennünk – sokkal inkább azt, hogy jobban érzékeljük és érezzük a testünket és jobban kapcsolódunk hozzá. Mi döntünk arról a saját szabályaink szerint, hogy hogyan, mikor és kivel osztjuk meg azt, úgy, hogy az nekünk is gyönyörteli legyen. Útvonalat találunk a saját gyönyörünkhöz, ami ezután nem esetleges vendég lesz, hanem a mindennapjaink része és táplálója.
