„A nemi szervről lehet beszélni méltóságot megőrizve, normál hangerőn is” - És ezért fontos, hogy beszéljünk is
Sokan azt hiszik, nekem ez mindig is ment, pedig pont ellenkezőleg voltam vele. Én ugyanúgy megsínylettem azt, hogy nem volt kinek feltegyem a kérdéseimet, amiket a téma tabu jellege miatt még magam előtt is titkoltam.
Ezeket láttad már?
Erről nem beszélni kell, hanem csinálni! – kapom sokszor a nem éppen építő jellegű kommenteket a Facebookon. Persze én tudom, hogy a kedves felhasználónak egyáltalán nincs igaza. Az, aki nem beszél a szexről, nem csak értékes tudástól esik el, de rengeteg szégyenérzetet is felhalmoz magában.
Rengetegen hálálkodnak nekem azért, hogy végre valaki nyíltan és őszintén beszél erről a tabutémáról, ami szinte mindenki életének fontos eleme - vagy azért, mert imádja csinálni, vagy azért, mert komoly konfliktusforrást jelent a hiánya. A videóim és cikkeim kapcsán rengetegen köszönik meg, hogy végre valaki kimondja azt, amit ők is éreznek, és végre nem érzik annyira egyedül magukat. Mellette persze örülnek annak is, hogy végre választ kapnak a kérdéseikre.
Senki sem beszélt velem erről!
A többség nem is sejti, hogy nekem épp ugyanúgy nem volt kivel beszélnem a szexről, mint nekik. A saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyi jót hozhat az életembe, ha végre van kivel megosztani az érzéseimet és élményeimet – ezért is vált a küldetésemmé, hogy nyíltan osszak meg minőségi információt a témáról.
Az én életemben ugyanúgy hiányzott a szexuális felvilágosítás, mint a legtöbb magyaréból. Az első emlékem az, hogy egy barátnőm valahogy 8 éves korom körül ezzel a kérdéssel fogadott: „Tudtad, hogy a dugás csúnya szó?”. Röviddel később át is éltem az első szexuális élményem, amit egy felnőtt követett el rajtam. Nem tudtam, hogy ilyen megtörténhet, és azt sem, hogy az ilyesmire nyugodtan mondhatok nemet, és sikíthatok segítségért. Senki sem tanította meg nekem a bugyiszabályt, hogy oda csak az nyúlhat, akinek én megengedem. Ha nem lett volna tabu a téma, lehet, megelőzhető lett volna ez az eset, vagy legalább korábban elkezdődhetett volna a gyógyulásom ebből a traumából. Sőt, talán még az elkövető se választotta volna ezt az utat, ha nem egy ilyen szexuálisan frusztrált és alultájékozott világban élünk. Mindig is azt feltételeztem, hogy ennek a férfinak fogalma sem volt arról, hogy valójában mennyire rosszat tesz velem.
A következő pont az, hogy vihogva olvastuk kiskamaszként az egyik magazin Szerelem, szex, gyengédség rovatát, és borzasztó cikinek tartottuk azokat, akik beküldték a nevetséges kérdéseket. Mit tanultam ebből? Hogy aki a szexről kérdez, azt kinevetik, valamint hogy jó kérdés nem létezik, és a nem tudás egyenlő a lúzerséggel. Márpedig mégis honnan tudhattunk volna bármit is a témáról?
Aztán jött az első fiúm, aki viszont valahonnan tudta, mit szeretne kipróbálni velem. Voltak vágyai és a tettek mezejére is lépett, nekem azonban fogalmam sem volt róla, ez hogyan lehetne jó számomra. Merthogy én se nem kívántam, se nem élveztem, de megtettem, mert nem akartam elveszíteni őt.
A szexről nem illik beszélni, igaz?
Hosszú éveket éltem le úgy, hogy csak csináltam, de senkit nem hallottam beszélni róla azon túl, hogy ki az, aki már elveszítette a szüzességét, vagy kinek ki volt meg. Arról, hogyan érdemes ezt csinálni, hogy jó is legyen, kinek milyen technika vált be, vagy hogyan lehet valakit elcsábítani, esetleg igazán nagy élményekben részesíteni - mélyen hallgattunk, hiszen erről ugyebár nem illik beszélni.
