„Bocsi drágám, most nem áll fel. Próbáljuk meg holnap, jó?” - A szex halála az, ha nem beszélsz róla
Az, aki nem beszél a párjával a szexről, vagy nem teszi fel az ide vágó kérdéseit a megfelelő szakembernek (vagy legalább a Google-nek), rengeteg tudástól, ezáltal pedig sok-sok gyönyörtől fosztja meg magát.
Ezeket láttad már?
Hányszor megkaptam már kommentben, hogy „a szexről nem beszélni kell, hanem csinálni”. Ismerős? Amellett, hogy rettentő lekicsinylő ez a megjegyzés, sok szempontból káros is. Aki ezt mondja, egyben azt is sugallja: „ő aztán mindent tud már a témáról, ő a legjobb az ágyban”. A világért sem akarom kétségbe vonni ennek az igazságtartalmát, mert nem ismerem a képességeit, de gyanítom, az, aki ilyen magas lóról beszél, akinek meggyőződése, hogy mindenkinél jobban tudja a tutit, valószínűleg kevésbé empatikus és alázatos az ágyban. Feltételezem, ő az a típus, aki teljesen biztos abban, hogy még a párjánál is jobban tudja, mi a jó a másiknak.
Ezzel a hozzáállással nem lehet hatékonyan kommunikálni a partnereddel
Szerintem az igazán jó szexben van kommunikáció. Lehet, hogy közben nem szeret valaki megszólalni, de attól még lehet kommunikálni máshogy is: akár egy sóhajjal, vagy egy kézmozdulattal. Még jobban jár viszont az, aki kérdez, megoszt, irányít! Ha az aktus alatt nem esne jól ezeket megfogalmazni, akkor az ágyon kívül, egy semleges pillanatban is megteheted. És ha már kérdések, leírok párat, amin keresztül könnyű megérteni, mennyit tud segíteni egy ilyen diskurzus:
- „Melyik jobb érzés, amit most csináltam, vagy ha erősebben próbálom?”
- „Hol a legjobb?”
- „Lehetne, hogy ma kicsit lustább leszek az ágyban? Olyan kimerült vagyok.”
- „Még nem érzem, hogy igazán felizgultam volna, de nagyon szeretnék szeretkezni veled. Megtennéd, hogy egy kicsit csókolgatod a melleimet? Az segíteni szokott!”
- „Hogy érintett téged, hogy tegnap végül nem állt fel nekem?”
- „Mit játsszunk ma? Rendőröset, vagy legyek megint én a főnököd?”
Csodálatos dolog, ha egy pár szavak nélkül is érti, mit akar a másik, de biztosabbra mehetsz, ha inkább rákérdezel arra, amiben egy kicsit is bizonytalan vagy.
Aki nem beszél róla, lehet, hogy fél
Ez pedig normális. A világ nagy része azon van, hogy azt táplálja belénk: a szexhez mindenkinek értenie kell. Aki kérdez, az elismeri, hogy valamit nem tud, ami egyenlő a világvégével, mert kiderül, „mekkora csődtömeg”. Ez persze egyáltalán nem igaz: attól még, ha például új partnerem lenne, és nem lennék benne biztos, hogy ő az erősebb markolást, vagy a finomabb cirógatást szereti, az nem jelentené azt, hogy szörnyű partner vagyok. Épp ellenkezőleg: attól vagyok jó, hogy rákérdezek, érdeklődök. Így sokkal pontosabban megismerhetem az ő testének működését, és még fájdalmat sem okozok neki, amikor például túl erősen szorítok rá, azért, mert az exemnek az esett jól, és emiatt feltételezem, hogy neki is tetszeni fog. Jobb inkább érdeklődni, meddig mehetek el.
Sokan valószínűleg félnek attól, hogy ha kérdeznek, gyengének mutatják magukat. Pedig sokkal bátrabb benyomást tesz az, aki verbalizálni tudja a gondolatait ebben a tabutémában. Gondolj csak bele, mennyire laza és szégyenmentes az, aki mosolyogva be meri vallani: „Bocsi drágám, most nem áll fel. Próbáljuk meg holnap, jó? Persze, ha szeretnéd, én még szívesen kényeztetlek.” – Engem lenyűgözne egy ilyen férfi magabiztossága. Azt sugallná: nem ijed meg egy ilyen cikinek tűnő helyzettől, nem dől kardjába, csak elhalasztja a szexet másnapig.
