Így vált a brunch gasztronómiai divathullámból beágyazott fogalommá
Az örökzöld étkezés? A brunch sikere töretlen, külföldön, fővárosokban és vidéken egyformán népszerű. Praktikus, kényelmes, Instagram-kompatibilis. Ennyi és nem több. Mint egy későn induló nap, egy elnyújtott szombati találkozó. Nézzük, miért nem mehet ki egy bevált étkezés a divatból – és ma minek kell megfelelnie.
Ezeket láttad már?
„A reggeli a nap legfontosabb étkezése.” „Reggelizz úgy, mint egy király.” Alighogy megtanultuk bekötni a cipőfűzőt, már beégett a pedagógusok által szüntelenül emlegetett mondás, ami pedig régen legfeljebb üres hegyibeszédnek hangzott, arra ma vendéglátósok építettek sikeres üzletet. Ráharaptunk.
A VÁLTOZATOSSÁG SZABADSÁGA
Az öt éve még tisztes távolból kerülgetett „brunch” szó mostanra akár a főétkezések mellett is szerepelhetne a szótárban, hiszen a breakfast és a lunch (reggeli és ebéd) angol kifejezésből, a gasztronómiai divathullámból beágyazott fogalommá vált. A késői reggeli, korai ebéd furcsa gyermeke Angliából gyökerezik, ahol történetesen egy másnapos író, Guy Beringer használta először a szót, miközben aktuális nyűgjére keresett gyógymódot. „Későn kelek, de este sokáig dolgozom, azt tehát kizártnak tartom, hogy otthon kakasszóra süssek virslit vagy pirítóst. Sokkal kényelmesebb, ha beugrom egy brunchra hasonszőrű barátaimmal, és egy óra alatt amellett, hogy egy jót beszélgetünk, bőségesen megreggelizek, és ez kitart vacsoráig” – meséli Papp Virág Luca, a Trillázs Sütide tulajdonosa és ügyvezetője, aki nagybetűs városi fiatal nőként drukkol a gasztronómiai hullámnak. Azt is hozzáteszi, az emberek harmóniára törekednek, és épp elég stressz ér minket ahhoz, hogy egy héten egyszer vagy kétszer lelassítsunk egy délelőtt erejéig. A brunch amennyire beágyazódott a mindennapokba, annyira fenntartja és elvárja a változatosság szabadsáságát.
DOBOGÓS HELYEN VAN
„Adhatnánk tojásrántottát zsemlével és vajjal, sőt készítettünk is a vendégek számára hasonló klasszikus ételeket, de nem rajongtak érte” – ezt már Apor Bálint, a Gundelnél is megfordult séf, a Hadik Kávéház, illetve a Szatyor Bár és Galéria gasztronómiai vezetője mondja, miután egy tányér friss kacsarillette-tel ül az asztalhoz. Bálint hét éve kísérletezik a tökéletes brunchmenün (akárcsak más ételeken), faramuci módon éppen akkor találta meg a legjobb receptet, mire a fogalom saját konyhájában új köntösbe bújt. ,
A kávéházi kultúra forradalma alatt a Hadikban dolgozott híres művein Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és több kortársuk. A szellemiséghez méltón a klasszikus, de modern bundába bújtatott ételeket kínáló Hadik így a brunch kifejezés megjelenésével egy időben előrukkolt a reggeli és ebéd közötti fogások készítésével, igaz, ez hamar kudarcba fulladt. „Próbálkoztunk korai nyitással és klasszikus reggeli ételekkel hétfőtől péntekig, de nem sokan éltek vele, a brunchot viszont nem akartuk elengedi, makacsul hittünk benne, hogy szeretik az emberek, ezért a késői reggeliket összekötöttük az irodalommal, és ma az utóbbit kíséri a közös étkezés öröme” – meséli Ott Anna művészeti vezető, miközben fél szemmel a Bálint által készített kacsarillette-et pásztázza, a mellette felszolgált házi kalácsot megfogja, jegyzi, hogy kellően puha, majd hozzáteszi, optimalizálták az irodalmi brunch fogalmát. Hiszen ahogy az olvasás, úgy a délelőtti étkezés is alapkelléke lehet egy jó szombatnak.
A Hadik felismerte, hogy sem a rántotta, sem a mindennapos brunch nem kedvez a vendégkörnek, végképp nem a helynek, 2016-tól havi rendszerességgel kezdte hirdetni az irodalmi beszélgetésekkel egybekötött, szombati reggeliket. Mondhatni, hogy Magyarországon ők honosították meg. „Ma is meglep, hogy milyen sokan érkeznek az eseményre. Miközben ezen nem kell csodálkozni, a brunch azt a célt szolgálja, hogy mellette az emberek kikapcsoljanak, elmélyedjenek egy témában, ha ez egy baráti beszélgetés, akkor az, ha irodalmi téma, akkor még tanultak is” – mondja Bálint, aki szerint ezt már csak a precíz előkészületekkel tálalt fogás és alkalomadtán egy pohár pezsgő emelheti eggyel fentebbi, egyben az élvezet legmagasabb lépcsőfokára.
Míg Anna arról mesél, nagy rajongója a műfajnak, amit – ha kulturális élménnyel is párosul – nem lehet tovább fokozni. Amikor arról kérdezem, hogy ehhez vajon a huszadik század eleji írók mit szólnának, kevés gondolkodás után rávágja: Karinthy is szívesen beülne egy brunchra. Ugyan a nyugatos szerzőnek erre már nincs lehetősége, a közösségi médiából tudjuk, hogy sok híresség szívesen él a breakfast-lunch adta kényelemmel – kismamákkal, baráti társaságokkal, üzletfelekkel az élen. Mert ahogy a jó bornak nem kell cégér, úgy a jól cizellált étkezésnek sem, a brunch várhatóan nem fog veszíteni az étkezések dobogóján elért pozíciójából.
A cikk eredetileg a GLAMOUR 2022-es márciusi lapszámában jelent meg.
Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Generál Kristóf; Papp Virág Luca; Buborék Brunch
