Gáspár Bea: „Nem lenne önálló karrierem, ha nem történik meg velünk életünk mélyrepülése”
Nemrég jelent meg Gáspár Bea negyedik szakácskönyve, aki a Konyhafőnök VIP című főzőműsorban mutatta meg először gasztronómiai tehetségét. Azóta számtalan alkalommal bizonyította, hogy ezen a területen éri el a legnagyobb szakmai kiteljesedéseket.
Ezeket láttad már?
Gáspár Bea BOOOK kiadó gondozásában megjelent Bea konyhája- Családi receptek egyszerűen című új könyvében a hangsúly megszokott módon a közös étkezéseken, és ezúttal a pénztárcabarát fogásokon van.
Mindig is fontos része volt az életednek a gasztronómia?
Kislányként kifejezetten utáltam a konyhai munkát, soha nem segítettem anyukámnak. Később úgy mentem férjhez, hogy egyáltalán nem tudtam főzni, aztán megszülettek a gyerekek, addigra komplett háztartást vezettem, egész jól megtanultam főzni is. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a gasztronómia adja majd meg azt a lehetőséget, hogy igazán kiteljesedhessek és megvalósítsam önmagamat.
Honnan sajátítottad el az alapokat?
Anyukámtól, nagymamámtól, keresztanyámtól, az anyósomtól és rengeteg szakácskönyvből. Közel harminc éve vagyunk házasok a férjemmel, Győzővel, akkoriban nem volt internet, közösségi média, viszont voltak főzőműsörök a tévében, meg inspiráló, színes magazinok. Nem gondoltam volna, hogy a döntőbe kerülök, miután megkaptam a felkérést a Konyhafőnök VIP című főzőműsor szereplésére. Úgy vágtam neki, csak elsőként ne essek ki, aztán arra eszméltem, hogy már csak hatan maradtunk a versenyben.
Hogy készültél a versenyre?
Egy salgótarjáni ismerős séf készített fel. Rengeteg praktikát elsajátítottam, nagyon komolyan vettem a felkészülést, és a műsor alatt is megpróbáltam a legjobb tudásom szerint végezni a kapott feladatokat.
Mennyire vívtad ki a verseny megnyerésével a szakma elismerését?
Az első perctől úgy tapasztaltam, elfogadtak, rájöttek, hogy tényleg tudok főzni. A legnagyobb hazai nevek kóstolták meg a főztömet, nekem ennél nagyobb visszaigazolás nem kell. Legutóbb a Valmar zenekar énekeseit leptem meg egy fogással, még az Ázsia Expressz vetélkedő alatt mesélték el, nagy álmuk válna valóra, ha egyszer főznék nekik valamit. Külön öröm, hogy a fiatal generáció is nyitott, érdeklődik irántam.
Mit gondolsz, mi a sikered titka?
Csak olyan dolgot csinálok, amiben maximálisan önazonos tudok maradni, úgy gondolom, ez az attitűd pedig egy egyszerű laikusnak és egy profi séfnek is imponál. Nem használok és nem próbálok olyan technikát vagy konyhai eljárást magamra húzni, amiben nincs gyakorlatom. Ez egyébként az élet minden területére igaz, mindenben azt képviselem, ami számomra kielégítő. Az első könyvemnek és az azóta megjelent további háromnak is az az egyik legfontosabb koncepciója, hogy minden receptnek legyen egy személyes kötődése hozzám. Teljesen mindegy, hogy roma vagy magyar gasztronómiához kapcsolódik az adott étel, sokkal fontosabb, hogy amikor megcsinálod, megkóstolod, majd egy pillanatra behunyod a szemed, úgy érezd magad, mintha a nagymamád konyhájában lennél.
A sütés vagy a főzés áll hozzád közelebb? Egyáltalán: lehet egyszerre mindkét műfajban kiemelkedő eredményeket elérni?
Érdekes, mert úgy érzem, az esetemben működik mindkét terület. Soha nem tartottam magamat és most sem gondolom azt, hogy profi cukrász vagy szakács lennék. Bár képzeld, a covid-járvány alatt a lányommal, Evelinnel részt vettünk egy kétéves cukrász képzésen, rengeteg újdonságot tanultunk. Akkor döbbentem rá, hogy ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat. Hiába érzed magad rutinosnak vagy profinak, mindig tudnak valami új technikát, eljárást mutatni, ami valamilyen kihívást tartogat, rengeteg türelem kell hozzá. Szerintem a sütésben az egyik legnagyobb kihívás végig türelmesnek maradni. Számomra a főzés sokkal nagyobb szabadságot ad, itt nem minden esetben kell az adott receptúrára hagyatkozni, számtalan alkalommal főzök érzésből, ez még nagyobb kreativitást ad. Azért az érzésből főzésnek is megvan a maga hátulütője. Előfordul, hogy összedobok valamit, de nem mindig írom le azonnal a receptúrát, néha nagyobb erőfeszítést jelent pontosítani a mennyiségi arányokat, mint egy komplett menüsort lefőzni.
Gondolom, ez a könyvekben szereplő receptek leírásánál lehet a legnagyobb kihívás.
