Zabálás, önhánytatás, álomalak?
Az evészavarokról majdnem mindenkinek az anorexia jut elsőként az eszébe. De tudtad, hogy a bulimia háromszor gyakoribb, ugyanúgy halálhoz vezethet, és egyes becslések szerint a betegek 80%-a nem kap kezelést?
Hozzátartozik persze, hogy a bulimiások nagy része normál testalkatú, így ránézésre nehéz kiszúrni a problémát.
Ezeket láttad már?
Egy bulimiás napja általában két gondolattal kezdődik: "Undorítóan kövér vagyok", "Ma nem eszem semmit". Utóbbi tervét azonban nem tudja megtartani a beteg, és a nap valamely pontján elszakad a cérna, akkor pedig jöhet minden, ami a csövön ki, akarom mondani befér.
Az anorexiához hasonlóan itt is sokan úgy érzik, elvesztették a kontrollt az életük felett, nem tudják kézben tartani a sorsukat. Azonban az anorexiásokkal ellentétben, akik a végtelenségig tudják kontrollálni nemevésüket, a bulimiások képtelenek erre. Így kialakulnak a falásrohamok, amikor háromtól tízezer kalóriáig terjedően esznek, elsősorban szénhidrátot, és mindezt nagyjából egy óra alatt. Jöhet péksüti, édesség, kenyér, keksz, fagyi, fánk, vagy bármi, ami a kezük ügyébe kerül. Egy héten minimum kettő ilyen roham van, de a legtöbb esetben ez inkább napi szintű, sőt, van, aki negyvenszer játssza el ezt a hét nap alatt. A falásroham után következik az ételtől való megszabadulás, amit általában hánytatással, hashajtóval, vízhajtóval ér el a beteg. Ráadásul, mivel megfogadta, hogy aznap nem eszik, jön az önvád, a kínzó bűntudat, és a lebukástól való félelem, az öngyűlölet, az önmarcangolás. Létezik a betegségnek egy másik fajtája is, amikor az illető nem az ételtől való megszabadulással kompenzál, hanem edzéssel, koplalással. Ez viszont ritkább, ugyanis a hányással egyfajta megtisztulásérzés önti el a beteget, amitől könnyűnek érzi magát.
Mivel a falásrohamok kontrollvesztéses időszakok, így azt is szokták mondani, hogy a bulimia az anorexia kudarca. Utóbbiban a túlzott kontroll jelenik meg, az előbbiben pedig ennek hiánya. Így gyakran előfordul, hogy az anorexia valóban bulimiába fordul át, például, ha az illető alapszemélyisége kevésbé perfekcionista.
Mivel a bulimiások testúlya kezdetben normális, és később is csak egy részük lesz feltűnően sovány, így az emberek nagy része nem is tartja olyan veszélyesnek, mint az anorexiát. Azonban ebbe is bele lehet halni. A teljesen tönkrement bélrendszer egyszer csak felmondja a szolgálatot, és gyomorrepedésből vagy nyelőcsőrepedésből adódik a tragédia. Előfordul az is, hogy szintén az állandó hánytatás miatt annyira felborul a szervezet ionháztartása, hogy a káliumszint csökkenése miatt görcsös rosszullétek, illetve életveszélyes szívritmuszavar, szívroham áll be.
Tehát ezzel a betegséggel is minél hamarabb szakorvoshoz kell fordulni. Az interneten elérhető egy önsegítő füzet, mely információkat, történeteket, feladatokat tartalmaz. Ez azért is hasznos, mert a bulimiás inkább elfogadja a tudatot, hogy ő beteg, és szeretne jól kinézni, illetve párkapcsolatban élni, tehát motivált a gyógyulásra. Egy anorexiás kevésbé törekszik a társas elfogadásra, és szexuális vonzereje sem érdekli.
