3+1 világhírű európai desszert, aminek senki sem tud ellenállni - Recepttel
Ezúttal egy kis gasztronómiai körutazásra invitálunk az Unió leghíresebb finomságaival. Szerencsére Európa rendkívül gazdag ízvilággal büszkélkedhet, az európai gasztronómiai kultúrák a világ legismertebb és legkeresettebb konyhái közé tartoznak. Gondoljunk csak az olasz, a francia, a spanyol vagy éppen a magyar konyha különleges ízeire.
Ezeket láttad már?
Most 3+1 világhírű édesség történetét ismerheted meg, illetve eláruljuk azt is, hogyan készítheted el ezeket a finomságokat otthon te magad is!
Pastel de Nata – Portugália
A portugál krémest a Lisszabon belémi kerületében található Szent Jeromos-kolostor lakói alkották a 17. század végén. Az apácák és szerzetesek ruháinak keményítéséhez felhasznált nagy mennyiségű tojásfehérje mellett megmaradt tojássárgája ugyanis kiválóan alkalmas volt édes sütemények készítésére. Az 1820-as liberális forradalmat követően a szerzetesrendeket feloszlatták, a receptet pedig eladták. 1837-ben nyílt meg a Fábrica de Pastéis de Belém, amely azóta is megszakítás nélkül gyártja az időközben világhírűvé vált süteményt. Az itt készített süteményeket hívhatják csak így, míg a Portugália és a világ más részein készült portugál krémes a Pastel de Nata.
Bár az eredeti recept szigorúan titkos, a világon több helyen is készítenek hozzá szinte megszólalásig hasonló süteményt. Az elkészítés első pillantásra egyszerűnek tűnik, a titok a részletekben rejlik. A Pastel de Belém receptjének ismerői szerint a trükk a különleges sütési technológia mellett az alapanyagok gondos kiválasztása és előkészítése. A végeredmény akkor tökéletes, ha a krém pontosan olyan állagú lesz, hogy harapáskor krémes, de még pont nem folyós. A tészta pedig annyira vékony, hogy még éppen meg tudja tartani a krémet. Ezt úgy érik el, hogy kivételesen magas hőmérsékletű sütőben, körülbelül 400 fokon hirtelen sütik meg a krémmel töltött kosárkákat. Az eredmény egy egyszerre ropogós és mégis puha, a tetején finoman karamellizálódott különleges sütemény. Bár a tökéletes Pastel de Nata csak professzionális körülmények között készíthető el, de házilag is alkotható hasonló sütemény.
Hozzávalók: 30 dkg leveles tészta, 4 tojássárgája, szobahőmérsékleten, 4 dl tej, 10 dkg cukor, 3 dkg liszt, 5 dkg vaj
Elkészítési mód:
A lisztet egy kevés tejjel csomómentesre keverjük. A maradék tejet a cukorral, egy csipet sóval és a vajjal finoman felforraljuk, majd hozzáadjuk a kikevert liszthez, elkeverjük, és állandó kevergetéssel újra lehűtjük. Ekkor hozzáadjuk a tojássárgákat is, és simára keverjük.
A leveles tésztát a lehető legvékonyabbra nyújtjuk, majd rövid csíkokra vágjuk, és ezekkel kibéleljük egy muffintepsi kivajazott mélyedéseit. Mindegyikbe körülbelül 2/3-ig töltünk a krémből. A lehető legmagasabb fokon előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük, a tetejét egy kicsit grillel karamellizáljuk. A végeredmény természetesen nem az eredeti Pastel de Nata, de kis gyakorlással és szerencsével jól megközelíthetjük azt.