A káromkodások nagy része szexuális kifejezésekhez kötődik. Ebből pedig már könnyű levonni azt a következtetést, hogy a szexről beszélni sem szép dolog dolog, mert nem is tudjuk megtenni csúnya szavak használata nélkül. Ha pedig latin szavakat használnánk, azzal meg orvosi hangulatot teremtenénk, amit a betegségekkel asszociálunk. Ezek egyike sem tesz túl jót a gyönyörnek.
Huszonévesen jött el az első alkalom
…amikor végre először beszélgetett velem valaki a szexről. Egy több órás lelkizés során egy barátnőm elpanaszolta nekem, hogy amikor a párjával szeretkeznek, neki hiányzik az, hogy a csiklóját is ingereljék, de ő maga egyszerűen nem meri megtenni azt. Valamiért nagyon szégyelli magát közben.
Életem egyik legmeghatározóbb beszélgetése volt ez. Teljesen elképedtem, amit a lehető legpozitívabb értelemben értek. Mindig is imádtam lelkizni, de fel sem merült bennem, hogy ilyen problémái is lehetnek valakinek. Mindemellett szerintem a csikló létezéséről se igazán tudtam (mert ugye ezt sem tanították), az meg pláne nem merült fel bennem, hogy azt én magam is simogathatnám, ha azt szeretném, hogy igazán élvezzem a behatolást. Bár egyikünk sem tudta a megoldást a problémájára, mindkettőnknek sokat segített ez a beszélgetés. Hiszem, hogy azáltal, hogy kimondta ezeket, egy nagy adag szégyenérzettől szabadult meg, engem pedig elindított a mostani hivatásom felé.
Kiderült, hogy vannak emberek, akiknek nem tabu a szexről való diskurzus
Nem a pornósokról beszélek, hanem olyan tiszteletreméltó szakemberekről, akik valóban hasznos információkat adnak át a szexről, méghozzá nem csak a veszélyeiről, hanem annak élvezetéről is! Természetesen azt tudtam, hogy mennyi féle bajom lehet, ha nem védekezek, csak azt nem, hogy mitől lesz ez gyönyörteli, és mit tegyek, ha nem az. A fenti barátnőmnek köszönhetően először Soma Mamagésa Tiszta szex című könyve került a kezembe, majd eljutottam egy előadásra is, ahol egy csodálatos nő beszélt a női nemi szervről, és annak szentségéről. Itt esett le újra az állam, hogy a méltóságot megőrizve, normál hangerőn is lehet beszélni erről a testrészről. Ezt követően el is döntöttem, hogy én soha többet nem halkítom le a hangom, ha a szexről, vagy az ahhoz kötődő szervekről beszélek, mert felismertem, mennyire fontos, hogy legyen nyílt diskurzus a témáról. Itt kezdődött minden.
Ezreket szabadítottam már fel a szégyenérzet alól
Lehet, ha tudtam is volna korábban beszélni a szexuális problémáimról, akkor sem tudták volna a barátaim, mit tegyek, hiszen nem szakemberek. Mégis megérte volna előbb belekezdeni, mert onnantól, hogy ez a barátnőm ajánlotta nekem Soma könyvét, elkezdtek kinyílni előttem a kapuk, és megérkeztek hozzám azok a módszerek, amik segítségével elkezdődhetett a gyógyulásom.
Azt is tudom, hogy már önmagában az, hogy kimondunk olyan dolgokat, amiket előtte senkivel sem mertünk megosztani, hatalmas megkönnyebbülést jelenthet. Tudom, mert számtalan önismereti csoportom során megtapasztaltam, hogy már attól, hogy végre meg tudtuk osztani ezeket egy empatikus közegben, a szégyen hirtelen köddé vált. Rájöttünk, hogy nem is vagyunk olyan elfuseráltak, és hogy amit érzünk, ami miatt izgulunk, vagy kételkedünk magunkban, azzal mások is pont így vannak. Ettől pedig hirtelen megérkezett az életünkbe a saját „bűneink” feletti megbocsátás. Így pedig már sokkal könnyebb felszabadultan élvezni a szexet, hogy nem ítéljük meg úgy magunkat. Ezért van az, hogy beszélni is kell róla, nem csak csinálni. Ezért lett az a küldetésem, hogy nyíltan tárgyaljam a témát.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