Sokszor lefőzök valamit otthon, majd a fotózáson egyszerűen nem úgy sikerül, mint a korábbi verzió, aztán persze rájövök a miértjére, nagyon bosszant, amíg nem fejtem meg, melyik alapanyag hiánya vagy nem megfelelően használt aránya hiányzik.
Én úgy látom, amióta megtaláltad önmagad a gasztronómiában, sokkal erősebb és magabiztosabb lettél. Gáspár Bea, aki kilépett a férje árnyékából, és most már így ér el sikereket.
Minden szerénység nélkül ki merem jelenteni, hogy büszke vagyok magamra. Nemcsak azért, mert kiléptem Győző árnyékából és az emberek nem csak egy ismert hazai sztár feleségeként aposztrofálnak. Bár hozzáteszem, ez nem egy tudatos lépés volt, sőt, ha őszinte akarok lenni, sokáig nem is akartam a saját utamat járni. Másrészt nem tudtam volna önálló karriert építeni, ha nem történik meg velünk 2017-ben életünk legnagyobb mélyrepülése.
Mire gondolsz?
Az adóhatósággal volt egy elég kellemetlen szituációnk, hiába próbáltuk bebizonyítani a magunk igazát, egyre mélyebbre zuhantunk, majd az lett a vége, hogy minden vagyonunkra rátették a kezüket. Lefoglalták a kocsikat, zárolták a bankszámlánkat, szinte egyik pillanatról a másikra egy ellehetetlenített helyzetben találtuk magunkat. A férjem nagyon magába zuhant, én pedig ott álltam egyedül, és elképzelésem sem volt, hogyan fogjuk megoldani ezt a helyzetet. Mindenki elfordult tőlünk, megszűntek az együttműködéseink, miközben egy házfelújítás kellős közepén voltunk. Győző annyira depressziós lett, hogy nekem kellett felkarolnom a családot, és megpróbálni kilábalni ebből az akkor rendkívül reménytelennek tűnő helyzetből.
Ebben az időszakban nyertem meg a Konyhafőnök VIP főzővetélkedőt. El tudod képzelni, mekkora örömöt, büszkeséget és anyagi segítséget jelentett ez a nyeremény? Utána nem sokkal kitaláltam, hogy borvacsora esteket szervezek. Kezdetben nem voltam túl magabiztos, végül a férjem győzött meg, ha nem próbálom ki, soha nem tudom meg mennyire nyitottak rá az emberek. Így indultak el a saját gasztro rendezvényeim, én főztem a vendégeknek, Győző pedig szórakoztatta őket, aztán jött a covid, és szépen eltusolt mindent, mégis úgy érezem, hogy akkor visszakaptam a hitemet.
Hogy jött a saját szakácskönyv?
Régóta kacérkodtam a saját szakácskönyv ötletével, tisztában voltam vele, hogy nem két perc egy könyvet összehozni. Emlékszem, egyszer egy konyhakiállításon találkoztam a Boook kiadó tulajdonosával, ha rajtam múlt volna, biztos nem kerül szóba a kérdés: Mikor lesz szakácskönyvem?
Ne aggódj, Győző minden gátlás nélkül megkérdezte helyettem, neki köszönhetően elindult egy párbeszéd, majd felgyorsultak az események. Olyan könyvet akartam megálmodni, aminek az egyszerű, kézzel fogható receptjeit minden magyar ember szereti. Ez a koncepció jellemzi a második könyvemet, a harmadikban a hagyományos ízek mellett újhullámos fogásokat is ajánlok, a negyedik és egyben legújabb könyvem pedig a költséghatékonyság jegyében született. Pontosan tudom, milyen nehéz helyzetben vagyunk jelenleg, nem könnyű talpon maradni, olyan ízeket álmodtam meg, amit bármelyik élelmiszerboltból be lehet szerezni.
Mire vagy a legbüszkébb?
A gasztronómiának köszönhetően ki tudtam lépni a negatív megítélésből, mindenképp emelt a családom ázsióján, talán még többen rájöttek, hogy mégiscsak megvan a valamirevaló eszem, mégsem olyan buta ez a Gáspár Bea, mint akit anno megismertek a valóságshowban. Hozzáteszem, imádtam és nem bántam meg azt az időszakot. Sok mindent nem láttak az emberek, csak a szórakoztatás és a temperamentumunk jött át a nézőknek, miközben rengeteg munka és egy jó csapat is kellett hozzá, hogy ez a produkció meg tudjon valósulni. Másrészt mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy gyerekeim a családomat ért támadások, az emberek előítéletei ellenére sem adták fel az álmaikat és bebizonyították, hogy képesek megállni a helyüket a világban. Nem minden cirkuszi porondmesternek van diplomás gyereke. Az elmúlt években rengeteg mindent megéltünk, és a sok negatívum mellett a családunk mindvégig összetartott. Büszke vagyok Virágra is, aki most szakácsnak tanul, valószínű ő fogja tovább vinni a gasztro vonalat. Szeretném, ha a jövőben ez a harmónia kísérné az életünket.