Macaron – Franciaország
Az imádott desszert egyes források szerint Perzsiából ered és Velencében fejlesztették ki, mint mandulakrémmel töltött, darált mandulás tésztából készült sütemény. Más vélemények szerint Franciaországban már a 8. század végén készítettek hasonló desszertet, de az is lehet, hogy Medici Katalin Firenzéből vitte magával a mandulás sütemény receptjét 1533-as esküvőjére és ezután terjedt el Franciaországban. Bár a macaron sokáig szimpla mandulás habcsókot jelentett, állítólag egy párizsi cukrász Claude Gerbet ötlete volt valamikor az előző századforduló idején két-két habcsókot mandulakrémmel összeragasztani. A 20. század elején Pierre Desfontaines, a híres Ladurée cukrászda tulajdonosának ötlete volt, hogy a két habcsókot ganache-sal ragassza össze, majd alig száz évvel később Pierre Hermé újította meg a macaron receptjét azzal, hogy olasz meringgel kezdte készíteni, ami szebb, magasabb habcsókokat eredményezett. Mára pedig az egyik legjellegzetesebb és legismertebb francia desszertként vált ismertté szerte a világon és Magyarországon is megkóstolhatod például a Chez Dodo cukrászdában.
Hozzávalók: 80 g porcukor, 80 g mandulaliszt, 30 g tojásfehérje, 80 g kristálycukor, 26 ml víz, 30 g tojásfehérje
Elkészítési mód:
A tojást a konyhapulton tároljuk 3 napig. Ezután szétválasztjuk. A porcukrot a mandulalisztet és tojásfehérjét (30 g) egy tálba mérjük (pontosan). Ezután a kristálycukrot a vízzel feltesszük a tűzhelyre, és közepes lángon melegíteni kezdjük. Az eredeti recept szerint 121 fokig kell melegíteni, ha nincs hőmérőd, akkor forrald fel a vizet, számolj 20-ig, majd zárd le alatta a tüzet.
Amíg fő a szirup, a tojásfehérjét elkezdjük felverni, majd a cukros szirupot vékony sugárban hozzácsurgatjuk, beletesszük a színezéket, folyamatosan keverjük, végül kihűlésig habosítjuk a kézi mixerrel. Amikor a hab elkészült, kisebb adagokban óvatosan a mandulás masszához keverjük. Ahogyan az eredeti recept is írja, a hab nem baj, ha összeesik, de miután kikevertük és habzsákba tettük fél órán keresztül pihentessük a masszát. A masszát szilikonos macaron formára nyomjuk és ízlés szerint díszítjük, így pihentetjük 1 órán keresztül a konyhapulton. Ezután 130 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.
Az elkészült sütiket kedvenc krémünkkel töltjük meg. Ezután tegyük légmentesen zárt dobozba, vagy csak simán tányéron tegyük a hűtőbe, hogy másnap is ropogós legyen.
Sacher-torta – Ausztria
A Sacher-torta az osztrák gasztronómia és Bécs városának egyik legismertebb süteménye. Franz Sacher bécsi cukrászról kapta a nevét, aki a városi legenda szerint 1832-ben alkotta meg Metternich herceg kérésére. Egyik nap a konyhafőnök betegsége miatt rábízták, hogy készítsen valami különleges süteményt. A herceg a legenda szerint olyan desszertet kért tőle, „ nem hagy szégyenben ma este”. Az ekkor készített torta két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés tésztából állt, melyek között egy vékony réteg sárgabaracklekvár volt. A tetejét és az oldalát étcsokoládé-bevonat borította. Hagyományosan tejszínhabbal szolgálták fel, mivel a Sacher-torta önmagában túl száraz lenne. Bár Sacher ekkor mindössze tizenhat éves volt, a torta azóta is az egyik legkedveltebb bécsi tortaspecialitásnak számít. A receptet fia, Eduard Sacher fejlesztette tovább, amikor Demel udvari szakácsnál volt tanonc, majd maga is vállalkozásba fogott. Ez adott okot a későbbi pereskedésekre, hogy ki készíthet eredeti Sacher-tortát. A felek peren kívüli megegyezése alapján a bécsi Hotel Sacher csokoládépecséttel ellátott fadobozos tortája lett az „Original Sacher-Torte” védjegy. A védjegyet ma is csak a bécsi Hotel Sacher által készített tortákon használják. A torta népszerűsége pedig mai napig is olyan töretlen, hogy már saját napja is van december 5-én.