A szégyen némává tesz
El tudom képzelni, hogy egyesek azért teszik ezt a nagymellényű kijelentést, hogy „erről nem beszélni kell”, mert ezzel igyekeznek hárítani ezt a számukra szégyennel alaposan átitatott témát. Lehet, így próbálják eltusolni a gátlásosságukat, vagy letagadni még önmaguk előtt is, hogy problémáik vannak ezen a téren.
Amit szégyellek, arról a legnehezebb beszélni, a szexhez pedig különösen sok tabu kötődik a kultúránkban. Sokan vannak ezzel megakadva és őszintén drukkolok nekik, hogy sikerüljön áttörni ezt a falat! Sőt szívesen segítek is benne, hiszen ez az egyik kedvenc területem. Azzal viszont, hogy másoknak azt mondják, „erről nem beszélni kell”, azzal semmit sem oldanak meg, semmi sem változik, sőt, még másokat is leblokkolnak, vagy akár meg is szégyenítenek. Ez pedig csak tovább építi a tabukat.
Úgy nem lehet tanulni, ha nem beszélünk róla!
Hiába hiszik azt sokan, hogy a szexet nem kell tanulni, az magától megy, ez tévedés. Lehet, hogy magunktól tudjuk, hogy mit hova kell dugni, de aki magasabb szinten szeretné űzni a gyönyör nyújtását és fogadását, annak bizony érdemes képeznie magát ezen a téren is.
Elmenni egy házasságkötő terembe és ott igent mondani önmagában nem nehéz – de fenntartani egy jó házasságot, amiben mindkét fél nem csak jól érzi magát, de szárnyal és fejlődik, az már inkább csak azoknak szokott sikerülni, akik sokat tanultak erről. (Persze van, aki szerencsés, és isteni tehetsége van ehhez már születésétől fogva, de a többségre ez nem igaz.) Mi mindent lehet tanulni? Például azt, hogy hogy érdemes stimulálni a G-pontot, milyen extra fogások vannak a fitymaféken, vagy épp a heréken, de azt is, hogy hogyan működik a vágy a legtöbb nőnél, és mit lehet tenni azért, hogy hosszú távon is fennmaradjon az izgalom a kapcsolatban. (Nem, egy nagy farok ehhez nem elég, sem egy nagymellényű férfi, aki azt állítja, hogy ő aztán bárkit kielégít. – Mennyi ilyen kommentet olvasok a Facebook oldalamon!)
Amennyiben elfogadod azt, hogy a szexről is érdemes tanulni, már könnyű belátnod azt, hogy nehéz lesz ezt úgy megvalósítani, ha közben senki sem beszél róla. Persze megtehetitek azt, hogy mindketten elolvassátok ugyanazt a könyvet, majd anélkül próbáljátok ki, hogy megvitatnátok azt, de hidd el, ha együtt eltervezitek, mit lenne jó először kipróbálni, az akár még izgató is lehet! Nem beszélve arról, hogy így sokkal biztosabbra mehettek, hogy jól fog elsülni az új tanulás.
Volt például egy kliensem, aki megvette a nők orális kényezetéséről szóló oktatóanyagomat, majd anélkül kezdett el kísérletezni a tanultakkal, hogy ebbe beavatta volna a feleségét. Új szex-fogásokat kipróbálva ugyanúgy esetlen lehetsz, mint amikor egy új sportágba vágysz bele. Vele is így esett, szegény nő pedig nem értette, miért nem érkezik a jól megszokott orgazmus. Ha megegyeztek volna előre, hogy most kísérletezés következik, ami nem biztos, hogy sikerül, nem lett volna csalódott a feleség, sőt, még akár segíteni is tudott volna a férfinak: utat mutathatott volna, hogy módosítsa, amit csinál, hogy bombasztikus legyen a hatás.
Amikor egy ilyen kommentet kapok, hogy „a szexről nem beszélni kell”, azzal az illető még a szex-edukátorokat is el akarja hallgattatni. Egy dolog, ha ő nem akar tanulni, de másokat nem hagyni fejlődni nem szép dolog.
Beszéd nélkül sokkal kevesebbet fogtok tudni egymásról
Szerintem ez a legnagyobb veszteség, ami érhet. Az, aki nem tanul meg beszélni a szexről, nem fog tudni igazán hatékonyan visszajelzést adni és kapni. Helyette csak halmozódnak benne a kimondatlan elvárások („azt kellett volna csinálnia, hogy…”, „nem igaz, hogy nem képes arra, hogy…”), az így fokozódó feszültség pedig időzített bombaként működik a kapcsolatban. Kommunikáció híján elzárkózik a párjától, nem ismeri meg őt igazán ezen a téren, és nem lesz valódi mestere a kényeztetésének.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