A torta eredeti receptjét természetesen gondosan őrzik, bár a szakácskönyvekben lehet találni házi elkészítésére is javaslatot:
Hozzávalók: 7 tojássárgája, 150 g lágy vaj, 125 gramm porcukor, 200 g étcsokoládé, 1 csomag (8 g) vaníliás cukor, 7 tojásfehérje, egy csipet só, 150 g liszt, 150-200 g sárgabaracklekvár a töltelékhez, további kevés liszt és vaj a forma kikenéséhez, ízlés szerint akár rumot is lehet beletenni, de kell kevés víz a tészta alapanyagainak összekeveréséhez és végül tejszínhab a díszítéshez és a fogyasztáshoz
Elkészítési mód:
A csokoládét megolvasztjuk. A vajat porcukorral összekevjük és hozzáadjuk a tojás sárgáját. A tojásfehérjét cukorral, egy csipetnyi sóval együtt keményre verjük, majd hozzáadjuk a csokoládét, a lisztet és a vizet. Az így összekevert masszát formába helyezve hosszan, alacsony hőmérsékleten, magas páratartalmú gőzös sütőben megsütjük,
és az elkészült tortát kettévágjuk és felforrósított sárgabarack lekvárral megtöltjük, majd bevonjuk csokoládés mázzal.
+1. Zserbó – Magyarország
A budapesti patinás Gerbaud-ház története a 19. században kezdődött, amikor a mai ház névadója, Gerbeaud Emil svájci származású cukrász 1884-ben Magyarországra költözött. Budapesten betársult annak a Kugler Henriknek a cukrászdájába, aki megszerettette a pestiekkel a francia mignont, amelyet „kuglerként” emlegetett a vevőközönség. Ugyanennek az évnek az őszén aztán Gerbeaud Emil át is vette Kuglertől a cukrászdát és „Gerbeaud – Kugler utóda” néven jegyeztette be üzletét. A cukrászdában készített konyakosmeggy és macskanyelv Európa-hírűvé tette a Gerbeaud márkát, majd a zserbó-szelet, ami tulajdonképpen csak Gerbeaud halála után született, az 1948–84 között az épület helyén működő Vörösmarty Cukrászda terméke volt. A Vörösmarty téri cukrászdát 1948-ban államosították, de végül 1984-ben visszakapta a Gerbeaud nevet, és ahogy mondani szokás, a többi már történelem, a méltán híres, hagyományos recept alapján itt készülő zserbó világhírneve pedig azóta is töretlen.
Hozzávalók: 500 g finomliszt, 300 g vaj, 10 g porcukor, 1 db tojás, 1 csomag sütőpor, 1 dl tejföl. A töltelékhez:400 g sárgabaracklekvár, 220 g darált dió, 200 g porcukor, 200 g étcsokoládé, 1 teáskanál vaj
Elkészítési mód:
A lisztet összekeverjük a sütőporral, elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a porcukrot és a tojást, és összedolgozzuk a tésztát. Annyi tejfölt adunk hozzá, amitől lágy, de ruganyos lesz. Ezután három részre osztjuk és 20 percig pihentetjük.
Az első adag tésztából lisztezett deszkán kb. 25x35 centis téglalapot nyújtunk, amit egy sütőpapírral bélelt tepsibe simítunk. Megkenjük a lekvár felével és megszórjuk a porcukorral elkevert dió felével. Újabb réteg vékony tészta következik, majd a lekvár és a cukros dió másik fele, amire ismét egy réteg tészta kerül, amit megszurkáljuk villával – ez lesz az utolsó réteg. 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk egy kicsit a tepsiben pihenni, majd egy határozott mozdulattal megfordítjuk és eltávolítjuk róla a sütőpapírt. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni.
A csokimázhoz a csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk és adunk hozzá egy diónyi vajat is, hogy szép fénye legyen. A csokimázt a kihűlt zserbóra csorgatjuk és egy spatulával szépen egyenletesen elsimítjuk. Hagyjuk teljesen kihűlni és csak akkor szeleteljük, ha a csokoládé teljesen megszilárdult. Ez a sütemény másnap a legeslegfinomabb.
A receptek a Recepttár gyűjteményéből származnak.
A megjelenített tartalom az EP Kommunikációs Főigazgatósága által támogatott együttműködés keretében készült, annak tartalmáért az Európai Parlament felelősséget nem vállal.
